Westernnek és kismamáknak...

John Hillcoat: Az ajánlat

  • - köves -
  • 2008. október 23.

Film

Ami a pólóra nyomtatható reklámszlogeneket illeti, a westernnek az tette a legnagyobb szívességet, aki először leírta: a western halott. A gyászév leteltével persze megtörtént a feltámadás, a férfikönnyek áztatta halotti bizonyítvány pedig azonmód mindent megszépített, ami csak hírbe hozható volt a híres halottal. És így megy ez azóta is, a műfajok közötti pozitív megkülönböztetés jegyében: westernnek és kismamáknak kijár az elsőbbség.

Mindezen túl egyéb mellékkörülmények is emelik John Hillcoat ausztrál westernjének fényét: először is a vadnyugati életformával konkuráló rock'n'roll, melynek jeles képviselője, Nick Cave jegyzi Hillcoat filmjének forgatókönyvét, de nem lebecsülendő az a jelentős várakozási idő sem, amely Az ajánlatot (készült: 2005) letölteni nem kívánókat sújtotta széles e hazában. E nemkívánást indokolja (a mindenkinek csak ajánlható jogkövető magatartáson túl persze), hogy filmünk tájképekben gazdag műalkotás, melynek földrajzi kiterjedései túlnyúlnak a kis képernyőn. Az ausztrál ugar, cirka 1890, a western mai divatirányzatainak mindenben megfelelő tájegység: kegyetlen (majdnem olyat mondtunk, hogy nem vénnek való) vidék, mely a rajta marakodó élőlényeknél is gyilkosabb, még ha lassabban is öl, mint egy hasba lövés. A filmünk által felvillantott életformák közül még a haramialét tűnik úgy-ahogy fenntarthatónak: a civilek, bár a törvény betűje szerint élnek, ezt jól láthatóan nem élvezik, a rendfenntartók pedig olyan mocskos gazemberek, hogy mellettük még egy hastífusz is úriembernek tűnik. Valahol középen helyezkednek el a bennszülöttek, akikről megtudható, hogy a törvény mindkét oldalán fellelhetők, más érdemleges közlésre azonban kisebbségi ügyben nem kerül sor. Ilyen körülmények között magától értetődik, hogy bármiféle civilizáló törekvés is kudarcra ítéltetett, az olyan meg aztán végképp, mellyel hősünk, az átlagosnál fejlettebb igazságérzetű bűnüldöző próbálkozik. Az ötórai tea intézménye down under bizony nem működik, de a romantikus haramiaéletet is megette a fene, ha oda a gyilkolás családias öröme, melynek - új westerndivat ez is - a poroszkáló törvénytelen lírai önmarcangolása áll az útjába.

Forgalmazza az Odeon

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.