Hollik is gyerekekkel kampányol, épp most adott át egy fészekhintát

  • - palosm -
  • 2018. március 28.

Választás 2018

Családbarát és keresztényi cselekedet.

Hollik István KDNP-s országgyűlési képviselő és Budapest egyes számú választókerületének kormánypárti jelöltje átadott egy fészekhintát az első kerületi Donát utcai Rumini játszótéren. És ha már épp most hívta oda Nagy Gábor Tamás polgármester, akkor egy fát is ültettek ezek az áldott jó, természetbarát lelkek.

Véletlenül a Rumini játszóteret és a környék játszótérkínálatát jól ismerem. A Rumini új játékot évek óta nem kapott. Tavaly nyáron egy darabig úgy tűnt, vagy legalábbis sokan reménykedni kezdtek, hogy a tér kap egy vécét, mert felállítottak egy bódét, de az szerszámraktárként funkcionál azóta.

Ez a fészekhinta tudtommal az első és egyetlen kifejezetten olyan játék a téren, amit mozgáskorlátozott gyerekek is könnyen használhatnak.

Egyébként a pár utcával arrébb lévő, jóval kisebb és kevésbé kihasznált „mesehősös”, vagyis a Franklin utcai játszótér ősszel kapott két új játékot: mozgásában korlátozott gyerekek által is használható rugós hintát és homokozót (más kérdés, hogy maga a játszótér kerekesszékkel elég nehezen megközelíthető, és magukat a játékokat nem a legjobb helyre építették).

Hollik PR-stábja mindenesetre elkészítette azokat a képeket, amiken az örömöt hozó politikus együtt játszik a gyerekekkel: elég a kicsiknek leejteni egy játékot és a politikus már ott is terem, hogy visszaadja! (A kép alapján egyébként felmerül a kérdés: a politikusok vadi új, bontatlan homokozólapát-készleteket is osztogattak?)

false

A képet Hollik a saját Facebook-oldalán közölte, mi viszont A gyerek nem kampányeszköz politikai pedofília-monitorozó oldalának gyerekarc-mentesített verzióját használjuk.

Nemrég Rétvári Bence szónokolt óvodásoknak, és Orbán is visszatérő vendég lett az óvodában, amivel a helyi választási bizottság szerint minden rendben van, mert az nem kampányesemény volt.

Nyilván ez sem volt az: miért ne lehetne „csak úgy” hintákat átadni, nem?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.