Orbán totál bepörgött a horvátok sikerétől, vérivásra buzdítja a magyar focistákat

  • narancs.hu
  • 2018. július 16.

Villámnarancs

Orbán lelkes.

Magyarország miniszterelnökét teljesen lázba hozta a horvátok döntőbe jutása, gyorsan le is vezette belőle, hogy a magyarok futballban nem is olyan sokára, pár év múlva vissza fognak kerülni az őket megillető helyre, sőt a horvátok menetelése igazából az első jel, és azt mutatja, hogy a kis országok megfordíthatják akár a világtörténelmet is.

Mielőtt Orbán Csányi Sándorral karöltve beugrott Putyinhoz, gyorsan a szállodába rendelte egyik kedvenc újságíróját, Szöllősi Györgyöt egy igazi férfias beszélgetésre, aminek eredménye kedvenc újságjának virtuális hasábjain olvasható tegnap délután óta.

Szemezgessünk!

Már az is szép, hogy Orbán a NATO-csúcson azt tapasztalta, hogy „egész Közép-Európa a horvátok mögött van”, de hát ez csak a bemelegítés, a mi miniszterelnökünk tud ennél jobbat is.

Szerinte a horvát foci valahogy hasonló a magyar focihoz, sőt a kettő valahol mélyen egylényegű: „szomszédként összeköt bennünket a közös történelem, a közös futballmúlt”, és hát ugyan „nagy a lemaradásunk”, de „nem mozgunk más dimenzióban, senki nem tud olyan okot, olyan érvet mondani, ami lehetetlenné tenné, hogy a magyar futball utolérje a horvátot”.

Vagyis már a magyar futballsiker is az ajtón kopogtat, persze Orbán áldozatos munkájának hála – merész következtetés ez, mondjuk úgy, már pusztán logikailag is, amellett, hogy tartalmilag teljes baromság. De hát az ilyenek miatt szeretik a miniszterelnököt, akik szeretik, nem?

Nézzük a kifejtést:

„Amióta 2006-ban az MTK akadémiája után másodikként megalapítottam a Puskás Akadémiát, sok keserűség, csalódás ért, de akkor is úgy gondoltam, húsz évet rá kell szánnunk arra, hogy visszakerüljünk a futballban minket megillető helyre. Ilyen lelkesítő esemény viszont kevés történt azóta, mint a horvátok döntőbe jutása, ami bizonyítja, hogy a pénz nem minden. Nagyon lelkes vagyok.”

Igen, nehéz elhinni ezt, de ő mindig is tudta. Már 2006-ban is tudta. Eleve 20 évvel számolt. És most, 2018-ban, 12 évvel később, a vb-n, ráadásul majdnem egy időben a NATO-csúccsal, itt az első jel. Most már mindenki láthatja lassan: ELKEZDŐDÖTT.

A következő lépés addig is: felfejleszteni a magyar klubfocit. Mi sem egyszerűbb ennél, ezt Orbán csak tudja. Már csak ez hiányzik, hogy a jóslat beteljesüljön, hangzik is a parancs rögtön: „a Ferencvárosnak ott kellene lenni mindig a legjobbak között és lehetőleg még egy klubnak.” Úgyhogy a kupavisszavágók előtt a „kitűnő meccset” játszó Fradin kívül a többiek „igyanak vért a visszavágók előtt” – szól az orbáni jó tanács.

A bölcs vezérnek van egy tanácsa a horvátoknak is. Úgy lehetnek világbajnokok, „ha nem kis csapatként akarnak bravúrt elérni, hanem elhiszik magukról, hogy bár kevesebben vannak, semmivel sem kisebb nemzet az övék”.

És akkor megfordíthatják a történelmet.

A döntő másnapján jegyezzük meg: a végeredményről vajon megkérdezi az NSO Orbánt? Hát mi lesz így a történelem új mederbe terelésével?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.