Vajon mitõl az életszerûség e teljes hiánya? A forgatókönyvet sem gazolták ki rendesen? Nem is kellett, Urszula Antoniak rendezõ a lassan nyíló magányosokról szóló mozgóképek matekjára bíz mindent; egy magányos ember meg még egy magányos ember meg egy magányos sziget, rajta egy magányos házzal - sok szépség kis helyen is elfér. Egy szépen tálalt reggeli (csendélet tejjel) például, vagy egy magányos emberi alak az õszi pírban - Költõcske Mihálynak szoba kiadó. A rozsdabarna színek és Verbeek kisasszony szeplõsen mísz ábrázatának találkozása nyilván nagy megelégedésére szolgált a stáb mûvészetre fogékonyabb köreinek, nem is beszélve arról a férfias beletörõdésrõl, melyet Stephen Reánál jobban senki sem tud az unióban. Ködök, zöldek, zöldes ködök és ködös zöldek, érzékeny párák és csinos fali nyirkok (plusz rák, kagyló, hínár és egymáshoz érõ kisujjak) - csodás kis ékszerdoboz ez, ami olykor még zenél is, s külön kis rekesz van (gyöngyház berakásos) benne a lélek apró rezdüléseinek. Egy másikból a tenger zúgása hallik, a harmadikban pedig egy elõszerzõdés hever a következõ produkcióra.
Ugyanakkor Rea és Verbeek játéka akkor is elvinné a filmet, ha egy raktárhelyiségben forgatták volna kézi kamerával.
A Mozinet bemutatója
***
