film - A LEGNAGYOBB JAPÁN

  • Iványi Zsófia
  • 2009. május 28.

Zene

Buszon ülünk, riportfilm készül, alanya elgyötört arcú, negyven körüli férfi. Daisatónak minden oka megvan az elkeseredésre: felesége elhagyta, barátai nincsenek, a munkájában nem leli örömét.
Buszon ülünk, riportfilm készül, alanya elgyötört arcú, negyven körüli férfi. Daisatónak minden oka megvan az elkeseredésre: felesége elhagyta, barátai nincsenek, a munkájában nem leli örömét. A haza megmentése manapság nem jár megbecsüléssel, és rosszul is fizet - tudjuk meg tõle. Elsõ ránézésre teljesen átlagos, bár cseppet kedélybeteg hõsünk megszakítja az interjút, hívják, munka van.

Tokiót megtámadta a peterakó gigaszörny. A semmibõl elõbukkan egy hatalmas fickó lila fecskében, és egy bottal jól megruházza a monstrumot. Az események sodrában szinte fel sem tûnik, hogy félamatõr (ál)doksiból profi animációba csaptunk. Nem is akármilyenbe: a hatalmas sikoltozó lábak, szemgolyójukat dobáló torzszülöttek és egyéb fenevadak benépesítette világ már önmagában is komoly derûforrás, a kézikamerával rögzített, depis hangulatú riportdarabkákkal összegyúrva pedig az utóbbi idõk tán legmeghökkentõbb filmje. A szó legnemesebb értelmében elmebeteg alkotásnak mindeközben még arra is futja, hogy görbe tükröt tartson a modern társadalom elé, számba véve mindent a kiüresedéstõl egészen a korai elektrosokkig. Nem lennénk meglepve, ha a forgatókönyvet, a fõszerepet és a rendezõi széket egyaránt magáénak tudó Hitoshi Matsumotóról kiderülne, hogy gyerekkorában beleesett egy LSD-vel teli kondérba - az elektromosság hatására duzzadó letargikus szuperhõsrõl szóló dokumentációja legalábbis erre enged következtetni. Akárhogy is volt, egy biztos: a japán komikus elsõ mozija kihagyhatatlan: oltári trip, segédanyagok nélkül.

A Budapest Film bemutatója

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk