Színházban én még annyit nem nevettem, mint a Gólem Színház előadásának első "felvonásán", amelyben Vinnai András drámaíró a groteszkig sarkítva, mégis nagyon pontosan ábrázolja, milyen az, amikor az ember a belülről fakadó tisztességet feltétlen politikai korrektséggel akarja pótolni, folyamatosan falnak ütközve a bonyolult szabályrendszer útvesztőjében. Tilos kimondani, hogy zsidó, a cigánynak tilos a származására utalni, és jobb be se menni egy török étkezdébe, mert ha nézed a tévén a török nyelvű adást, akkor azért, ha átkapcsolsz máshová, akkor meg azért vagy rasszista - nem csoda, hogy a bugyután beszélő nevű Antiból idővel előtör az elnyomott antiszemita. Vinnai szituációs komédiája párját ritkítja; lenyűgöző, ahogy minden mondat logikusan következik az előzőből, annak ellenére, hogy az egész mégiscsak orbitális marhaság. Borgula András rendező ötletei, a színészek - először Bánki Gergely és Schmied Zoltán, később Lukáts Andor és Nagy Mari, végül Huzella Júlia - beleélése és folyamatos, egymásra adott reakciói pedig remekül erősítik a szöveg humorát.
Az átgondolt, a sitcom műfajban is magabiztosan mozgó rendezést és a színészeket a továbbiakban sem érheti egy rossz szó sem, ahogy a humor is kitart a legutolsó percig, de a darab az első harmad után veszít a lendületéből, dráma helyett minőségi kabarévá válik, s ezzel együtt eltűnik az intellektuális tartalom (a társadalmi szatíra): a szöveg innentől előbb csak az ismert sztereotípiákat és összeesküvés-elméleteket sorolja (anti- és filoszemita szemszögből egyaránt), majd ezek betetőzéseként tényleg eljön a zsidó világuralom, circumcisiós lézerrel, a megmaradt gójok ellenállási kísérletével és túszejtő akciójával. Ez pedig polgárpukkasztónak polgárpukkasztó, viccesnek vicces, de nemigen szolgál semmiféle tanulsággal; legfeljebb talán annyival, hogy jobb nem túlzásba esni se pró, se kontra.
Sanyi és Aranka Színház, november 7.
