Geszti Péter hajlékony gerince

  • narancs.hu
  • 2014. július 30.

Villámnarancs

Nemrég drámai interjúban fejtette ki lesújtó véleményét a politikáról és a magyar elitről. Most pedig előzékenyen meg is mutatja, mire gondolt.

Kevés interjú futott be akkora karriert az online médiában, mint a hvg.hu borongós-alákérdezős beszélgetése Geszti Péterrel. Igazi szívfacsaró közérzeti líra volt az, amelyben a művész keserűen, keményen és minden konkrétumot ügyesen kerülve elmondta éppen azt, amit oly sokan szeretnek hallani, sokadszorra is. „Közöny van, restség és félelem.” Vagy: „Ebben az országban most jobb, ha befogod a szádat.” Pedig: „Az emberek nagy része szerintem normális akar lenni.” És így tovább.

Az eszmetörténésznek és szociológusnak is kiváló Geszti történelmi távlatokba helyezte az országot sújtó válság okait: „A magyar elit szinte soha nem tudott úgy élni a lehetőségeivel és a felelősségével, hogy a közérdeket a saját anyagias érdekeinél előbbre tartsa.” De tudja a megoldást is: „Egyszerűen jól kell csinálni azt, amivel foglalkozol. A szakmádban ragaszkodnod kell a minőséghez, és nem szabad mindig belemenni a legegyszerűbb alternatívába, és legdurvább árversenybe. Akkor is meg kell maradnod a saját minőségi követelményeidnél, ha a környezet már nem támaszt ilyen igényeket. Továbbra is hiteles tartalmakat kell előállítani, ez pedig a pékektől az írókig mindenkire igaz.”

Érdekes interakcióba lép a fenti mondatokkal a Bors mai cikke, amelyből nemcsak az derül ki, hogy Geszti az NKA-tól behúzott 800 ezret dalszövegírásra (soha nem találnák ki: A Pál utcai fiúk készülő musicalváltozatához ír dalszövegeket), hanem egy ennél sokkal cifrább eset is. A lap információi szerint ugyanis Geszti a Magyar Nemzeti Filmalap marketingeseként dolgozik évi hatmillióért, ezzel párhuzamosan pedig producerként pályázott az őt alkalmazó szervezethez, és hát mit ad isten, nyert is hét és fél millát.

Hogy mi a tanulság? „Egyszerűen jól kell csinálni azt, amivel foglalkozol.”

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.