Lázár János szerint a magyar nép nem nagyon erőlteti meg magát a hazáért

  • narancs.hu
  • 2016. március 13.

Villámnarancs

A miniszterek minisztere Makón ünnepelte a 1848-as forradalmat. S azt találta mondani, hogy nagyon relatív, amit hazánkért teszünk…

Lázár egy ún. polgári bálon tekintett a múltba, s idézte fel, hogy egykor „a makói és a vásárhelyi parasztemberek gyermekeik születésének és szüleik halálának dátuma mellé fölírták a Biblia szélére: 1848. március 15-én született a magyar szabadság”.

„De nemcsak ezt tették – folytatta –, Kossuth Lajos hívó szavára harcba szálltak, és ha kellett, nem kevesebbet, az életüket áldozták a haza védelmében.”

Lázár János boldog

 

Fotó: MTI

Hej, azok a daliás idők, amikor elég volt egy hívó szó, és a vérét adta a nép, elég volt az országnak „üzenni” – gondolhatta a miniszter. Majd megjegyezte: „Ha arra gondolunk, mégiscsak a nemes eszme volt képes mozgósítani őseinket, és ma milyen keveset kérnek tőlünk”, például összefogást, együttműködést, akkor „nagyon relatív mindaz, amit napjainkban teszünk az országunkért, a hazánkért”. Tehát a nemtetszésének adott hangot.

Hogy a fenébe lehetséges, hogy Kossuth Lajos üzenetét mindenki meghallotta annak idején, a mostani kormányét meg egyre kevesebben?

Tényleg, hogyan lehetséges? Hogy nincs ki ellen harcolni? Ki merészeli ezt mondani, amikor a mostani miniszterelnök pont erre építi a karrierjét?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.