A POSZT jövője

Nem vágynak főszerepre

szerző
Hamvay Péter
publikálva
2016/2. (01. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Magyar Színházi Társaság várhatóan elfogadja, hogy Magyar Attila legyen a POSZT ügyvezetője, ám a béke törékeny a két színházi szervezet között.

„Az elmúlt tíz évben meglehetősen behatárolt ízlés, színházi és ideológiai irányvonal szerint válogatták a POSZT programját, amiből nagyon sokan kirekesztve érzik magukat – ebből a szempontból mindenképpen változásra van szükség” – mondta 2011-ben egy interjúban Vidnyánszky Attila, s nem a levegőbe beszélt. Az általa létrehozott Magyar Teátrumi Társaság (MTT) 2012-ben bevásárolta magát a POSZT-ot működtető POSZF Kft.-be, ugyanakkora tulajdonrészt szerezve, mint a Magyar Színházi Társaságé (MSZT). A versenyprogramot attól kezdve a két szervezet egy-egy küldötte válogatta, a zsűribe is paritásos alapon küldtek tagokat.

Ám a Vidnyánszky által elengedhetetlennek vélt „egyensúly” ettől nem állt be – ellenben lett botrány, nem is kevés. 2014-ben a két válogató, Perényi Balázs és Balogh Tibor (utóbbi korábban a Vidnyánszky Attila vezette Csokonai Színház irodalmi titkára volt) nem tudott megállapodni egymással, hogy Vidnyánszky rendezése, az Isten ostora bekerüljön-e a versenyprogramba; azt végül egyedül Balogh Tibor vitte be külön javaslatként. Majd a zsűritagok személyében nem tudtak egyezségre jutni, a Kritikusok Céhe által javasolt Csáki Judit nem volt megfelelő az MTT-nek, és ebbe a Magyar Színházi Társaság is belenyugodni látszott. Nem így Csáki és a színikritikusok egy csoportja, akik bojkottot hirdettek, amihez a POSZT egyik résztvevője, az Örkény Színház is csatlakozott. Ez volt az az év, amikor a POSZT-on Vidnyánszky produkciója négy díjat vihetett haza, köztük a két legfontosabbat, és ez sokak szemében komolytalanná tette az egész fesztivált. Az ügy miatt ráadásul a Magyar Színházi Társaságból kilépett a Kritikusok Céhe és az Örkény Színház (minderről lásd írásainkat a magyarnarancs.hu-n).

Ilyen előzmények után került sor a POSZF Kft. ügyvezetésének tisztújítására.

 

Baráti tűz

Forrásaink szerint Pécs városa mint a POSZF Kft. többségi tulajdonosa világossá tette, hogy a saját emberét kívánja a cég élére kinevezni, mégpedig Magyar Attila közgazdászt, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. (ZSÖK) gazdasági igazgatóját. Csakhogy hiába Pécs a többségi tulajdonos, a társasági szerződés 6.5 pontja szerint: „A taggyűlés határozatait egyhangúlag hozza. Egyhangúság hiányában a határozati javaslatot elutasítottnak kell tekinteni.” A város alpolgármesterének javaslatára az MSZT azonban önként beleegyezett abba, hogy két szavazat is elégséges legyen az ügyvezető megválasztásához. Ezzel a Magyar Színházi Társaság lemondott a konszenzuskényszerről, helyzetbe hozva így az egy politikai gyékényen áruló másik két tulajdonost. Amikor Keszég Lászlót, az MSZT elnökét arról kérdeztük, miért döntöttek így, azt válaszolta, ő csak arról tud, hogy a város a kft. kétharmados tulajdonosa. Jordán Tamás MSZT-elnökségi tag szerint csak így volt biztosítható, hogy legyen ügyvezetője a kft.-nek. Cserébe a város és az MTT belement abba, hogy pályázatot írnak ki az állásra. Nem tudni, ezek után mit várt az MSZT a pályázattól, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ha Magyarnak sikerül megegyeznie az az MTT-vel, akkor ő fog győzni. Vajda Márta, az MSZT titkára szerint abban reménykedtek, hogy a szakmából „átütő erejű elképzelések” érkeznek.

Nem így történt. A kiírásra hárman jelentkeztek: Kiss László szabadúszó színész hevenyészett pályázata nem tartalmazott üzleti tervet, ezért érvénytelen volt. Magyar Attila Szűcs Gábor (becenevén Medve) színész-rendezővel közösen írta munkáját. Az MSZT-nek nem volt saját jelöltje, hacsak Komáromi György, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója, aki Göttinger Pál rendezővel együtt pályázott, nem tekinthető annak. Ám az ő anyagukra a POSZF Kft. január 4-i ülésén – amikor a tulajdonosok küldöttei szakmai zsűriként elbírálták a beérkezett munkákat – az MSZT megbízottja, Jordán Tamás is nemmel szavazott a várossal és az MTT-vel egyetértésben. Pedig a (forradalmi elemeket kétségtelenül nem tartalmazó) pályázat a Jordán-féle eredeti fesztivál-elképzelést igyekezett ötvözni az innovatív törekvésekkel. Mint írják, értelmezésükben „a POSZT nem arra ad választ, hogy mi volt a színházi helyzet, hanem azt keresi, hogy mi lesz a jövőre nézve lényeges”. Ezért Komáromiék szerint olyan produkciókat kell meghívni a versenybe, amelyek hatással lehetnek a színházi élet fejlődésére; kiemelt feladatnak tekintenék továbbá az új generáció fölkarolását és a szakmai beszélgetéseket, vitákat. Stuber Andrea a színház.net-en megjelent, a pályázatokat elemző írásában úgy vélekedett, hogy ez a pályázat „átgondolt, koherens és színházközpontú”.

A Magyar Színházi Tarsaság általunk megszólaltatott elnökségi tagjai azonban gyenge színvonalúnak tartották a beadványt; egyikük azt mondta, hogy az anyag vagy nem válaszol, vagy rossz válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyek a POSZT jövője szempontjából meghatározók. Például arra, hogyan képzeli el az ügyvezető a válogatást és a zsűrizést. Komáromi pályázata ötfős válogatóbizottsággal számolt, ahová az MTT és az MSZT egy-egy képviselőt küldene, a fennmaradó három helyet pedig – a jobboldalinak éppen nem mondható, de politikailag nem exponált – Kovács Bálint, Sándor L. István és Urbán Balázs kritikusok foglalnák el. Az előadások nem versenyeznének egymással, nem lenne zsűri, nem osztanák ki a hagyományos díjakat, „a díj maga az, hogy az előadás bekerült a fesztiválra” – olvasható a pályázatban. Az MSZT elnökségében volt, aki szerint nem jó megnevezni a bírálókat, másoknak azzal volt baja, hogy miért kritikusokra bízzák a döntést, megint mások a megnevezett személyeket nem tartották megfelelőnek.

 

Arccal a turizmus felé

Magyar Attila és Szűcs Gábor pályázata megkerülte e kényes kérdéseket; egy szakmai tanács „alkotná meg a versenyprogram és a zsűri tagjainak kiválasztásának, továbbá a díjazás alapelvének szabályrendszerét”, melyben paritásos alapon foglalna helyet mindkét színházi szervezet.

A pályázat együttműködő partnereket is felsorol, először Szűcs Gábort és Kővári Zsuzsát, a Zöld Pardon tulajdonosát. De szerepel e névsorban például Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója is. Máté azt mondta lapunknak, Szűcs valóban megkereste őt, de nem a pályázatával, hanem a POSZT-ról írott tanulmánya miatt. Az igazgató ennek a Szűcs-tanulmánynak a munkaanyagát látta, és erre mondta, hogy számos érdekes elemet tartalmaz. Máté Gábor természetesen nem zárja ki az együttműködést az új ügyvezetéssel.

A pályázatból kiderül, hogy Magyart elsősorban a Zsolnay Központban zajló hosszú, színes és sok jegyvásárlót vonzó fesztivál érdekli; ezért a versenyprogram a belvárosban, a pécsi színházban zajlana, a jócskán felturbózott kísérő programok pedig a Zsolnayban. Utóbbiak között lenne a versenyprogramok 3D-s kivetítése, zenés színházi előadások, operák, kon­certek, kiállítások sora. (Néhány éve volt már példa arra, hogy a POSZT egyes rendezvényeit a Zsolnayba vitték, de csúfosan megbukott a kezdeményezés.) Magyar megnyújtaná a fesztivált: az Előjáték Fesztivál és az Európai Színház- és Filmművészeti Akadémiák Találkozója lenne a fölvezető, utána következne a Rájátszás, amely „top szórakoztató produkciókból” állna. A csapongó szöveg szerint a pályázók a nemzetközi turizmusba is bekapcsolnák a POSZT-ot, ám arról, hogy ezt hogyan érnék el, és a megnövekedett számú programhoz, a 3D-s technikához honnan szereznének pénzt, nem írnak sok konkrétumot.

 

A megegyezés

Mint az várható volt, Magyar pályázatára január 4-én az MTT és Pécs város képviselője igennel szavazott, ami elég is a győzelemhez. A jegyzőkönyv szerint Jordán Tamás, a Magyar Színházi Társaság megbízottja azt mondta: „mivel az MSZT a benyújtott dolgozat alapján nem kapott megnyugtató választ a legfontosabb szakmai kérdésekre, azaz a versenyprogram válogatásának, valamint elbírálásának módját illetően, kizárólag abban az esetben tudja támogatni Magyar Attila ügyvezetői kinevezését, ha Magyar február 15-ös határidővel pályázatot ír ki a POSZT művészeti igazgatói pozíciójára”. Bár a pályázatban nincs benne, hogy Szűcsöt szánja e posztra Magyar, különösebb kétség sincs e felől. Hogy mi értelme volt e próbálkozásnak, nem világos, Jordán szerint a céljuk az volt, hogy „legalább világos választ kapjunk erre a kérdésre”. Az MSZT kérését a két másik tulajdonos leszavazta, de bekerült a jegyzőkönyvbe, hogy a tulajdonosok felszólítják Magyart, „haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a Magyar Színházi Társasággal és a Magyar
Teátrumi Társasággal egy szakmai tanácsadó testület felállításáról, mely meghatározza a POSZT versenyprogramjának válogatási módját és a zsűrizés mikéntjét”.

Ez meg is történt: múlt pénteken Keszég László, az MSZT elnöke és Jordán Tamás elnökségi tag találkozott Magyar Attilával és Szűcs Gáborral, akik – mint Keszég mondta – elfogadható javaslatot tettek a testület tagjaira, s erre az MSZT elnöksége is rábólintott. Így hétfői lapzártánkkor úgy tűnik, hogy a POSZF Kft. e hét keddi tulajdonosi ülésén az MSZT Magyar Attila kinevezését támogatja. (Formálisan ugyanis ekkor választják meg az ügyvezetőt, amire még a pécsi közgyűlésnek is áment kell mondania.) Azon kérdésünkre, hogy ha ez a – lapunk megjelenésekor talán már nyilvános névsorú – testület mégsem tudja megoldani az eddig megoldhatatlannak bizonyuló ügyeket, Jordán azt válaszolta: akkor az MSZT igyekszik konstruktív ellenzék lenni. Keszég szerint is megegyezésre törekednek, „bár minden színház bizonyos mértékben politikai, a színháznak, a POSZT-nak és az MSZT-nek nem kell politikacsinálónak lenni”.

Schilling Árpád rendező a Narancsnak azt mondta: „Szűcs Gábor és Magyar Attila személye nem garancia arra, hogy a POSZT kilábal abból az elfogadhatatlan helyzetből, amibe Vidnyánszky Attila taszította.” Ezután – véli a rendező – magára valamit is adó színházi ember annyit tehet, hogy feléje sem néz a POSZT-nak, nem viszi oda az előadását, nem lép fel, nem zsűriz. „Aki ezt a méltatlan helyzetet legitimálja, a szememben rongy ember” – tette hozzá.

A kandallókirály meséje

Magyar Attila a semmiből lett igen gyorsan Pécs város vezetésének kulturális favoritja. Testnevelő tanárként kezdte pályáját 1991-ben, ám öt év után szögre akasztotta a melegítőt, hogy a Cora Hipermarket osztályvezetője legyen; a szórakoztatóelektronika tartozott hozzá, majd a Metro áruházhoz igazolt át, ahol központi beszerző lett. Ezután a német kandalló- és kályhagyár, a Wamsler következett, ahol kereskedelmi igazgató lett, majd egy másik kandallós cégnél, a Ferluxnál folytatta pályáját. Közben pénzügyi és közgazdászdiplomát is szerzett. Amikor a kályhák világában már minden elért, 2013-ban gazdasági igazgatónak állt a Janus Pannonius Múzeumba (JPM). Ebben az évben távozott onnan Fabényi Júlia igazgató a Ludwig élére, így Magyar kezébe került a múzeum vezetése: csak vele tárgyalt a város, ő pedig nem vonta be a döntésekbe a múzeum munkatársait (lásd erről: Rászállott a Páva, Magyar Narancs, 2014. április 30.). Például úgy vásárolta meg egy árverésen minden idők legdrágább Zsolnay kerámiáját 19 millió forintért, hogy sem a JPM megbízott igazgatója, sem szakmai stábja nem tudott róla.

A következő nagy projekt a 2014-ben – szintén a munkatársak háta mögött szervezett – 700 ezer euróért (több mint 210 millió forintért) beszerzett utazó Leonardo-kiállítás volt; az, amelyik egyszer már járt Magyarországon. Az összeget a város állta, és sem akkor, sem később nem kaptuk meg a kiállítás üzleti tervét. Akkor Magyar úgy nyilatkozott lapunknak, hogy 120 ezer körüli látogatószám esetén válik nullszaldóssá a kiállítás – a hivatalos közlés szerint 65 ezren látták a tárlatot, és ez vélhetően nem csak a fizető nézőket takarja. Bár a város nem bocsátotta rendelkezésünkre a kiállítás költségvetését, becslésünk szerint több mint 100 milliós mínuszt jelentett Magyar projektje Pécsnek. Ennek ellenére nem lett kegyvesztett, sőt tavaly ősszel a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. gazdasági igazgatójává lépett elő.

Régóta melegített Szűcs Gábor színész, rendező a POSZT-ra. Karrierje szorosan összekapcsolódik Vasvári Csabáéval, aki Széles Gábor exveje, a Színház-művészeti Bizottság tagja, az MTT alelnöke. Együtt végeztek a főiskolán, majd amikor Vasvári beindította az Echo Tv-t, 2005–2006-ban Szűcs lett a kreatív igazgató, később pedig együtt pályázták meg a székesfehérvári Vörösmarty Színházat. Hivatalba lépésük után bő két és fél évvel, 2011-ben együtt is buktak: a város megelégelte, hogy összességében több tízezerrel csökkent a nézőszám (lásd: A kivert Póni, Magyar Narancs, 2011. május 12.). Szűcs ma a Mozaik Művészegyesület vezetője, tavaly december 31-ig az NKA Színház- és Táncművészeti Kollégiumának tagja volt. Csak a nagyon finnyásak találhatnak kivetnivalót abban, hogy az NKA miniszteri keretéből 2014 augusztusában nyert 5 millió forintból épp a Mozaik Művészegyesület, azaz Szűcs készíthette el a POSZT történetét, tapasztalatait feldolgozó és a színházi találkozó jövőjére vonatkozó javaslatokat tartalmazó, fentebb már említett tanulmányt, amit formálisan a POSZF Kft. rendelt meg. A közpénzből megalkotott szöveget nem hozták nyilvánosságra, nem bocsátották a pályázók rendelkezésére, sőt a megrendelő POSZF sem kapta meg – legalábbis erre utal, hogy amikor kértük tőlük, azt válaszolták, szívesen átadnák, ha a birtokukban lenne. Szűcs és Magyar pályázata részben erre a tanulmányra épült.

szerző
Hamvay Péter
publikálva
2016/2. (01. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Ember alatti állapotok
Állatkínzás Magyarországon
Interjúk
Ennio Morricone, Mathieu Kassovitz, Vajda Gergely
Természetjáró melléklet
Teljesítménytúrák, Zemplén
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...