Csütörtök este a Pozvakowski melegítette a színpadot az A38 hajón. Régi vágású vetítõgéppel színesítették fellépésüket: archív felvételek peregtek az experimentális rockritmusokra, miközben a hirtelen váltások, a lírai és a zúzós részek izgalmas természetességgel folytak össze számaikban.
Az est fõhõse, a Zuboly, e posztmodern kocsmazenekar sajátos színfoltja a magyar zenei világnak. Brémai muzsikusokként járják be hazánkat a kocsmák és under-ground bárok félhomályától a kivilágított színháztermeken át a vakítóan fehér mûvészeti galériákig. Opera-, musical-, pop-, rock-, rap-, beat-, dzsessz- és folkelemeket ötvöznek játszi könnyedséggel, régi számokat, sõt mûfajokat roncsolnak szét, s ezzel új alakzatokat teremtenek: ahogy Jacko belefolyik náluk egy magyar népdalba, arról esszéket lehetne írni.
A Zuboly intelligens zenét játszik, fejünk és szívünk is élvezi, amit hall. Ezen az estén a spontán ritmusé és szókavalkádé volt a színpad: a zenekar improvizációs koncertet adott. A Másfél millió tépés Magyarországon, a Homeopátia és egyéb slágerek helyett újonnan fabrikált nyugati-keleti fúziókat hallottunk, s ezek a megszokottan meglepõ simasággal olvadtak bele a magyar népi világba: Y.M.C.A helyett D.I.SZ.N." szólt, a legtöbb szöveg a hazai gasztronómia tömõs finomságairól regélt.
Retorikai kreativitásban most sem volt hát hiány, de a ritmus sokszor monotonná vált, a zenei alap unalomig ismétlõdött. Nehéz feladat lehet ennyi zenésznek egyszerre ütemet váltani, tán ezért, hogy a nagybõgõ, a tilinkó, a szaxofon, a brácsa, a duda, a kürt és a beatbox a spontán kalandozás közben most nem evezett vad vizekre, inkább megmaradt a partközeli biztonságosságnál. Ez azonban a közönséget egyáltalán nem zavarta meg abban, hogy kiélje csütörtöki esti lázát úgy, hogy közben - például a túrós csusza szóösszetétel hallatán - a szemek is vidáman összekacsinthattak.
A38 hajó, február 24.
*** és fél
