Megállapodtak egy csomó visszalépésről a baloldalon

  • - palosm -
  • 2018. április 4.

Választás 2018

Úgy tűnik, ez most komolyabb, mint a keddi MSZP-P—LMP kör volt.

Az Együtt, az MSZP-P és a DK elnöke, plusz Karácsony Gergely közös sajtótájékoztatón jelentettek be több visszalépést szerda délután.

Az Együtt jelöltje visszalép az MSZP-P javára 6 helyen: Hiller István (XX. kerület), Szabó Tímea (III. kerület), Molnár Gyula (XXII. kerület), Csabai Lászlóné (Nyíregyháza), Gurmai Zita (Debrecen), Stefanik Zsolt (Szigetszenmiklós).

A DK javára 5 helyen lépnek vissza: Niedermüller Péter (II. kerület), Bauer Tamás (XII. kerület), Gy. Németh Erzsébet (XI. kerület), Glázer Tímea (Győr), Rónai Sándor (Dunakeszi).

Cserébe Csepelen az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó, a XVI. kerületben a DK-s Nemes Gábor lép vissza az Együtt jelöltje javára.

Mindeközben megoldódni látszódik a Belváros, vagyis Budapest 1. számú választókörzetének problémája. V. Naszályi Márta, az MSZP-P jelöltje bejelentette egyoldalú visszalépését az LMP-s Csárdi Antal javára. Ebben a körzetben Juhász Péter és a momentumos Fekete-Győr András, illetve most V. Naszályi visszalépése után Csárdi küzdhet meg a Fidesz jelöltjével, Hollik Istvánnal. A körzetben a Jobbik jelöltje is elindul.

(Személyes-szubjektív függelék, hogy első kerületi lakosként Víziváros utcáin járva-kelve napok óta tapasztalom, hogy Csárdinak arrafelé gyakorlatilag nincsenek hirdetései, ellentétben V. Naszályi Mártával. Ráadásul azokon a plakátokon Karácsony mosolyog V. Naszályi mellett. Na, ezek a plakátok akkor mind feleslegesen kerültek ki. Illetve mégsem, a választók összezavarására mindenképpen alkalmasak, ami nyilván csak akkor fogja egy pöttyet bosszantani a demokratikus ellenzékkel szimpatizáló választópolgárt, ha Hollik csak egy hajszállal nyer.)

(via Index)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.