Az utolsó most már tényleg oltsa le a villanyt – Elképesztőek az új kivándorlási adatok

  • 2015. május 11.

Villámnarancs

Napvilágot látott a Tárki áprilisi kutatása a magyarok migrációs hajlandóságáról: az adatok dermesztőek. Soha ennyien nem akartak még elhúzni innen a vérbe.

Naná, Ausztriában, Németországban, Angliában élnénk, dolgoznánk legszívesebben – derül ki a felmérésből. Mondjuk, ezt körülbelül mindenki így sejtette, de van a kutatásnak elkeserítőbb üzenete is. Jelesül az, hogy e három hagyományosan vonzónak tekintett kivándorlási célállomás súlya jelentősen csökkent a korábbi időszakokhoz képest, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy megáll a fiatal a földgömb előtt, jól megpörgeti, aztán bök – mindegy, csak el innen. Mindenhol jó, de legjobb bárhol máshol.

S mivel ez a változás kifejezetten az utóbbi időkhöz képest döntő, ezután nem nagyon érdemes Gyurcsányt idézgetni kormánykörökben, miszerint „el lehet innen menni”. Mert Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt ez a „lehet” láthatóan „kellre” módosult. El kell innen menni.

A kutatás adatai szerint legszívesebben holnap húznának már innen a férfiak, a munkanélküliek, a fiatalok, a szavazási hajlandóságot nem mutatók, a bérelt lakásban élők és persze a romák.

Mely felsorolás minden egyes tétele fájó, de így olvasni, en bloc, hogy „a fiatalok”, az konkrétan lidérces.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.