Janisch Attila: Tüntetés a kollektív elmebaj ellen

  • Janisch Attila
  • 2017. október 15.

Vélemény

Nemcsak Orbán az ország szégyene, hanem a jelenlegi ellenzéki kínálat is.

Az LMP és a Momentum után az Együtt és a PM sem vesz részt a Gulyás Márton által szervezett és közösnek tervezett ellenzéki tüntetésen. Azt majd a rájuk nem szavazók felé kellene megindokolni, hogy miért nem – persze, csak ha becsülik még egyáltalán valamire mindazokat, akik esetleg rájuk szavaztak volna.

De sebaj!

Remélhetőleg így is lesz összefogás, mindazok összefogása, és tüntetése az egyre veszedelmesebb hatalom ellen, akik éppen ezért a csak az önérdeket szem előtt tartó arroganciájuk, és a közérdekkel szembeni önzésük miatt nem fognak ezekre a különutas pártocskákra szavazni.

Szégyen, hogy Magyarország polgársága évtizedek óta tűri azt, hogy egy paranoiára hajlamos hazug irányítsa az országot.

De legalább akkora szégyen, hogy ebben az országban, ebben a társadalmi és politikai helyzetben, a lakosság hetven százalékának teljes anyagi, egzisztenciális és morális kiszolgáltatottsága mellett ez (vagyis ezek a pártok és szűk látókörű politikusaik) az ellenzéki kínálat (tisztelet a kevés kivételnek). Legalábbis  2017-ben, hiszen a 2018-as választásokra készülve – önhibájából – javarészt ebben az állapotban van a baloldali demokratikus ellenzék.

Amit tesznek, az nem hiba, hanem bűn – és pedig azért bűn, mert azzal, amit tesznek, egyre többeket sodornak át oda (Jobbik), ahová tartozónak józan ésszel egyetlen demokrata és egyetlen liberális sem vallhatja magát, és ahová a választók átsodródását minden demokratikus és liberális balodali pártnak, politikusnak kötelező lenne megakadályozni.

A józan észt említettem az imént. De hol van itt józan ész?!

2017-re Magyarország teljes egészében elsüllyedt a politikai és társadalmi irracionalizmusban. A hatalmi elmebaj és kollektív abnormalitás országa lettünk.

Persze, vannak még más ilyen helyek is a világon. De ezek listáján mindenképpen valahol az elsők közt a helyünk. És még fejlődésben vagyunk.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

*

De hogy ne így legyen, ezért mindazoknak a balodaliaknak, demokratáknak, liberálisoknak, akik nem gondolják, hogy ezek az ellenzéki pártok ezekkel az elveikkel és döntéseikkel (jól) képviselik őket, ott kell lenniük az október 23-i tüntetésen, függetlenül a saját pártpreferenciáiktól.

Annyian mondták le a részvételt, hogy végül egyáltalán nem lesznek pártok a Közös Ország Mozgalom október 23-i tüntetésén

Gulyás Márton volt már jobb hangulatban is. „Végül pártok nélkül kényszerülünk demonstrálni október 23-án. Voltam már jobb hangulatban - leszek is még. Ettől még megyünk tovább, gondoljon bárki bármit, illetve legyen bárki bármilyen cinikus is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.