Könyv: Felfrissített emlékezet (Günter Grass: Kutyaévek)

  • Bogár Zsolt
  • 2002. április 18.

Könyv

Negyvenéves késéssel végre magyarul is megjelent a "Danzigi trilógia" (amihez A bádogdob, a Macska és egér és a Kutyaévek tartozik) befejező része.

Az embernek az első pillanatokban déja vuje támad, hiszen Oskar Matzerathnak, A bádogdob hősének sikolya ugyanezt az üvegvilágot repesztette ketté: Danzig környékén bóklászunk megint, ahová a berlini barna módit a háború importálta a kispolgári miliő őszinte örömére. Grass a náciasodás és a rapid bűnfelejtés természetének megrajzolásával ebben a regényében is kedvenc vesszőparipáját nyergeli, ahogy még az újraegyesítés idején is a német nép szemére hányja, hogy izmait szálkásítva megfeledkezik Auschwitzról. Ezek után meglepő, hogy legújabb novellájában, az Im Krebsgangban (Rákmenetben) éppen ő foglalkozik a tetteseket ért háborús veszteségekkel, amiről a német irodalom (élén Grass-sal) eddig legfeljebb áttételesen beszélt. A Kutyaévekből még az jön le, hogy a bűnösök emlékezete likacsos, miközben ma már Grasstól is tudjuk, azoké is, akik rábírnak minket, sose felejtsünk.

Kell egy ilyen ijesztés

Az emlékezés antropológiáját tárja fel az a vállalati emlékkönyv, amit a madárijesztőket gyártó Brauksel-cég tizedik évfordulójára kívánnak megjelentetni három, párhuzamosan dolgozó elbeszélő tollából. A tárgyalt múlt felöleli az első világháborút követő időket, egészen a hatvanas évek kezdetéig. Az irományok vázát két kispolgári családból származó fiú, Amsel és Matern közötti barátság története adja; Amsel, a sokféle művészi tehetséggel megáldott félzsidó fiú nem bádogdobol, mint Oskar, hanem nevelői célzattal madárijesztőket készít. A minta Otto Weininger Nem és jellem című művéből származik, amelyben a zsidó szerző megrajzolja a zsidó képét - aki nem énekel, nem sportol és a nőkhöz hasonlóan nincs lelke -, hogy segítségével mindenki felismerje és legyőzze magában a zsidót. Amsel apja ezt a könyvet használta saját megrendszabályozásához: kórusban énekelt és sportegyletet alapított. "A madárijesztőt az ember saját képére és hasonlatosságára készíti" - áll a Brauksel-cég üdvözlőkártyáján. Ezzel Grass univerzalizálja az antiszemitizmust alátámasztani hivatott weiningeri pozíciót, mivel a madárijesztő minden olyan tulajdonsággal szembeszegül, ami elijesztendő, egyúttal transzcendentálja is, hiszen ha az embert Isten saját hasonlatosságára alkotta meg, akkor kell lennie egy ősi Isten-madárijesztőnek is. A földöntúli világ Brauksel madárijesztő-panoptikumában, egy bezárt bányában teljesedik ki, a Pokol itt nem más, mint az ember seggbe rúgott lelkiismerete. A nácizmus kitört minden tükröt, sugallja Grass-madárijesztő, Amselt nem véletlenül az SA-katonákat ábrázoló madárijesztői miatt gyilkolja meg a gyermekkori barát. Az egyszer barnába, másszor vörösbe öltöző Matern a világmegváltó ideológiák nélkül nem lenne senki, de lelkiismereti amnéziájában védtelenül adja magát oda a megváltást ígérő, jöttment mintáknak. Hű, mint a kutya, amíg gazdát nem vált. Grass Amselből sem csinál szentet: ő küldi Maternt az SA karjaiba, csak hogy ruhaanyagot gyűjthessen madárijesztőihez, békeidőben pedig ügyesen gazdagodik belőlük. Amsel csodába illő feltámasztásával Grass a művész erkölcsi és egzisztenciális dilemmáit veszi számba egy diktatúra idején: a politizálóét (Amsel) és az esztétizálóét (Haseloff), aki a maga örömére alkot, és hagyja feje felett elszáguldani a történelmet. (A bádogdob-ban ilyen volt Bebra.)

Grass az egyes részek elbeszélőin keresztül a kor kínálta szerepeket és az emlékezet eltérő minőségeit teszi kitapinthatóvá. Brauksel, a gyermek- és diákévek írója, a vállalkozás spiritusz rektora az egyedüli, aki reflektív kapcsolatban van a múlttal, és az időközben szerzett tapasztalatait is rögzíteni meri. ´ az áldozat: a regény vége felé derül ki, hogy azonos Amsellal. A középső részben Liebenau, a náci évek mindent látó Tanúja úgy ír, mintha minden ma történne, nehogy konfrontálódnia kelljen az eseményekkel. A harmadik rész krónikása maga a Tettes: Matern elhárítja, megtagadja múltját, bűnöket csak mások követtek el, amiért még büntetni is hajlandó.

A madárijesztő Auschwitzot követően is csődöt mond, a szorgalmas emlékezetgyúró ötvenes-hatvanas évek ipari termékévé válik, kiadják hordozható változatát ("múltvallató csodaszemüveg"), a szembesítés rituáléja és a kimosakodás megvehető. Aki a (lelki) békét az NDK-ban éli meg, az újabb agymosás idejére haladékot kap. Matern nem véletlenül választja Kelet-Németországot.

Kutyabaj

Grass a diktatúra bemutatásában a nácizmuselméletek egyikére sem támaszkodik: Danzig elővárosaiban nem esik szó a gazdasági válságról, Versailles-ról stb. Konkrét helyzetek vannak, amikor valaki szájából valamiért elhangzik: "Iccig!", és a gyűlölet utat tör. A hitlerájt Grass egy német juhászkutyafamília történetével kapcsolatban emeli be az elbeszélésbe. Harras kölykét, Prinzet Hitlernek ajándékozza a helyi NSDAP-sejt, az emberek csak híressé vált földijük miatt lépnek be a pártba és mennek el a Führerhez audienciára, ahol beérik azzal is, ha Hitler kedvenc kutyáját szemügyre vehetik. A kutya karrierjében a feltörekvő alsó középosztálybelit látni, aki a szolgálattal kapott öntudatáért kutyahűségével fizet.

Grass-rajongók a Kutyaévekben is megtalálják mindazt, amiért A bádogdobot szerették. Az angolnák ugyan most nem a pecabotot helyettesítő lófejből bújnak elő, csupán marhák tőgyére tapadva oltják szomjukat. Grass mesteri elbeszélő, és nagyon jó olvasni, amikor Tulla életét ecseteli a kutyaólban, meg Prinz kutya szökését Hitlertől, röviddel a teljes kapituláció előtt, vagy amikor Matern apja a lisztférgek beszélgetéséből jósol a nyugatnémet elitnek. A grassi fantasztikum magyar nyelven is tisztán szólal meg (Schein Gábor és Magyar István alapos munkája), nem érezni a fordítói koprodukció szülte egyenetlenséget. Még a speciálisan német szabályokkal játszott labdajátékokról szóló bekezdések (stuklabda, zsinórlabda) és a balettelméleti címszavakhoz kötődő magyarázatok is ülnek. Viszont nagyon hiányzik a fordítás végéről a kommentár (talán 20 oldal plusz a 833-hoz), ami a Luchterhand gyűjteményes kiadása alapfelszereltségéhez tartozik. E nélkül viszont nemcsak egyes germán istenekkel, porosz hadvezérekkel maradunk hoppon, hanem gyakran lehetetlen követni Grass áradó történetének gazdag szimbólumrendszerét.

Bogár Zsolt

Európa, 2001; 837 oldal, 2600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.