Az utolsó most már tényleg oltsa le a villanyt – Elképesztőek az új kivándorlási adatok

  • 2015. május 11.

Villámnarancs

Napvilágot látott a Tárki áprilisi kutatása a magyarok migrációs hajlandóságáról: az adatok dermesztőek. Soha ennyien nem akartak még elhúzni innen a vérbe.

Naná, Ausztriában, Németországban, Angliában élnénk, dolgoznánk legszívesebben – derül ki a felmérésből. Mondjuk, ezt körülbelül mindenki így sejtette, de van a kutatásnak elkeserítőbb üzenete is. Jelesül az, hogy e három hagyományosan vonzónak tekintett kivándorlási célállomás súlya jelentősen csökkent a korábbi időszakokhoz képest, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy megáll a fiatal a földgömb előtt, jól megpörgeti, aztán bök – mindegy, csak el innen. Mindenhol jó, de legjobb bárhol máshol.

S mivel ez a változás kifejezetten az utóbbi időkhöz képest döntő, ezután nem nagyon érdemes Gyurcsányt idézgetni kormánykörökben, miszerint „el lehet innen menni”. Mert Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt ez a „lehet” láthatóan „kellre” módosult. El kell innen menni.

A kutatás adatai szerint legszívesebben holnap húznának már innen a férfiak, a munkanélküliek, a fiatalok, a szavazási hajlandóságot nem mutatók, a bérelt lakásban élők és persze a romák.

Mely felsorolás minden egyes tétele fájó, de így olvasni, en bloc, hogy „a fiatalok”, az konkrétan lidérces.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.