dvd - JONAH HEX

  • - kg -
  • 2010. december 16.

Film

A Mikulás lelepleződésének sokkjával vetekszik, amikor az apák felfedik fiúgyermekeik előtt a cowboy szó valódi jelentését, hogy az, drága fiam, valójában azt jelenti, tehenészfiú. Na jó, esetleg marhapásztor.

Aki az életbe ezzel a felismeréssel indul, lehet, hogy merõ dacból az indiánokhoz pártol, ha John Wayne-filmet ad a tévé, vagy még jobban kapaszkodik a vadnyugat kedves mítoszába. Ismerjük továbbá a buzgó mûfajmegújítókat, nekik meg nem western a western, ha nem valamilyen elõjellel szolgálják fel. Gyanúnk szerint egy rejtett hollywoodi zoknisfiók mélyén a Jonah Hex címû képregény filmváltozatáról is fellelhetõ valamilyen leleplezõ, szubszubzsáner-bizonyítvány, mert ez a Hex, legalábbis a film szerinti változata (a képregénypártiak már óvást jelentettek) nem egy futottak még név nélküli, hanem egy olyan martalóc, akinek érintésére megelevenednek a holtak. Sõt, mindenféle útbaigazítást is adnak a fél arcára kilyuggatott, de Megan Foxnál így is jól fekvõ cowboynak. Például arról, hol látták utoljára John Malkovichot, ami nem is olyan egyszerû feladvány, már ha az a kérdés, hol láthattuk a színészt utoljára ébren játszani. John most sem kelt fel, és ha nincs a polgárháborús gönceit mosásba nem adó Hex (Josh Brolin), nekifutásból felperzselné az Államokat, annyira megátalkodott figurát alakít. Utoljára talán Michael Madsen volt ennyire gonosz a Blue-berry címû pszichedelikus westernben, és hát tudjuk, mi lett vele: a híres bikert (motoros tehénpásztor) és poétát egy készülõ magyar közönségfilm sajtótájékoztatóján láthattuk utoljára.

Forgalmazza a Pro Video

* és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.