Quaestor-botrány: A miniszterelnök időt kér

  • narancs.hu
  • 2015. április 1.

Villámnarancs

Mi tart egy lista összeállításán öt hétig? Vagyis hát mikor is adta ki az utasítást Orbán?

A kormány múlt heti közlése szerint Orbán Viktor a február 25-i kormányülésen rendelkezett arról, hogy a minisztériumok azonnal vegyék ki a közpénzt a brókercégektől, az indoklás szerint azért, mert a Buda-Cash csődje dominószerűen ránthat magával más cégeket is, a köz pénzét pedig menteni kell. Most hétfőn a miniszterelnök Tóth Bertalan szocialista képviselő azonnali kérdésére adott válaszában azt mondta, hogy a lista azokról a minisztériumi háttérintézményekről, amelyek szabad pénzeszközeiket brókercégeknél tartották, szerda estére vagy csütörtök reggelre lesz kész.

Számoljunk: február 25-e szerdától e hét szerdáig (ami nem mellesleg a bolondos április 1-je) 5 hét telt el. Vagyis a Navracsics Tibor által agyonreformált és Lázár János által vaskézzel irányított apparátusnak egy hónap is kevés arra, hogy a miniszterelnök azonnali intézkedést kérő utasítását végrehajtsa, és arról jelentést tegyen?

Mi ez itt? Kupleráj?

A miniszterelnök kérése nem túl bonyolult feladat: az utasítást továbbítani, pozíciókat zárni, pénzt kivonni, jelentést tenni. Orbán, aki erős, határozott vezető hírében áll (Lázár miniszter rendszeresen áradozik erről), egy hét múltán nyilván kérte és meg is kapta miniszterei jelentését az ügyek állásáról: a pénzeket pár napon belül kivonták, még itt és itt van egy kis fennakadás, ennyi veszteségünk / nyereségünk keletkezett a hirtelen manőveren. A következő, március 11-i kormányülésén pedig ezt a témát mint elintézettet minden bizonnyal le is zárták. Ekkor már Szijjártó Péter is boldogan jelenthette: főnök, az utolsó pillanatban ugyan, de a Magyar Nemzeti Kereskedőház 3,8 milliárdja is megvan (ráadásul készpénzben, kis címletekben).

Ha Orbán valóban február 25-én adta ki a szóban forgó utasítást, az adatokat összegző jelentésnek már réges-régen az asztalán kellett landolnia, legkésőbb az utasítás kiadásától számított két, de legyünk nagyvonalúak, három héten belül. Mi az oka akkor, hogy a közvélemény még mindig nem tudhatta meg, kik és hol parkoltatták a pénzét?

Most akkor vagy az van, hogy az állami intézmények képtelenek egy sürgős miniszterelnöki utasítás gyors, kompetens végrehajtására, vagy… vagy mégsem február 25-én született meg az a bizonyos utasítás. Orbán múlt hét szerdán, március 25-én nyilatkozott először a pénzek teljes körű kivonásáról, s a külügy kommunikációjában is csak ezt követően jelent meg a kormányfői utasítás mint narratív elem. Ha viszont bebizonyosodna, hogy Orbán mégiscsak egy picit később adta ki utasítását, a bennfentes kereskedelem vádja bajosan lenne hárítható. Egy kormányzati ember március 4-én egy háttérbeszélgetésen ugyanis már a Quaestort is nagy bajban látta, az eddigi egyedüli érintett Magyar Nemzeti Kereskedőház pedig csak március 5-én, 8 nappal az állítólagos miniszterelnöki ukáz után hozott döntést quaestoros számlája megszüntetéséről.

És akkor a Varga Mihály-féle, február 25-én már késznek mondott jelentésről, ami az egész manővert állítólag elindította, még nem is beszéltünk.

Sehogy sem áll ez így össze.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.