Magyar Narancs: Elvis mondta önről: ha úgy tudnék zongorázni, mint Jerry Lee, felhagynék az énekléssel. Volt kettejük között féltékenység?
Jerry Lee Lewis: Nem. Ha úgy tudtam volna énekelni, mint Elvis, felhagytam volna a zongorázással. Közös lemezkiadónk volt Memphisben, a Sun Records. Megpróbáltak rivalizáltatni minket. Nem sikerült.
MN: Igaz, hogy egy részeg éjszakán a kaput bedöntve hajtott be Elvis gracelandi birtokára, és fegyvert fogott a testőrökre?
JLL: Valamiért beszélni akart velem. Azt hiszem, épp egy partira voltam hivatalos hozzá, de későn értem oda. Elvis már aludt, és mint később kiderült, amikor felriasztották, egyáltalán nem volt dühös rám. Szóval, több benne a legenda, mint a valóság.
MN: Ha most találkozhatna vele, mit mondana neki?
JLL: "Gyerünk, haver, csapjunk bele! Játsszunk egyet!" Tutira eltalálnám az ízlését. Kár, hogy ilyen korán ment el, túl sok tehetség adatott neki. Nem bírt vele.
MN: Little Richarddal és Chuck Berryvel együtt startoltak a rockzenében. Önre kik hatottak a leginkább?
JLL: Sokan, de azért mindenekfelett a régi jó öreg bluesénekesek, mint Al Jolson, Jimmy Rogers és Hank Williams. Emlékszem, volt egy afroamerikai blues és r&b klub, a Harvey's Big House, ahol többek között B. B. King is játszott. Elbújtam a zongora alá, a nagybátyám talált rám, óriási botrányt csapott. Anyámnál kiverte a biztosítékot, hogy mit keresek én a fekete zenészek között.
MN: Tizenöt évesen még papnak készült.
JLL: Már akkor is zenebonáltam. Gospellel kezdtem a templomi kórusban. Bibliaiskolába jártam Texasban. A fene se akart prédikátor lenni. Kizárólag a zene érdekelt. Boogie-woogie-s stílusban adtam elő a My God Is Real című himnuszt. Amikor a tanáraim megtudták, kitört a botrány. El is tanácsoltak, Istennek hála.
MN: Hisz Istenben?
JLL: Soha nem hagytam fel a hittel. Biztos voltam abban, Isten nem ellenzi, hogy rockzenész legyek. Elvégre a zenével tudok örömet szerezni az embereknek.
MN: A rockzene első nagyvadjának is hívják. Mit jelent önnek a rock 'n' roll?
JLL: Képtelen lennék nélküle élni. A rock és a country szívből jön, többé-kevésbé a gospel is.
MN: Hogyan ragadt önre a "gyilkos" becenév?
JLL: Még az iskolában az egyik sráccal valamin összebalhéztunk. Félrehívott, és azt mondta, gyere, te "gyilkos". Nincs vele semmi bajom, hogy ez lett a becenevem. Igaz, ma sem értem, hogy mivel érdemeltem ki. Elvégre nem vagyok gengszter.
MN: Mikor érezte először, hogy letett valamit az asztalra?
JLL: Talán amikor kijött a Crazy Arms lemezen, és először játszották a rádióban. Aztán jött a többi lemezsiker, a díjak, a fellépések, a turnék, az életmű-Grammy, miegyéb.
MN: Kis híján a karrierjébe került, amikor elvette tizenhárom éves unokahúgát. Hogyan élte meg a szakmai mellőzést?
JLL: Azokban az időkben egyik rádióállomás sem játszotta a dalaimat, a telefonom sokáig nem csörrent meg. Bántott a dolog, de nem haltam bele.
MN: Üti-veri a zongorát, felemeli, táncol rajta, olykor felégeti.
JLL: Utánozhatatlan vagyok. Handabanda, hogy zongorákat gyújtok fel. Egyszer történt, 1957-ben, amikor Chuck Berryvel játszottam. Amúgy volt, hogy a két kezemmel vertem szét a zongorát, letoltam a színpadról, vagy épp az óceánban landolt Floridában. Csak azért csináltam, mert nem voltam vele megelégedve.
MN: Mit gondol a Great Balls Of Fire! című, 1989-es életrajzi filmről?
JLL: Dennis Quaid jó színészi munkát végzett benne - de nem igazán ismertem magamra. Senki nem játszhatja jobban Jerry Lee Lewist, mint maga Jerry Lee Lewis.
MN: Vannak barátai a show-business, a zene világából?
JLL: Kris Kristofferson jó barátom. Õ közreműködik a Mean Old Man című legújabb lemezemen, ami visszatérés a countrygyökerekhez. Augusztusban jön ki.
MN: 2006-ban, tíz év hallgatás után, vagy két tucat nem akármilyen zenésszel rögzítette Last Man Standing című albumát. Bruce Springsteentől Eric Claptonig, Neil Youngtól Mick Jaggerig, B. B. Kingtől Kid Rockig megannyi legendával duettezik rajta.
JLL: Nem az én ötletem volt, hanem a produceremé meg a lányomé, Phoebe-é, aki az én jobbik felem. Fél évszázad huszonegy dalban elmesélve: annak a bizonyítékául, hogy még mindig jelen vagyok. Noha már öregen, de elnyűhetetlenül.
MN: Mick Jaggerrel és Keith Richardsszal nemrégiben is együtt dolgozott.
JLL: Õk valahol a gyerekeim, habár, ha jól számolom, már majdnem olyan öregek, mint én. Micket például még kezdő korában ismertem meg. Kénytelen vagyok elismerni a tehetségét.
MN: Hat házassággal a háta mögött manapság mi a véleménye a nőkről, a párkapcsolatokról?
JLL: Hétszer nősültem. Aki mer, az nyer alapon. Igyekeztem mindig úriember módján rendezni a kapcsolataimat. Hiszek a házasság szentségében, még akkor is, ha eleget csalódtam. Fontosnak tartom a kölcsönös megértést. Legyen szó nőkről, barátokról, mindig arra törekedtem, hogy az emberek jól érezzék magukat a társaságomban.
MN: Mi volt a legfurcsább élmény, ami egy rajongó részéről érte?
JLL: John Lennon egyszer azt mondta nekem, hogy a rajongóm, és megcsókolta a lábamat. Még ma is zavarba jövök, ha rágondolok.
