London megöl engem - Woody Allen: Kasszandra álma (film)

  • -- bogi -
  • 2007. december 20.

Film

A környezetváltozás jótékony hatása már legelső londoni filmjén érződött. Bár Allennél korábban is gyilkolásztak a szereplők, a Match Point Raszkolnyikov Jr.-ja sehogyan sem illett a megszokott karakterek klubjába.

Ez a gyilkos kedvű törtető a műfajok pontosan felparcellázott vidékéről érkezett, és úgy tett, mint minden rendes noir-hős: feljebb bukott és megbűnhődött. Allen hasonló ambíciókkal ruházza fel új filmjének két főszereplőjét is, de ezek, bár Londonnak ugyanazon kispolgári-munkás környékéről jönnek, jóval puhányabbak elődjüknél. Nem rossz fiúk, kifejezetten jó testvérek, a családi ebédekre is hazajárnak. A gépzsírból ki sem látszó autószerelő az egyszerűbb lélek, neki megfelelne az apai minta, a kis ház, a sörhas, feleségnek pedig a saját kasztjából való pincérlány, csakhogy tetemes a kártyaadósság, és nem túl szerencsés a sör és a nyugtatók keverési aránya sem. A boldogságra mégis esélyesebb, mint a másik fiú, aki jóval kifinomultabb ízléssel ugyan, de elég homályos üzleti elképzelésekkel mozog a világban. A családi étkezőben úgy feszül mögöttük a Mike Leigh-életműből átemelt tapéta, mint örök mementója annak, hogy hová is valók valójában: az alsó középbe. De a csaj, akire az urizáló báty hajt, a felső közép felé teper: költséges nőcske, megtartásához aligha elég a műhelyből kölcsönvett Jaguar. A dúsgazdag nagybácsi épp jókor érkezik egy kiadós pumpolásra, de ezúttal ő is kérne valamit cserébe. Hát ezért volt a sok fáradságos előkészítés, a precízen unalmas jellem- és miliőfestés, hogy Allen egy keresztapai szívesség súlyával tesztelje a kispolgári állóképességet. A nagybácsi vagyona veszélyben, de egy szívességgel még menthető. Ami a horrorfilmekben a "mindjárt visszajövök, csak leugrok egy sörért", az az efféle drámákban a "meglátjátok, úgyis minden rendben lesz". Súlyos dramaturgiai gikszer volna, ha a sörös élve visszatérne, és a dolgok valóban rendben alakulnának, ilyen hibára pedig még Allen sem képes, bár szemmel láthatóan nagyon igyekszik. Szemben az amerikai nagybácsival, a fausti alkut fontolgató fiúknak nemcsak az anyagi, de a lelki teherbírásuk is csekély: hiányzik belőlük a ravasz meghúzásához és a következmények elviseléséhez szükséges lelki rugalmasság, és némi alapvető deviancia is. Allen filmjéből pedig a szellem és az eltökéltség hiányzik, hogy elinduljon végre abba az irányba, amelybe Philip Glass filmzenéjének thrillermotívumai mutatnak. De nem indul, vagy ha igen, azt ímmel-ámmal, műkedvelő módjára teszi.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.