Doktor Beck nem most veszíti el elõször élete nagy szerelmét: a szeretett hitvest egy Párizsban játszódó francia filmben (Guillaume Canet: Ne szólj senkinek) egyszer már elragadták tõle egy holdfényes tó partján és egy nagy rejtély kezdetén, hát most újra elragadják, ezúttal egy New Yorkban játszódó amerikai bûnregényben. A sorrend persze fordított, hozzánk azonban jóval elõbb érkezett meg Canet erõs hangulatú krimije, mint Harlan Coben elfranciásított regénye. Coben mellett komoly eladási statisztikák szólnak, meg az, hogy nagyon tud írni. Úgy ír, hogy azt tanítani lehetne, s egész biztosan tanítják is a keleti parti krimiírás kisképzõiben például azt, miként lehet a szereplõket technikásan A-ból, B érintésével C-be eljuttatni. Coben ráadásul azt is tudja - a Senkinek egy szót se elég meggyõzõ erõvel bír e téren -, hogy bõsz ide-oda mozgatásuk során hogyan ne ríjon le a szereplõkrõl, hogy egy thrilleripari termékkatalógusból lettek kiollózva. Flottul súlytalanok mindannyian, a mûfaji kötelezettségek tartják össze õket, s nem természetük belsõ logikája - ilyen ugyanis nincs nekik. Amijük van viszont, az se semmi: könnyû karakterkészlettel utaznak ugyan, személyiségjegyeik elférnek egy márkás kézipoggyászban, de meg kell hagyni, felületességükben kifejezetten fajsúlyosak. Még az olyan - hitelt érdemlõen csak bajosan megszólaltatható - figurák, mint amilyen egy szupermodell vagy egy külvárosi gengszter is egész természetesen teszik a dolgukat, a jó doktor pedig, akit Francüois Cluzet olyan beleéléssel adott a filmben, néha hangot ad az amerikai fehér ember hétköznapi rasszizmusának. Hát szabad ilyet? - kérdezhetné a haladó krimikurzus vezetõje, amire csak egy jó válasz van, pont, mint az ismert viccben. Hogyan jutok el a Carnegie Hallba? Gyakorolni, sokat gyakorolni.
Fordította: Szentgyörgyi József. Kelly Kiadó, 2010, 317 oldal, 2980 Ft
***
