Kiállítás - Élet a peremen - Erdélyi Gábor: Tér fokán

Zene

Az Art Universitas program keretében létrehozott - azaz az egyetemi felújítások, új épületek mellett a beruházás egy százalékát kitevő összegre támaszkodó, pályázati úton és komoly zsűrizésen átesett - művek ár-érték arányait vizsgáló hivatalos eljárás eredményeképpen megszaporodtak a kortárs képzőművészet elleni internetes bejegyzések. Ezek ugyanazokat az untig ismert közhelyeket szajkózzák. Az érthetetlenség (az absztrakció) elutasítása és a közízlés (a figurativitás) felmagasztalása mellett igen gyakran kétségbe vonják a művészek technikai tudását (harsányan hirdetve, hogy "ilyet a majom, a gyerek vagy akár egy szobafestő is képes csinálni!"), nem beszélve a művek értékéről szóló, a művészeti piac működését totálisan semmibe vevő furcsa nézetekről. A kipécézett áldozatok között volt egy monokróm festmény is - pedig az ilyen típusú festményekből igen nehéz politikai állásfoglalásra következtetni, nem beszélve arról, hogy a monokróm és minimalista tendenciák nemigen divatosak a feltörekvő festőnemzedék körében sem.

Az Art Universitas program keretében létrehozott - azaz az egyetemi felújítások, új épületek mellett a beruházás egy százalékát kitevő összegre támaszkodó, pályázati úton és komoly zsűrizésen átesett - művek ár-érték arányait vizsgáló hivatalos eljárás eredményeképpen megszaporodtak a kortárs képzőművészet elleni internetes bejegyzések. Ezek ugyanazokat az untig ismert közhelyeket szajkózzák. Az érthetetlenség (az absztrakció) elutasítása és a közízlés (a figurativitás) felmagasztalása mellett igen gyakran kétségbe vonják a művészek technikai tudását (harsányan hirdetve, hogy "ilyet a majom, a gyerek vagy akár egy szobafestő is képes csinálni!"), nem beszélve a művek értékéről szóló, a művészeti piac működését totálisan semmibe vevő furcsa nézetekről. A kipécézett áldozatok között volt egy monokróm festmény is - pedig az ilyen típusú festményekből igen nehéz politikai állásfoglalásra következtetni, nem beszélve arról, hogy a monokróm és minimalista tendenciák nemigen divatosak a feltörekvő festőnemzedék körében sem.

Erdélyi Gábor a kilencvenes évek közepe óta készít egyedi hangú, monokrómnak tűnő minimalista festményeket, melyeken a finoman megfestett felületek szinte észrevehetetlen színbeli módosulásai, továbbá a van és a nincs határán egyensúlyozó rejtett motívumok dominálnak. A képek koncentrált, meditatív tere sosem elidegenítően hideg, hanem érzékien játékos; az egészen apró részletek, a visszafogott fakturális hatások végtelen szabadságot sugároznak. A Raiffeisen Galériában látható kiállítás egy, az életműben időről időre felbukkanó művészeti/elméleti kérdés - a festmény és a keret, a vászon és a ráma, a lehatárolt tér és a külvilág viszonyát körüljáró probléma - "megoldásainak" újabb állomása. Már egy korai, 1994-es objektje is a szegély kérdésével foglalkozott, a diplomamunkájaként elkészített sorozatban pedig a képformátum síkbeli jellegzetességének megtörésére törekedett: a vásznat "elmozdította", és bebújtatta a vakkeret lécei közé. A most bemutatott művek legközelebbi rokona, a Harmat sorozat 2001-ben készült: itt a látszólag egyneműen megfestett monokróm vásznak felső szélén parányi üvegcseppek sorakoztak.

A tárlat három egységre tagolódik. A Nincs címe sorozatból hat darab "hámozott" festmény szerepel. A "téma" a harminc-negyven centi széles szürke képek már-már barokkosan vad színekben tobzódó, hol fél centiméternyi, hol még ennél is keskenyebb kerete. Ez a senki földjén egyensúlyozó peremvilág pedig nem más, mint a többrétegű színes alapozás után az éleken sniccerrel körbevágott, felfejtett és eltávolított festékrétegek maradványa, a festmény hűlt helyének nyoma, az elbontott múlt jele. De még inkább a szélek pozíciójának kiemelése, a határvidék önállóságának hangsúlyozása, a semmit körülölelő lényeg vizuálisan megfogható ábrázolása.

E képek értelmezési tartományait a művekről készült fekete-fehér lírai filmetűdök bővítik tovább. A fél percnél nem hosszabb lassú svenkek mozgásba lendítik a statikus képeket, s a fények és árnyékok átlós, függőleges vagy vízszintes mozgása különös jeleket ró a monokróm felületekre. A szűkítéssel és árnyékolással többek közt létrejön egy hommage-mű, felidéződik a malevicsi négyzet képe, a művész és a kamera árnyéka pedig előhívja a teremtés gesztusát, a kép terén mindig kívül maradó, az isteni alkotást ismétlő művész képét. A legérdekesebb az a két szkeccs, amely a képhez mint tárgyhoz közelít. Míg a szinte a semmiben lebegő, felülről fényképezett, mellékesnek tekintett élek különös alakzattá állnak össze, a lassan oldalazó kamera egy olyan látószöget közvetít, melyben folyamatosan átfordul a keret által érzékelt kép határa, viszonylagossá és megfoghatatlanná válik, hogy hol is található valójában maga a mű: az éleken vagy a festmény által vetett árnyékon? Meddig tágítható a kép belső tere, hol van a festmény határa? Mi tartozik mihez, miként tud az alig valami, a vékony perem végtelenné válni?

Ha e festményeket egyfajta egyensúlygyakorlatnak tekintjük, a művek harmadik csoportja maga az alig látható akrobatikus mutatvány. Négy fehér dobozkeretben egy-egy képeslap méretű fotót, szürkésfehér képet láthatunk egy alapozott vászon felületéről. Az egészen kicsiny, a keretezett vásznat megidéző képek sarkain pedig pasztás állagú, igen apró, szinte már csak nagyítóval látható kinövések, a gombostű fejéhez hasonlító képtárgyak találhatóak. Miniatűr háromdimenziós szobrok, a sarkok önálló életre kelt folytatásai. Úgy tűnik, Erdélyi átjutott a tű és a tér fokán, leküzdötte a lehetetlent. A megfoghatatlanul finom, érzéki művekbe konceptuális báj keveredik, a pirinyóságot látjuk piedesztálra emelkedni. Erdélyi technikailag tökéletes minimalista alkotásai pedig gyönyörűen példázzák, hogy igenis van élet a peremen.

Raiffeisen Galéria, Budapest V., Akadémia u. 6. Nyitva: május 1-jéig

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.