Két keréken a körúti káoszban – Még hogy ideiglenes biciklisáv?

  • Kovács Bálint
  • 2015. március 27.

Veló Világ

A várost lebénító útfelújítások túlmutatnak önmagukon, mivel egyúttal jelzik azt is, miként gondolkodik a főváros a kerékpárosokról. Az eredmény csúfos bukás.

A Nagykörúton áll a bál, de az egy időben zajló felújítások és karbantartások miatt gyakorlatilag mindenütt bál van – már készülnek az első tanulmányok, amelyek választ adnak arra, hány évvel rövidíti meg a várható életkort eljutni egy ködös vasárnapon az Arany János utcától a Mechwart ligetig. Az már most bizonyosnak látszik, hogy az ilyen túrakísérlet ártalmasabb, mint a láncdohányzás. A városi közlekedés ilyen mértékű leterhelése szükségszerűen rákényszeríti a fővárost, hogy az élhetőség, a problémamegoldás és a kárenyhítés érdekében bedobjon mindent, amit csak a közlekedésről gondol és tudni vél.

És ez nem csak annyit jelent, hogy meg kell oldani a villamosok pótlását, az autós közlekedés ésszerű terelését és az egyes gyalogos-átkelőhelyek megfelelő lezárását (pár napja a gyalogosok a Jászai Mari téren a félig-meddig megoldott helyzetben egyszerűen fellázadtak, és eltakarították a zebralezárást). Azt is jelenti, hogy a városvezetés még akkor is elkezd hangsúlyt fektetni az „alternatív” közlekedési formákra, ha eddig nem tette. És nem egy utópisztikus, hanem egy normális városról beszélünk, amely még csak nem is az állampolgárainak akar kedvezni, hanem felismeri saját érdekeit: a roppant egyszerűen, apró helyfoglalással megoldható bringás közlekedés ösztönzésénél Budapesten momentán nem létezik nyilvánvalóbb módja a forgalmi dugók leapasztásának. Ezt nem felismerni még attól függetlenül is dilettantizmus, hogy ráadásul az épp beköszöntött tavaszi időjárás még evidensebbé és egyszerűbbé teszi ezt az eljárást.

false

 

Fotó: narancs.hu

Ehhez képest a budapesti helyzet a következő: a Nagykörúton nemhogy nem alakítottak ki ideiglenes (?) kerékpársávot annak ellenére sem, hogy most úgyis tilos az érintett szakaszokon parkolni (ez az egyik legfőbb ellenérv ugyanis az évek óta napirenden lévő „bringautat a Nagykörútra”-mozgalom ellen), de olyannyira nem jutott eszébe senkinek, hogy a biciklik is a közlekedés integráns részét képezik, hogy a konkrétan csak egy vödör sárga festékbe kerülő, a status quót jelképesen legitimáló kerékpárpiktogramot sem fújtak fel az ideiglenes buszsávban.

A Margit híd budai hídfőjénél hónapokkal a jelenlegi felújítások előtt káoszba fulladt a kerékpáros közlekedés: a korábban viszonylag jól kiépített bringautat a parkos részen nemes egyszerűséggel megszüntették, pontosabban minden észérvet és biztonsági szabályt áthágva jelölés nélkül belevezették a gyalogosforgalomba, a Lánchíd felé haladó kerékpárosokat pedig úgy terelik be az autók közé egy ideiglenes, kényelmetlen és veszélyes kerékpársávra, hogy az erre figyelmeztető tábla csak az egyik irányból látható, de onnan is hosszas kutakodás után. A Margit körúton a Széll Kálmán térig úgy alakították ki a forgalmat, hogy nemhogy nincs kerékpársáv vagy akár -nyom, de a permanens dugót sem lehet bringával előzni. Olyan szűk lett az úttest járható része, hogy lehetetlen bármelyik oldalon is elhaladni az autók mellett.

Röviden: a felújítás alatt álló szakaszokon a szó szoros értelmében lehetetlen kerékpárral közlekedni.

Normális városokban a közlekedésért felelős szervek nem győznek eleget gondolkodni azon, hogyan lehetne meggyőzni az embereket, hogy a károsanyag-kibocsátástól mentes, a belvárosi közlekedést szellőssé tevő, népegészségügyileg is előnyös kerékpáros közlekedést válasszák, vagy ha van – és már Budapestnek is van –, fellendítsék a közbringarendszer forgalmát. Az ilyen városok vezetői kis túlzással összetennék a két kezüket a budapestihez hasonló, kaotikus közlekedési szituációért, mondván: ilyen körülmények között már szinte érvek sem kellenek, úgyis minden józan ember bringára ül, és a feladat magától megoldódik. Ehhez csak minimális odafigyelés, gondolkodás vagy alapvető közlekedési ismeretek kellenének.

A budapesti városházán, úgy tűnik, mindez hiánycikk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.