Magyar Narancs: Engem a dolog egy kicsit Tony Marshall Vénusz szépségszalonjára emlékeztet.
Nadine Labaki: Az egyetlen hasonlóság, hogy az is egy szépségszalonban játszódik, minden más: a szereplők, a társadalmi háttér, a valóság és a látszat függönyvilága, pláne a karamell érzéki illata.
MN: Szimbólum a szépségszalon?
NL: Intim közeg, ahol a nők reményt kapnak. A férfiaknak pedig beindítja a kíváncsiságát: mi mehet a paraván mögött? A látszat és a valóság közötti színfalat jelképezi.
MN: Miért lett filmrendező?
NL: Gyakran volt háború, kijárási tilalom, nem mehettünk iskolába. A négy fal közé zártan az egyedüli élményforrást és a külvilággal való kapcsolatot a televízió jelentette. A legnagyobb örömöt az esti tévés mozizásban leltem. Válogatás nélkül néztem indiai, egyiptomi, európai, főként spanyol, francia és olasz filmeket. Az vagyok, amit a kis képernyőn láttam. Főként a realista és neorealista filmek érdekeltek, mindaz, ami közel áll a valósághoz és normális, valódi. Nem szeretem a hősöket, mert a valóságban sem léteznek.
MN: Ezért választott - önmagát leszámítva - amatőr szereplőket a Karamellhez?
NL: Szeretném megadni a nézőknek a lehetőséget, hogy megfigyeljenek embereket a maguk puszta létezése közben. Éppen olyanokat, mint ők, akikhez közük van, akikkel azonosságot tudnak vállalni. Én sem vagyok profi színész, ez a második szerepem. Képzettségemnél és vágyaimnál fogva rendező vagyok. A színészet inkább próbálkozás, hogy olyasmivel kísérletezzek, amire másképpen nincs módom. Védettséget nyújt, más lehetek. A valóságban elképzelhetetlen, hogy az ember különböző szerepekbe bújik, vagy ha igen, bolondnak tartják.
MN: Hol tart a mai libanoni társadalom?
NL: Libanon csupa ellentmondás. Keresi még az identitását, az egyensúlyt a tradíciók megőrzése és a modernizáció között. Kitört ugyan a fejlődés irányába a nyugati civilizáció hatására, másfelől a családi, vallási, erkölcsi hagyományok tekintetében eléggé zárt.
MN: A korosztályabeli harmincas nők és a fiatalabbak bizonyára fokozottabban keresik a kifejezés szabadságát.
NL: Egy libanoni nő szabad, nincs alárendelt viszonyban a férfiakkal, gyakorolhatja a jogait. Mégsem tartom ezt a szabadságot valódinak.
MN: Miért?
NL: Sajnos nem vagyunk annyira szabadok, amennyire hisszük magunkról. Az esetek többségében titokban kell megélni, titokban kell tartani a szüzesség elvesztését házasságkötés előtt, az egyneműek kapcsolatát. A saját neméhez vonzódó szereplő a Karamellben mások tekintetétől rettegve képtelen elfogadni saját magát, végül megutálja a testét. Félünk attól, hogy az ilyesmi kitudódik a családban, hogy mit szólnak hozzá a szomszédok. Változatlanul fokozottan tekintélyelvű a libanoni társadalom, ahol a családfőnek, legyen az bármilyen hitvány, hatalma van.
MN: Mit gondol, ha a 2006-os vagy a mostani harcok után csinálja ezt a filmet, másként szólna?
NL: Én is feltettem magamnak ezt a kérdést, de nem tudom megválaszolni.
Szentgyörgyi Rita
Karamell
Kis műhelytitokkal kezdünk, mint a nagyok szokták. Nemrégiben Forman mutatta meg, hogyan készül a rézkarc, nem is kisebb mester, mint Goya keze által, ezúttal pedig a cukorgyanta sül-fő egy bejrúti szépségszalon hátsó traktusában. Na, de hogyan fő, az itt a lényeg: oly vidám életigenléssel fortyog a ragacs, hogy szinte meg kell zabálni. Noha ez még csak a főcím, olyan magasra csapott máris a nosztalgikus jókedv, hogy félő, előbb-utóbb a karamell (a tárgyalt gyantafajta lelke) is rágyújt egy nótára, de ez - mármint a dal & tánc - a szépségszalon dolgozóira hárul, elvégre az ő örömeik és szívbéli fájdalmaik, vonzalmaik és lábápolási szokásaik, illetve szőrtelenítő technikáik állnak a középpontban. Egy széplelkű közlekedési rendőr alakjában Jávor Pál libanoni hasonmása is ott somfordál a sarkon, és csak arra vár, hogy a szép szőrtelenítőnő (maga a forgatókönyvet is jegyző rendezőnő) végre belássa: házasemberrel nem megy. Férfiakat egyébként csak elvétve látni, ők leginkább házassági igazolást követelő szállodai portásként és erkölcsrendészi minőségben, a maradi szokásrend képviselőiként igazolják a rendezői mondanivalót, miszerint békeidőben sem minden fenékig tejfel a felvilágosult libanoni lányok és asszonyok számára. Persze történeten túli tanulságunk is akad; eszerint a filmezés tanítható szakma, melynek világfilmes szakágában Nadine Labaki jelesre teljesített.
A Budapest Film bemutatója
