"Egy nagy család" – Kerényi Miklós Gábor portréja

szerző
Hamvay Péter
publikálva
2014/5. (01. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hangos sikerek, a magánszféra és a közszféra szoros együttműködése, minden időben jó politikai kapcsolatok, gátlástalan önreklám és határozott önérvényesítés jellemezte eddig KERO® hosszú igazgatói működését.

Kerényi Miklós Gábor 2001 óta vezeti a Budapesti Operettszínházat. Az igazgató harmadik ciklusa január 31-én jár le. A főváros júniusban írta ki a vezetői pályázatot, a kilenctagú szakmai bizottságból öten Kerényire voksoltak, Bozsó József és Nagy Viktor egy-egy szavazatot gyűjtött be, Tokody Ilonát senki nem javasolta. Kerényi biztos befutónak tűnt. Szeptemberben azonban a Vígszínház és az operettszínház pályázatát egyaránt eredménytelennek nyilvánították. Csomós Miklós főpolgármester-helyettes ezt akkor azzal indokolta, hogy az operettszínház január 1-jétől fenntartót vált, a fővárostól az államhoz kerül. (Ez meg is történt.) A magyarázat életszerűségét megkérdőjelezi, hogy a pályázatot már ennek tudatában írták ki.

Novemberben ismét megjelent a felhívás, ezúttal 17 hónap időtartamra kerestek direktort, majd decemberben visszavonták a hirdetményt. Az új fenntartó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem árulta el kérdésünkre, mikor fut neki az igazgató kiválasztásának, annyit közölt, hogy Kerényi megbízatását meghosszabbítja addig, amíg nem lesz kinevezett vezető. A direktor világossá tette: negyedszer is indul. Hogy ennek a komédiának mi az értelme, nehéz megfejteni. Bizonyára vannak olyan kormányzati erők vagy kormányközeli színházi emberek, akik szeretnék körön kívül látni Kerényit – nyílt titok, hogy például Vidnyánszky Attila nem rajongója a direktornak –, miközben persze régi és új barátai is akadnak.

Kerényi pályája azután indul, hogy harmadik nekifutásra sem veszik fel rendező szakra. Egy évig pincérkedik, majd énektanár szülei a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára küldik, itt szerez beszédtanári diplomát. Közben a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban, ahol édesapja tanít, ének szakon végez 1976-ban. 1975-ben a színművészetire is bejut, igaz, csak levelező tagozatra és színházelmélet szakra. A tényt, hogy nincs rendezői diplomája, hivatalos életrajzaiban elegánsan kerüli, csak azt említi, hogy 1979-ben diplomát szerzett a főiskolán.

Mindenkivel szót érteni

Pályáját a független (akkor úgy mondták: amatőr) szcénában kezdi, a kilencvenes években lesz az operaház rendezője, párhuzamosan az operettben és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is rendez. Operarendezései akkoriban újszerűnek számítottak, szerette a közönség és a kritika, elismeréseket is kapott. Kerényi ügyesen mozgatta a tömeget, kihasználta a színpad- és világítástechnika összes lehetőségét, mozgalmas előadásokat csinált, forgott a színpad, vonultak a statiszták. Negyven felett úgy érezte, eljött az idő egy saját színházra.

false

 

Fotó: Simonyi Balázs

A kilencvenes évek közepén Lőrinczy Györggyel együtt pályázták meg a Thália Színház vezetését, ám Törőcsik Mari kapott lehetőséget. Ezután az operettel próbálkoztak, amit a korrekt és unalmas színházat csináló MSZP-s képviselő, Halasi Imre nyert el. 2000-ben Kerényi újra nekifutott az operett igazgatói pályázatának, anyagában Lőrinczy tanácsadóként szerepelt. A pályázat nem volt lefutott meccs. A hét pályázó közül a szakmai bizottság a regnáló igazgatót, Halasi Imrét javasolta, míg a társulat - no és a MIÉP - Koltay Gábort szerette volna az operett élén látni. Ahhoz, hogy Kerényi lehessen a befutó, elengedhetetlen volt az SZDSZ támogatása, de a Fidesz és az MDF egy-egy képviselője is mellette szavazott. Kerényi nem titkolja, hogy régről ismeri Magyar Bálintot, Rajk Lászlót, egyszer SZDSZ-kongresszuson is segédkezett. De forrásaink szerint a városvezetés nem ezért támogatta Kerényit, hanem mert benne látta a felújítás után újranyitott teátrum szakmai megújulásának zálogát. Nem is okozott csalódást. Állítólag Szinetár Miklós – aki maga is lobbizott Kerényiért – azt mondta, ő képes arra, hogy "dzsörzéruhás nénik mellett fiatalokat vigyen be" az akkor épp haldokolni látszó, lenézett műfajt játszó színházba. (Szerettük volna megkérdezni Szinetárt, mit tart az eredményről, de nem kívánt nyilatkozni.)

Munkáját itt is elismerték: 2004-ben Kiváló Művész elismerést, 2008-ban Kossuth-díjat kapott. Fővárosi MSZP-s forrásaink inkább az SZDSZ-hez, a szabad demokraták inkább a szocialistákhoz kötötték. Egyikük úgy jellemezte: "Akarnok, aki a saját színházáért minden követ megmozgat." Kerényi úgy emlékszik, őt egyetlen párt sem kedvelte, de megtanult velük szót érteni.

Kerényi valóban jól helyezkedik. Díszpáholyában ott ülnek az aktuális kormányok miniszterei, államtitkárai. Habony Árpád kedvese, Kapócs Zsóka az idei év első négy hónapjában öt előadásban 39-szer lép fel az operettben. Nem kényeztette el ennyire Demszky Gábor operaénekes-hegedűművész feleségét, Németh Anikót, de azért ő is felállhatott az operettszínház deszkáira, például Mága Zoltán partnereként.

Kerényi nemrég Lencsó Ritát szerződtette sajtófőnöknek, aki fél év múlva az MTVA sajtóirodája élére került, ma már kommunikációs igazgató. 2013 januárjáig párhuzamosan látta el a két feladatot, azóta "kommunikációs főtanácsadóként" dolgozik a színházban. Szigorúan este 7-től 11-ig – hangsúlyozta Lencsó Rita, a direktorral közös délelőtti beszélgetésünkkor. Ebben természetesen egyik fél sem látott összeférhetetlenséget. A karrier ugyanakkor nem volt váratlan, a kommunikációs szakember, még Magyar Rita néven, 1998-1999 között a Fidesz-frakció kommunikációs irodáján dolgozott, 1999-2002 között pedig Orbán Viktor sajtótitkára volt. Szerettük volna a színház MTVA-val kötött szerződéseit megnézni, de azt a választ kapjuk, nincsenek ilyenek. A MTVA kiemelt médiapartnere a háznak.

A szürke eminenciás

Legfontosabb partnere pedig a Pentaton Koncert- és Művészügynökség Kft., amelynek tulajdonosai Kolosi Tamás és felesége, Zimányi Zsófia. Ügyvezetője a fent már említett Lőrinczy György, aki egyben a Magyarországi Művészeti Ügynökségek és Koncertszervezők Szövetségének elnöke. Lázár Jánoshoz tízéves munkakapcsolat fűzi, tavaly a hódmezővásárhelyi önkormányzat és a helyi Bessenyei Ferenc Művelődési Ház művészeti tanácsadója lett. A Pentaton – részben az operettszínháztól származó bevételeiből – útjára indította a Rózsavölgyi Szalont. Kizárólag a Pentaton szervezheti az operettszínház üzleti alapon létrejövő külföldi turnéit – ma nem tudunk más színházat, mely teljes egészében magáncégnek szervezné ki a külföldi fellépéseit. Lőrinczy szerint azonban ez nem kirívó eset, például a Pentaton korábban a Rock Színház és a Madách Színház musicalturnéit is menedzselte, és egykor a Katona József Színház külföldi fellépéseinek kizárólagos szervezője volt. Az operettszínházzal első eseti jogkezelői szerződését még 1996-ban, Szinetár Miklós igazgatósága alatt kötötte a cég.

Kíváncsiak voltunk az együttműködés részleteire. Először az elmúlt öt év pentatonos szerződéseit kértük ki az operettszínháztól, majd megelégedtünk volna a 2013-ban kötött szerződésekkel. Végül hat szerződést kaptunk a Pentatontól. Három darab, összesen tíz fellépést tartalmazó turnészerződést adtak át – Lőrinczy szerint ennyit kötöttek 2013-ban. Ezek szerint az ügynökséget 10 százalék illeti meg a vendégjátékok bevételéből. A keretszerződés szerint ez a maximális árrés. Miután jutalékos rendszerről van szó, a szerződéseken összegek nem szerepelnek. Az operettszínház közölte: tavaly összesen 96,4 millió forint jogdíjat, turnészervezési és üzletszerzési jutalékot fizetett ki a színház a Pentaton részére a közreműködésükkel megvalósult 166 budapesti, 11 vidéki és 121 külföldi előadás után. A színház hangsúlyozta, hogy ezt a pénzt kizárólag a Pentaton munkájának köszönhető bevételből fizette, erre tehát állami támogatást nem fordított. Lőrinczy szerint az összeg több mint kétharmadát jogdíjakként továbbutalták, nekik csupán 30 millió forint a bevételük, s ebből fizetik az alkalmazottakat, dologi kiadásokat, egyéb költségeket, ráadásul számos esetben ingyenesen állnak a színház rendelkezésére nem bevételes nemzetközi ügyek intézésére, vagy éppen ők teszik le a jogdíjelőlegeket.

A Pentaton nemcsak turnékat szervez, hanem a musicaljogok tekintetében is segít az operettszínháznak. A modell működésébe Lőrinczy György vezet be. Előfordul, hogy az általuk képviselt szerző jogait adják el a teátrumnak, például Lévay Szilveszter esetében, akinek műveit előszeretettel mutatja be az operettszínház. Furcsább szituáció, amikor a színház kezdeményezésére a Pentaton saját maga számára vásárolja meg a jogot, és 10 százalékos jutalékért továbbadja az operettszínháznak. Lőrinczy szerint erre csak az utóbbi időben volt szükség, két produkció esetében, amikor a színház nem tudta letenni év közben a magas összegű jogdíjelőleget. Az ügynökség - honlapja szerint – 11 zenés színházi produkció jogait birtokolja, ezek mindegyike szerepel vagy szerepelt az operettszínház műsorán.

Az együttműködés másik formája, amikor az ügynökség szerzi meg az általa javasolt vagy a színház által áhított művek non-replica jogát (ami azt jelenti, hogy saját elképzeléseik szerint állíthatják színpadra a darabot, nem kell egy külföldi megvalósítást másolni). Így került magyar színpadra a Ghost vagy az Elfújta a szél. Utóbbinak a számunkra átadott szerződésében az áll, hogy az áfával csökkentett jegybevétel 22 százalékát kapja a Pentaton – ebből a jogdíjakat és a hazai kreatív stábot is finanszírozzák, így végül Lőrinczy szerint itt is 10 százalékos árrést alkalmaznak. Ezeken a stáblistákon a színház igazgatójának neve gyakran szerepel.

Az kétségtelen, hogy a Pentaton közbeiktatásával drágábbak lesznek a jogok, mintha a színház stábja maga kopogtatna az ügynökségek ajtaján. Ám Lőrinczy szerint ezt a feladatkört mindenhol ügynökségek végzik, a non-replica jogok pedig további kreatív produceri munkát igényelnek. Kerényi úgy érvel, hogy Lőrinczy kapcsolatai nélkül nem sikerülne megszerezni ezeket a darabokat, ő viszont nem kíván az operettbe szerződni. Kerényi és Lőrinczy kapcsolata régi, a nyolcvanas évek elejére datálódik, amikor a Honvéd Táncegyüttesben dolgoztak. Az elmúlt 13 évben Kerényi minden pályázatának sarokköve a Pentatonnal való együttműködés rögzítése. Nem hiába nevezi a direktor Lőrinczyt az operettszínház Richelieu-jének. A szürke eminenciás nemcsak a napi munkában vesz részt, hanem kreatív producerként a színlapon is feltűnik (például a Musicalmeséknél), ám ezért – állítása szerint – nem vesz fel fizetést. Felesége, Velich Rita az operettszínház jelmeztervezője.

Aranyeső

Kerényi szívesen vállal munkát saját színházában. Az idei évad 28 produkciójából 12 előadásban vesz részt. Ennek felét jegyzi rendezőként, négy esetben a magyar szövegért felel, három előadásban dramaturg, kettőben művészeti vezetőként, egyben pedig szerzőként tűnik fel. Miután egy produkcióban több "szerepet" is oszt magára, ebben az évadban 16 munkából kap juttatást. Igaz, állítása szerint ezek egy részéért nem vesz fel pénzt. Ezt korlátlanul nem is tehetné, hiszen a fővárosi direktorok csak fizetésük 40 százalékáig kaphatnak pluszjövedelmet a saját színházukban végzett munkáért. (Kerényi egyik leghangosabb ellenzője volt annak a rövid életű rendelkezésnek, mely teljesen megtiltotta az igazgatóknak a saját színházukban végzett művészi feladatok honorálását.) A turnékra vagy egy magáncég – például a Pentaton – által rendelt munkákra azonban ez a szabály nem vonatkozik, márpedig a turné nagy pénz: a színház külföldi vendégjátékaiból tavaly 565 millió, belföldi vendégjátékból 114 millió forint folyt be.

A direktor szerint példátlanul sikeres a színház, ami részben igaz. Hatalmas eredmény, hogy 2009 óta az előadásszám és a fizető nézők száma is növekedett. Az egyébként is tetemes mennyiségű, évi 567 előadás helyett tavaly 586-ot játszottak, az évi 391 ezer nézőt pedig 458 ezerre tornászták fel. Az általános gazdasági depresszió idején ilyen növekedésre hazai színház nem volt képes. Ha csak a saját székhelyükön, a Nagymező utcában megtartott előadásokat nézzük, akkor már nem ilyen vidám a kép: 2009-hez képest az előadásszám 20 százalékos és a nézőszám 18 százalékos csökkenését tapasztaljuk, míg a konkurens Madách Színháznál 2010-től 8 százalékos növekedést látunk. A nagyobb nézőterű operettbe tavaly 288 ezren, a körúti zenés színházba 272 ezren vásároltak jegyet. A színház prosperitását tehát a külföldi vendégjátékoknak köszönheti, amelyek száma a 2009-es 10-ről tavalyra 138-ra nőtt. Ebben nagy szerepe van annak, hogy A Szépség és a Szörnyeteg annyira megtetszett a németeknek, hogy a Pentatonnak többéves, 300 előadásra szóló turnészerződést sikerült kötnie 2011-ben. De turnéznak még többek között Izraelben, Németországban és Svájcban. Ezt az egyszerre a világ két vagy akár három pontján is játszó színházi üzemet Kerényi és Lőrinczy lenyűgözően üzemelteti.

Szépség és Szörnyeteg Münchenben

A Szépség és a Szörnyeteg Münchenben

Fotó: MTI

"Megtartottam a 356 közalkalmazottat akkor, amikor más színház leépített" – mondja Kerényi büszkén. Ebben kétségkívül a segítségére lehetett, hogy az operett azon színházak közé tartozik, amelyek több adóforintot kapnak, mint 2009 előtt. Bár a közvetlen fenntartói támogatás az 2008-as egymilliárdról tavaly 577 millióra csökkent, ezt 2010-ben és 2011-ben 0,8 milliárd, 2012-ben pedig kereken egymilliárd tao-bevétellel tudták kiegészíteni. (A társasági adóból átengedett, a nézőszám függvényében lehívható támogatás mára a színházak gazdálkodásának egyik pillére lett, az operett pedig ennek a rendszernek az egyik legnagyobb nyertese.) Így stabilan 1,6 milliárd forint közpénz áramlik évente a színházba. Ennél nem sokkal kevesebb a jegybevétele. Az operettszínháztól ráadásul a főváros sokáig nem vonta el a támogatás egy részét bérleti díj fejében, mint más teátrumok esetében (a Madách például 257 millió forintot fizetett vissza ilyen címen a fenntartónak). Az operett csak 2014-től fizet, de nagyjából a bérleti díj összegével rögtön meg is növelték a támogatását.

"Nem volt ciki"

Az operettszínház honlapján az igazgató nekrológokban is túlzásnak ható, sommás megállapításokat tesz önmagáról, mint például: "Megújította a magyar operettjátszást, mely így visszaszerezte hazai és nemzetközi elismertségét." Nem mulasztja el megjegyezni, hogy jelenleg ő a külföldön legtöbbet foglalkoztatott magyar rendező, az utóbbi időben Salzburgban, Prágában, a bécsi Volksoperben, Erfurtban és Szentpéterváron dolgozott. 2013-as pályázatában pedig költői magasságokba emelkedik az önjellemzésnél: "Én rendeztem a legtöbb kortárs magyar operát. Az én fölkérésemre íródott a legtöbb új magyar zenes játék. A Szegedi Szabadtéri Színpadon is rekorder vagyok, száznál több este jöttek föl a csillagok az énáltalam rendezett előadások közben."

Lapunk kritikusa, László Ferenc szerint a kilencvenes évek pangó időszakát követően az operettszínház működésében stílus- és korszakváltást hozott Kerényi igazgatói ténykedése. Az átalakulás súlypontja a musicaljátszásban volt: szinte kivétel nélkül itt születtek meg a színház arculata számára emblematikussá váló előadások, itt lettek sztárrá új, fiatal énekes színészek, és itt jelent meg az operettszínház új, népes és igen elkötelezett rajongói tábora, amely idővel az operettekre is kiterjesztette rokonszenvét. "Kerényi mindig jó érzékkel bírt a mozgalmasság, a kívánt közönséghatást kiváltó összkép és fegyelmezett összjáték megalkotására, míg az egyéni színészi alakítások árnyaltságának előmozdítása vagy épp a humor különböző regisztereinek játékba hozása már kevésbé tűnik az igazgató-rendező legsajátabb készségei közül valónak, s ezek a hiányosságok leginkább az operettekben érhetők tetten" – folytatja László Ferenc. Koltai Tamás kritikus szerint Kerényi igazi mameluk, a közönség és a politika legkonvencionálisabb elvárásainak akar megfelelni, rég lemondott arról, hogy újfajta gondolkodást, stílust hozzon létre.

Maga Kerényi első ciklusa legnagyobb eredményének azt tartja, hogy "egyszer csak nem volt ciki az operettbe járni". Bátor rendezőket hívott, Eszenyi Enikőt, Alföldi Róbertet. Utóbbi a Kabarét rendezte, ezzel nyitott 2002-ben a teátrum új játszóhelye, a Raktárszínház, melyet a komolyabb darabok és a kísérletezés otthonául szánt. A folytatás is ígéretes volt, Béres Attila Lili bárónője, Koldusoperája, Ibusárja tágította az operettszínház műfaji kereteit, miközben elindultak a sikerdarabok, például a Rómeó és Júlia, ami a második ciklusában futott fel igazán. Kerényi szerint ekkor értek be a 2001-ben indított változások. Méltán büszke arra, hogy sok magyar darabot tűz műsorra, illetve rendel meg. Jelentős bemutató volt Jávori Ferenc Fegya Menyasszonytánc című klezmeroperettje, a Szabó Magda regényéből készült Abigél-musical és a Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi közreműködésével létrejött Szentivánéji álom.

Böhm György, majd Béres Attila főrendező távozása után most a legjobb indulattal is csak üzembiztosnak nevezhető, saját nevelésű Somogyi Szilárd a ház egyetlen főállású rendezője. Természetesen a direktor mellett, aki Koltai Tamás szerint régóta csak magánál rosszabb rendezőt ereszt be a házba. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vendégként Verebes István, Szabó Máté és Réthly Attila is lehetőséget kap idén. Nyitott és kísérletező műhelynek aligha lehet nevezni az operettet, ahol három rendező jegyzi a repertoár elsöprő többségét – mondja László Ferenc. Véleménye szerint a hazai színházi szakmán belül viszonylag szerény a Nagymező utcai operettjátszás ázsiója.

Ezt valahol a direktor is érezheti. Legutóbbi pályázatában például azt írja, hogy Mohácsi János is rendez majd a színházban. Mohácsi lapunknak elmondta: valóban tárgyaltak, de úgy tűnik, nem fog rendezni. Az igazgató többször felkérte Ascher Tamást is, ám kosarat kapott.

A direktor büszke rá, hogy új arcokat fedezett fel: Janza Katát, Dolhai Attilát, Szabó P. Szilvesztert, Peller Annát. De az utóbbi években megjelentek nála is a népszerűségüket tehetségkutatókon szerző énekesek. A főiskolás osztályokból régóta nem szerződtet, mert – mint mondja – megszűnt az operett-musical szak, és a végzősöknek egyszerűen nincs elég hangjuk a főszerepekhez. Inkább a színház saját iskolájában, a Broadway Stúdióban neveli ki az új sztárokat.

Mai programok
Fia, Kerényi Miklós Máté az operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb színésze, szinte az összes táncos-komikus szerepben fellép, jelenleg 11 előadásban szerepel. A direktor erre azt mondja: ő arról nem tehet, hogy fia tehetséges, így minden rendező szeretne vele dolgozni. "Mások mondják, hogy ebben a szerepkörben Feleki és Latabár óta nem volt ilyen egyéniség" – teszi hozzá. Feleségét, az operaházból kényszerűen távozó Frankó Tündét is felvette közalkalmazottnak. Frankó énektanár, de a jelentős operettes múlttal rendelkező énekes a színpadon is feltűnik.

Ha voltak is botrányok, nem szűrődnek ki a színházból, csak Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra távozását kapta fel a bulvársajtó. Úgy tudni, sérelmezték a direktor közismerten sprőd stílusát, ez egyébként a hírek szerint Silló István karmester hat évvel ezelőtti távozásához is hozzájárult. Szinetárék több szabadságra vágytak, ám Kerényi szigorú apja az általa nagy családnak nevezett társulatnak. Nem engedi, hogy – a szerinte általa felépített – sztárjaira máshol vegyenek jegyet. Budapesten nem tarthatnak bevételes koncertet az operett énekesei, hogy ne rontsák az operettszínház jegyeladását.

Kerényi maga is sokat keres, de nem a pénz motiválja – mondják ismerősei. Ma is egy Lehel téri társasház harmadik emeletén lakik, egy kis Toyotát vezet. Célja inkább a bizonyítás, az elismerés. Gyakran sorolja díjait – munkatársaiét, rokonaiét is –, és bár csak egy zenés rendező osztályt tanított a színművészetin, mégis boldog-boldogtalan tanár urazza. Ragaszkodott hozzá, hogy a cikkbe bekerüljön: színháza immár "Superbrand", az operett pedig hivatalosan is hungarikum lett. Rendezései saját nevéből gyártott márkanév alatt futnak. Sőt, a színházat is a KERO¨ védjegy alatt adja el, a prospektusokon, plakátokon rendre ez szerepel. Valószínűleg tényleg úgy gondolja, ő maga az operettszínház, amely nélküle nem működne.

szerző
Hamvay Péter
publikálva
2014/5. (01. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4 reuters
    reuters
    2017. november 08., szerda 10:36
    Gratulálok! Hamvay Péternek, persze.
    Évekkel ezelőtt megrajzolt portréját olvasva, nem is olyan olyan meglepő, hogy Kero úrnak (?) hirtelen eszébe jutott, hogy ideje lenne nyugdíjba menni.
    A rendszerváltás erősen kedvezett a gátlástalan figurák kivirágzásának. (Lásd még "A rendszerváltó" c. új Kalligram regényt!)
  2. 3 zabrazabra
    zabrazabra
    2017. november 04., szombat 19:34
    Teljesen érthetetlen a nagy hallgatás, az egész téma leállt egyik napról a másikra.
  3. 2 ManexGiovanni
    ManexGiovanni
    2017. november 01., szerda 21:23
    Nagy a csönd.
  4. 1 fonta
    fonta
    2017. november 01., szerda 12:02
    Kíváncsi vagyok, ő is belebukik-e a súlyos vádakba, mint Marton. Ideje lenne egy tisztulásnak, nem csak a színházi világban, hanem mindenhol, ahol valaki hatalomhoz jut mások felett.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Ugrás a semmibe
Mi lesz a Néprajzi Múzeummal?
Veszélyes takarékoskodás?
Vita a rákgyógyszerek finanszírozásáról
Interjúk
Péterfy-Novák Éva, Thierry Frémaux
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...