Ha valaki azt hinné, hogy Schmidt Mária kormánybiztosi kinevezésénél, vagy annál, hogy az emlékév fővédnöke Kövér László lett, már nem lehet nagyobbat rúgni az 1956-os forradalomba, olvassa el a Magyar Állami Operaház műsorfüzetét.
Aztán olvassa el még egyszer. Meg még egyszer.
De talán még akkor sem fogja elhinni, hogy október 23-án (s majd még számos alkalommal) a popipari fűzfapoéta, a Kossuth-díjas előadóművész, Ákos művének lesz az ősbemutatója!
Noha a tájékoztatóból egyelőre csupán az derül ki, hogy a Kádár utolsó beszéde című ún. „történelmi áttűnés” (anyám, borogass!) zeneszerzője Ákos, a „koncepció” maga Ókovács Szilveszter, a „látvány, videó” Kiss Sándor, a rendező pedig Novák Tamás.
Még azt is lehet tudni, hogy
Kádár János, Rajk László, Péter Gábor, Farkas Mihály
szerepét fogják eljátszani egyelőre meg nem nevezett, vélhetően mindenre kapható színművészek vagy énekesek, vagy ki tudja kik.
Tény, hogy láttunk mi már sok disznóságot, amit 1956 nevében megpróbáltak ránk sózni 1990 óta. Láttunk rockoperát, vacak filmeket, számtalan ocsmány manipulációt.
Ám arra még nem volt példa, hogy a magyar kultúra talán legreprezentatívabb helyszínén, az egyik legnagyobb magyar ünnep kerek évfordulóján egy olyan szórakoztató iparos művét vegyék elő, akinek megítélése enyhén szólva is megosztó, és akkor még nem is beszéltünk a zenéjéről.
Basszus, most már tényleg Erkelhez, Liszthez, Bartókhoz kell mérnünk Ákost? És ki következik utána, a felcsúti lakodalmas?
