Az utolsó most már tényleg oltsa le a villanyt – Elképesztőek az új kivándorlási adatok

  • 2015. május 11.

Villámnarancs

Napvilágot látott a Tárki áprilisi kutatása a magyarok migrációs hajlandóságáról: az adatok dermesztőek. Soha ennyien nem akartak még elhúzni innen a vérbe.

Naná, Ausztriában, Németországban, Angliában élnénk, dolgoznánk legszívesebben – derül ki a felmérésből. Mondjuk, ezt körülbelül mindenki így sejtette, de van a kutatásnak elkeserítőbb üzenete is. Jelesül az, hogy e három hagyományosan vonzónak tekintett kivándorlási célállomás súlya jelentősen csökkent a korábbi időszakokhoz képest, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy megáll a fiatal a földgömb előtt, jól megpörgeti, aztán bök – mindegy, csak el innen. Mindenhol jó, de legjobb bárhol máshol.

S mivel ez a változás kifejezetten az utóbbi időkhöz képest döntő, ezután nem nagyon érdemes Gyurcsányt idézgetni kormánykörökben, miszerint „el lehet innen menni”. Mert Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt ez a „lehet” láthatóan „kellre” módosult. El kell innen menni.

A kutatás adatai szerint legszívesebben holnap húznának már innen a férfiak, a munkanélküliek, a fiatalok, a szavazási hajlandóságot nem mutatók, a bérelt lakásban élők és persze a romák.

Mely felsorolás minden egyes tétele fájó, de így olvasni, en bloc, hogy „a fiatalok”, az konkrétan lidérces.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.