könyv - CHARLES BUKOWSKI: A KEZDÕ

  • - kolozsil -
  • 2009. február 5.

Zene

Az angol cím (Ham on Rye - egy primitív szendvics neve) elárulja, hogy Bukowski Salinger orrára akart fricskát nyomni: a magyarul A kezdő címen megjelent regénye hardcore Zabhegyező. Hőse egy fiatalember, természetesen Charles Bukowski állandó alteregója, Henry Chianski, de - noha ez a mű is hősének férfivá érését, magára találását hivatott bemutatni, és az első mondatok közt sem nehéz összefüggést találni - Bukowski könyvéből hiányzik Salinger okoskodása és hitbuzgalma is.
Az angol cím (Ham on Rye - egy primitív szendvics neve) elárulja, hogy Bukowski Salinger orrára akart fricskát nyomni: a magyarul A kezdõ címen megjelent regénye hardcore Zabhegyezõ. Hõse egy fiatalember, természetesen Charles Bukowski állandó alteregója, Henry Chianski, de - noha ez a mû is hõsének férfivá érését, magára találását hivatott bemutatni, és az elsõ mondatok közt sem nehéz összefüggést találni - Bukowski könyvébõl hiányzik Salinger okoskodása és hitbuzgalma is. Olyan, mintha azért írta volna, hogy odalökje: nesze, J. D., itt van, egyél: ez egy igazi és igaz történet a valódi Amerikáról, arról, amit te még hírbõl sem ismersz. Ha tudni akarod, hogy él és mit gondol egy kamasz, akkor ezt olvassad. A könyv persze sosem lett volna Amerikában kötelezõ olvasmány, már csak - nem mesterkélten, hanem ütõsen - nyers stílusa miatt sem. De valószínûleg maga Bukowski ijedt volna meg a legjobban, ha az lett volna belõle. A könyv hangulata és története a Larry Clark-filmeket, különösen a Ken Parkot idézi. Akárcsak más Bukowski-regények, tulajdonképpen ez is novellák sora, laza epizódokból lett összefércelve: Bukowskit - szemben Salingerrel - sosem érdekelte a szerkezet. Az epizódok közt akadnak szórakoztatóbbak és laposak, s vannak közöttük jól és csapnivalóan rosszul megírt részek is. Bukowski fenomenális, igazi paraszthumorú novelláit idézi az a rész, amikor kis hõsünk és barátja repülõnapra megy, és látnak egy lezuhanó repülõt, egy szörnyethalt ejtõernyõst és egy pinát. Bukowski az amerikai népi író. Nem csak szájhõs, de elképesztõen agresszív is: lenéz mindenkit, a nácikat ugyanúgy, mint az amerikai középosztálybelieket. E könyvbõl és fõhõsébõl szinte teljesen hiányzik a szeretet.

A magyar kiadásban sajnos túl sok a nyomdahiba, Pritz Péter fordítása ellenben ismét kiváló: tisztán halljuk Bukowski nyers, kötekedõ hangját.

Fordította Pritz Péter. Cartaphilus, 2008, 368 oldal, 3300 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.