György Péter ugyan kiszállt a Liget-projektből, de gyorsan került helyette egy másik közismert, liberális múltú személyiség

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 6.

Villámnarancs

Újabb trófea a budai vár bevételének emlékcsarnokában.

Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert többszörös főigazgatója (előbb 1994-től 2003-ig, majd 2007-től napjainkig töltötte be magas funkciót, közben volt környezetvédelmi miniszter, illetve SZDSZ-es országgyűlési képviselő is) az e heti Élet és Irodalom hasábjain állt ki a Liget beépítése mellett.

Most – látszólag Tamás Gáspár Miklóssal vitatkozván – azt írja, hogy „Miért is baj, hogy újjászülethet valamennyi, a ligetben régóta működő intézmény és itt álló épület? Hogy a Városliget elegánsabb lesz, mint volt? Hogy a már itt lévő hét jelentős kulturális attrakció közelébe még pár költözik, az ördögtől való? Hogy a beton, az aszfalt meg a randa, gagyi épületek helyére szépek épülnek, az jó vagy rossz?”

Persányi két púp között

Persányi két púp között

Fotó: MTI

S folytatja is, ugyanebben a lágéban, amit a Magyar Nemzet szemléje foglal össze nagyon találóan, hogy tudniillik a főigazgató szerint „nincs azzal semmi probléma, ha a várból lekerül egy kulturális intézmény a Városligetbe”. Azt most hagyjuk, hogy miért is.

S azt se gondoljuk, hogy pusztán azért beszél így Persányi, mert többszörösből örökös főigazgató szeretne lenni, s az állatkert vezetése – rögtön Baán szomszédságában – egy különösen veszélyeztetett pozíció lehet. Hanem őbelőle tisztán csak a szakmai öntudat beszél, mikor azt sérelmezi, hogy TGM „vulgáris népszórakoztatásként” említi a Liget-ügy kapcsán az állatkertet. Így persze kicsit túltolt a kerékpár: azért kell több beton a Ligetbe, mert az állatkertezés nemes dolog, például az állatgyógyítás temploma.

A dolgozat ott fordul burleszkbe, amikor a szerzőből feltör liberális meggyőződése: „A mi ligetünkbe ne jöjjön idegen? Külföldi? Brüsszeli? Piréz se?” De szépen tetszett mondani, de ki mondott ilyet? És ha már a szépségnél tartunk, határ valóban a csillagos ég. „A gyerekzsivaj és a kultúra nem mostohatestvérek” – írja a főigazgató, és milyen igaza van. Csak hát közben mégis arra gondol az ember óhatatlanul, hogy hány fideszes jelentkező lehet az állatkert vezetésére – a számuk feltehetően az ezret is meghaladja… Gondoljunk csak bele, milyen remek állatkerti diri lenne Mészáros Lőrincből, Andy Vajnából vagy Kálomista Gáborból. Tarthatná az ódon ketrecek között a következő esküvőjét Habony Árpád.

Az meg amúgy is köztudott, hogy az idegenből jött versenyzőknek a mindennapos bizonyítási kényszer jut csak osztályrészül.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.