Hoppál Péter jobban tudja, melyik színházat mennyivel kell támogatni

  • Hamvay Péter
  • 2015. május 5.

Színház

Idén is belenyúlt a független színházak működési támogatásába a minisztérium, ezúttal személyesen a kulturális államtitkár. Pedig váratlanul jól indult minden.

Az április 30-i határidő után néhány nappal, tegnap, május 4-én tette közzé a kulturális államtitkárság „a minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek", egyszerűbben fogalmazva a függetlenek működési támogatásának pályázati eredményeit. Konkrétan negyedórával azelőtt, hogy elkezdődött volna a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) közgyűlése a Stúdió K-ban.

Egységes kultúrpolitikai szempontok

Az eseményen megjelent zsűritagok (Barda Beáta, Borsós Beáta, Hegedűs Sándor, Lőrinczy György és Jászay Tamás) csalódottan vették tudomásul, hogy a tárca a komolyan végiggondolt kritériumok alapján, viták után, de végül konszenzussal meghozott döntéseket felülbírálta. Az okokat csak találgatták, hiszen Hoppál Péter a módosítások indoklásához az „egységes kultúrpolitikai szempontok és a szféra sajátosságai” egyenmondatot írta. Lengyel Anna, a PanoDráma vezetője ezt úgy értékelte: „hülyét csinál belőlünk a minisztérium, semmi értelme az együttműködésnek”. Lőrinczy György, az Operettszínház igazgatója azonban félig tele poharat látott. Mint mondta, a módosítás a teljes büdzsé néhány százalékát érinti, egyetlen társulatot sem nullázott le, láthatóan azoktól a szervezetektől vett el pénzt az államtitkár, melyek idén valamennyivel többet kaptak, mint tavaly. Lőrinczy szerint – bár hangsúlyozta, nem tiszte értelmezni az államtitkár lépését – a tárcának a vidéki együttesek súlyozott támogatása volt a célja, semmiképp sem politikai okok motiválták.

A szakmaiság szigorú őre

A szakmaiság szigorú őre

Fotó: MTI

A kérdés mérlegelésekor érdemes figyelembe venni, hogy a Trianonról szóló darabokat műsorára tűző Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház a nulla helyett kapott 5 millió forintot az államtitkári módosításnak köszönhetően. Ennek a színháznak alapítója és vezetője Andrási Attila, akit Novák Előd annak idején Alföldi Róbert helyére akart ültetni a Nemzeti Színház igazgatói székébe, és aki idén januárban lemondott a Szabadkai Népszínház vezetéséről, miután a szakma és maga a társulat is hevesen tiltakozott a kinevezése ellen. Ezzel szemben a függetlenek életében alapvető fontosságú, színvonalas előadások hosszú sorát létrehozó befogadóhelyek támogatását csökkentette Hoppál: a Jurányi Inkubátorházat is működtető Füge 24 helyett 19 milliót, a MU Színház 36 helyett 32-t, az Átrium Film-Színházat fenntartó alapítvány 9 helyett 7 milliót kapott. Még a függetlenek védelmezőjeként és/vagy pacifikátoraként fellépő Lőrinczy egykori cégének, a Városi Színháznak a támogatását is csökkentette a minisztérium, 10-ről 7 millióra.

Hasonló problémák voltak a táncművészeti kollégiumban. A zsűri egyik tagja, Hegedűs Sándor tánckritikus szerint a legnagyobb gond az, hogy a többi együtteshez képest az önkormányzat jóvoltából sokszoros összegből gazdálkodó Szegedi Kortárs Balett is pályázik hozzájuk, amit jog szerint megtehet, de ezzel jelentős forrást von el a többiektől. Hegedűs szerint más kategóriába kellene sorolni ezért a szegedi együttest. Nem kaptunk ésszerű magyarázatot arra a hallgatóság soraiból érkező kérdésre, miért nem él a kuratórium azzal a jogával, hogy nem ad pénzt a társulatnak.

Nem értik

Lőrinczy György egy jelentősebb problémára hívta fel a figyelmet. Eszerint idén először két amatőr táncegyüttes is regisztrált előadó-művészeti szervezetként folyamodhatott támogatásért. Miután igényüket a kuratórium nem támogatta, az államtitkár viszont igen, ennek a fedezetét csoportosította át a befogadó színházaktól. Lőrinczy szerint akkor kerül súlyos finanszírozási probléma elé a kuratórium, ha majd tucatnyi hasonló együttes él törvény adta jogával. Az Operettszínház vezetője szerint ezeknek az elsősorban közművelődési feladatokat ellátó együtteseknek a működési támogatását – ami törvényileg és szakmailag is jár – a tárcának más forrásból, például a kulturális alapellátáséból kellene finanszírozni. A kurátorok problémaként említették azt is, hogy a források csökkenése miatt nincs lehetőség a szcénába újként belépők elindítására. Barda Beáta, a Trafó művészeti vezetője nagyon szomorúnak nevezte, hogy a tárca épp a legfontosabbaktól, a befogadó színházaktól vette el pénzt. Láthatóan nem érti meg azok funkcióját és jelentőségét.

Pedig minden jól indult. Idén időben kiírta a függetlenek működési pályázatát az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A kulturális büdzséhez képest, ahol 100 milliárdokkal dobálóznak mostanában, aprópénzről, alig több mint 1 milliárd forintról van ugyan szó, ám a százas nagyságrendű színházi és táncműhely, befogadó színház fennmaradásához elengedhetetlen ez a jellemzően 10 millió forint alatti vagy a körüli támogatás. Jó esetben ebből tudnak fizetést adni, bérleti díjat fizetni. Hegedűs Tamás tánckritikus szerint a működési támogatások olyan alacsonyak, hogy valójában inkább csak egy-egy projektre elegendőek, hiszen 20 millió forint alatt nem lehet működtetni egy társulatot, s ekkora összeget csak néhány társulat kap. Idén a színházi szervezetek 363 millió forintra, táncművészeti szervezetek 198 millió forintra, forgalmazói és befogadó színházak 205 millió forintra, a szabadtéri teátrumok 220 millió forintra, a nemzetiségi színházak 88 millió forintra pályázhattak összesen.

Persze ezt a pénzt sem mindig szakmai alapon osztják szét. Tavaly a szakmai zsűri javaslatait a miniszter által kinevezett tagokból álló színházművészeti és a táncművészeti bizottság átírta. Világos volt, hogy nem a bizottság tagjaitól, hanem a minisztériumtól jött ukáz. Lepasszolták nekik a piszkos munkát. Bár a bizottságok tagjai néhány kivételtől eltekintve a jelenlegi kurzus kegyeltjei és haszonélvezői, ők sem akarnak évről évre konfliktusba kerülni a szakmával. (A színházművészeti bizottság tagjai: Vasvári Csaba, Fekete Péter, Novák János, Oberfrank Pál, Lőrinczy György. A táncművészeti bizottság tagjai: Kiss János, Kovács Gerzson Péter, Mihályi Gábor.) Ezért azt találták ki, és úgy tűnik, ennek leginkább Lőrinczy volt az élharcosa, hogy az egyes szakmai kuratóriumokba az illetékes bizottság egy-egy tagja is beül. Így tehát, formálisan ugyan felülbírálhatták volna azok döntését, de meglehetősen skizofrén helyzet lett volna, hogy amit kedden konszenzussal eldöntöttek a szakmai zsűri tagjaiként, azt csütörtökön a bizottsági székükben ülve felülbírálják ľ mondta Lőrinczy, aki a színházművészeti bizottság tagjaként ült be a zsűribe.

Elvileg ők döntenek

Újdonság az is, hogy idén a minisztérium döntés-előkészítő szakértői testületeibe a Független Előadó-művészeti Szövetség delegáltjait is meghívták. Így az innovatív kezdeményezések pályázati pénzeit elosztó Színház I. kuratóriumában Lőrinczy György mellett Barda Beáta, a Trafó művészeti vezetője és Jászay Tamás kritikus is helyet foglalhatott. Az inkább szórakoztató és közművelődési feladatokat ellátó teátrumok számára létrehozott Színház II. kuratóriumban Borsós Beáta, a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatója, Gemza Péter koreográfus és Lőrinczy György bírált, a táncművészeti szervezetek kollégiumában Hegedűs Sándor, Lőrinczy György, Lőrinc Katalin és Szalai Miklós adott javaslatokat. A forgalmazói és befogadó színházak kuratóriumában a három testület tagjai mindannyian részt vettek. A kuratóriumok voltak olyan bátrak, hogy kimondottan a Színház I. kategóriát igyekeztek erősíteni, így sikerült átcsoportosítani 27,8 millió forintot e teátrumok támogatására. Ezt a lépést az államtitkár is jóváhagyta. Ám a források így is szűkültek tavaly óta, összességében 17 százalékkal.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.