Képregény

Kezek a Pokol kulcsán

Neil Gaiman: Sandman, az Álmok fejedelme 4. – Párák évszaka

  • Baski Sándor
  • 2011. december 27.

Trafik


Aki az első magyarul megjelent Sandman-kötetet olvasván arra számított, hogy hasonló mederben folytatódik a történet, az bizonyára meglepődött a második felvonást lapozgatva. Amíg ugyanis a Prelűdök és noktürnök abszolút főszereplője a címbéli Álmok fejedelme volt, akinek a Pokolban kellett a saját küzdelmeit megvívnia, addig A babaház jórészt a halandók világában játszódott, és Sandman – az események katalizátoraként – csak a dramaturgiailag kitüntettet pillanatokban tette tiszteletét. A harmadik kötetben pedig már az összefüggő történet is hiányzott: az Álomország négy fejezetét négy önálló tündérmese alkotta.

A címét egy Keats-versből kölcsönző Párák évszaka visszakanyarodik az első kötethez, amennyiben ezúttal is Morpheus kerül fókuszba. Neil Gaiman (korábbi interjúnk itt olvasható vele) ugyanakkor a második és harmadik rész anekdotáit és karaktereit is roppant ügyesen szövi bele a mesefolyamba: így válik például A babaház prológusában megismert Nada a bonyodalmak elindítójává. Az Álmok fejedelmében, alig tízezer évvel az után, hogy a Pokolra száműzte egykori szerelmét, feltámad a lelkiismeret, és úgy dönt, kiszabadítja a nőt. Lucifer azonban, hősünk meglepetésére, nem támaszt ellenállást, sőt a kezébe nyomja a Pokol kulcsát – csináljon vele, amit akar. A folytatásban Gaiman kiadós mitológiai enumerációt tart: felvonul Sandman kastélyában a világ összes istensége, démona és egyéb transzcendentális lénye, hogy mind magának követelje a Pokol kulcsát.

Ugyanakkor  komoly morálfilozófiai kérdések is a terítékre kerülnek, ezúttal a bűn és bűnhődés tárgykörében, a megszokott színvonalon és stílusban, megszámolhatatlan kultúrtörténeti utalással – helyenként talán már sok is a jóból.

A szörnyistenek torzsalkodása kétségkívül szórakoztató, de izgalmasabb a játszma, amikor Gaiman a halandóknak is oszt lapot. A remélhetőleg hamarosan érkező folytatásban az arányok ismét helyrebillennek majd.

Fordította: Totth Benedek. Cartaphilus, 2011, 216 oldal, 3480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Pride 2025 – avagy a félelem vége

  • Janisch Attila

A tegnapi menet jóval több volt, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride: figyelmeztetés is volt arra, hogy Orbán aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább.

Kommunikációs munkatársat keres a MÚOSZ

  • narancs.hu

Olyan média-Jolly Jokert, aki innovatív, korszerű, szakmailag és technikailag felkészült, dinamikus, gyors, ismeri az új online trendeket, remek kommunikációs készséggel rendelkezik, lojális és együttműködő, és szereti a kihívásokat.