Hülyeségi verseny életre-halálra a Fideszben – 3. helyezett: Kocsis Máté

  • narancs.hu
  • 2014. december 6.

Villámnarancs

Ki tud nagyobb marhaságot mondani, hogy elterelje a figyelmet a vezér egyre láthatóbb bajairól – ezt játsszák épp a Fideszben. Szemlénket a verseny pillanatnyi bronzérmesével nyitjuk.

Szegénység, elszigeteltség, s még rosszabb kilátások. Korrupciós vádak a szövetségesek részéről, aranyórák, nagy utazások, kacsalábon forgó házak és tízéves multimilliomosok. A teljesen szétcsúszott főnök harcban-háborúban a világ jobban élő felével, s mi tagadás: nem áll nyerésre. Ezért a Fideszben mindenki kezét-lábát töri, hogy minél nagyobb hülyeséget mondva-csinálva elterelje a figyelmet.

Kocsis Máté Mikulása például az alább teljes egészében kimásolt Facebook-bejegyzést tojta mára virradóra a köz csizmácskájába:

„Szinte minden nap olvasni droggal kapcsolatos híreket. A téma körül komoly viták bontakoznak ki, mert egyre több társadalmi réteget érint. Megdöbbenve olvasom sokszor, hogy számos »szakértő« drogpolitikát emleget, ugyanakkor sokan vagyunk, akik inkább drogellenes politikáról szeretnénk hallani. A drog ugyanis életveszélyes, féltjük tőle a gyermekeket és a jövőnket is. Szerintem érdemes lenne bevezetni a rendszeres drogkontrollt a legveszélyeztetettebbek, a döntéshozók és a közvélekedést formálók számára. Így a 12–18 év közöttiekre, a választott politikusokra és az újságírókra vonatkozhatna az évenkénti kötelező drogteszt. Javasolni fogom az országgyűlési frakciónak, hogy a közeljövőben tűzze napirendre a kérdést, és a részletszabályok megvitatása után készítsen jogszabálytervezetet.”

Most mit mondjunk erre? Hogy ez hülye? Az, hát – na és? De egy ilyen öldöklő versenyben a szimpla ostobaság aligha lenne elég a dobogóra kerüléshez. Kell egy csipet gonoszság és egy nagy adag romlottság is.

Az újságírók drogtesztre kötelezését persze értjük, a ravasz fiú biztosra akart menni: erre majd nyilván felkapják a fejüket (örüljél, megtörtént). De a drogtesztre kötelezett 12 éves gyerekek? Az milyen már, azon túl persze, hogy beteges. Képzeljük el, kiszáll a kábítószer-ellenes ügyosztály az általános iskolába, és reszkessetek, gyerekek! Kezdődik a vizeletvizsgálat!

Persze a Fidesz már sok mindent meg mert csinálni, amire ép ésszel azt mondaná mindenki, hogy ezt úgy sem merik… de ebből nyilván nem lesz semmi. Majd örülni fogunk neki, hogy legalább a gyerekeinket nem terrorizálják.

Ugyanakkor Kocsis Máté komolyan gondolja: ide lőjetek! Csak ne a főnökre. Jár neki a bronz.

Ezüstérmes a Századvég – hamarosan jövünk a részletekkel.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.