Mielőtt a konkrét esetre rátérnénk, idézzük fel, hogy a hétvégén elindultak a magyar csúcsliga, a nemzeti labdarúgó-bajnokság küzdelmei, s mindjárt az első fordulóban az MTK csapott össze a Puskás Akadémiával – 156 fizető néző előtt (magyarán a közvetlen érintettek családtagjai sem jelentek meg a nézőtéren teljes létszámban). Ezek után következett valami, a szokásosnál tán kicsivel kevésbé gyalázatos nemzetközi kupateljesítmény (még augusztusban lesznek magyar csapatok a nemzetközi térben), igaz, a Fradika kiesett, Orbán Viktor továbbjutó csapatát is kifütyülte a saját közönsége, s – a fair play nagyobb diadalára, nyilván – a csapat dédelgetett üdvöskéje be is mutatott valamit nekik, ti. az ő közönségének, aligha engesztelő áldozatot.
Nos, mindezek után jönnek elnök uraimék a Dózsa, a Fradi és az MTK képviseletében, s a közösségi térben leosztják az észt és egymást, nos, módfelett penetráns tenorban. Káromkodni a maga keresettségével persze csak Deutsch elnök káromkodik, de nem nyújt különb produkciót az Újpest-szurkolók élő lelkiismereteként megnyilvánuló Wintermantel polgármester sem, hogy Kubatov Gábor hallgatását inkább ne is részletezzük. Idézet következik, nyugodtan átugorhatják: „Aki büszkén azt gondolja, hogy bunkóbb a legbunkóbb futballhuligánnál, akkor jófej klubelnök. Pedig csak egy szánalmas lájkkurva. Igazi, tőről metszett lila majom.” Ámen.
| ||
De ha az ocsmány szájakkal vagy a botlábakkal lenne a legnagyobb baj, nem szólnánk semmit, ám inkább ez a sörhányásszagú miliő a horrorisztikus itt. Ahogy ezek, az új uralkodó osztály tagjai a nulla alatti (a fentebb kicsit részletezett eredményekben megnyilvánuló) produkciójuk trónjáról kitolakodnak a nyilvánosság elé, fingva, böfögve, „én vagyok a legokosabb a világon” tempóban, az taszító nagyon.
És persze a tudat, hogy így mennek a dolgok abban a közegben, amit hazánk miniszterelnöke, Orbán Viktor a legjobban szeret. Amibe önti a pénzt a magyar állam. Ebbe a pöcegödörbe.
Mit várjon az, akit/amit nem szeret annyira Orbán, mint a focit?
