L. Simon kiakadt Zoránra
giphy.gif

L. Simon kiakadt Zoránra

  • narancs.hu
  • 2017. március 20.

Zene

A volt államtitkár az ATV stúdiójában ment neki az énekes-dalszerzőnek.

L. Simon László a múlt hét legizgalmasabb témájának nevezte az állami mecenatúra és művészet kapcsolatát, melyet címlapinterjúnkban Zorán is feszegetett. Az Aréna-beli koncertje után a Magyar Narancsnak nyilatkozó zenész ezt mondta: „Nálam mindig arra ment ki a játék, hogy jöjjön annyi ember, hogy a belépők ára fedezze a koncert költségvetését. Ez ilyen egyszerű, soha eszembe nem jutna állami támogatást kérni, vagy hogy pályázzak ilyen pénzekre.”

false

 

L. Simon úgy látja, az állami támogatás kérdése jóval összetettebb annál, mint ahogy Zorán láttatja. A fideszes képviselő Zorán korábbi koncertjeinek plakátjaival bizonygatta: korábban igenis voltak támogatói az énekesnek. „Egy olyan koncert, melyet az OTP vagy a Telekom támogat, nem pusztán a jegyárbevételből tartja fenn magát.” Egyszer még az MVM is felbukkant támogatóként, az pedig állami cég, tehát Zorán érvelése, hogy soha nem kért pénzt az államtól, téves – tette hozzá L. Simon. A korábbi államtitkár, úgy tűnik, nem érti, mi a különbség a kormány és egy állami tulajdonban lévő cég között, vagy közvetve elismeri, hogy ha egy cég állami tulajdonban van, az csak a kormány meghosszabbításaként működhet. L. Simon azt is elmondta, hogy amikor lehetősége volt rá, egy sor Kossuth-díjas művészt támogatott anyagilag, és szerinte azzal semmi baj nincs, ha egy Demjén-koncertet megtol az állam, ő még Zoránnak is adott volna pénzt.

 

A beszélgetés vége felé szóba került a Jordán Tamás szombathelyi kinevezése körüli botrány is. Az, hogy a fideszes városvezetés nem akarta elfogadni a színházat létrehozó és vezető Jordán pályázatát, L. Simon szerint nem Jordánról szól. A probléma szerinte az, hogy az „álszent pályázati rendszer nem tartható fenn”. Azaz nem kéne holmi pályázatosdi, szakmai zsűri, hanem egyszerűbb volna, ha a fenntartó önkormányzat egyszerűen csak kinevezhetné azt, akit jónak talál. Jordán esete szomorú, de a fenntartónak joga van ehhez L. Simon szerint.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.