"Nem hivatalos megmozdulás" - Presser Gábor a Magyar Dal Napjáról

szerző
Marton László Távolodó
publikálva
2008/32. (08. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"A döntő többség ott lesz" - jelzi interjúnkban a Magyar Dal Napja kitalálója, Presser Gábor. Hogy ki mindenki lép fel augusztus 11-én, a Sziget Nagyszínpadán három órakor induló dalszemlén, az a keretes táblázatból pontosan kiderül, az alábbiakban a hagyományteremtő szándékú vállalkozás előzményeiről és koncepciójáról esik szó.

Magyar Narancs: Pár héttel ezelőtt, amikor a Magyar Dal Napjának a sajtótájékoztatója volt, érződött rajtad valamiféle visszafogottság, gátlás. Mi volt ennek az oka, és milyen a lelked most, a koncert előtt néhány nappal?

Presser Gábor: Ha gátlásos voltam, az azért lehetett, mert egy picit elkéstem, és amikor a sajtótájékoztatón rám került a sor, a lámpák miatt nem láttam, hogy kiknek beszélek. Ettől nagyon furán éreztem magam, s ez nyilván lejött. Másrészt számomra teljesen normális és elfogadott, hogy a sajtó egy része nem kedvel, de ezzel együtt fontosnak tartottam elmondani, hogy ehhez az ügyhöz nagy szükségünk lenne a média támogatására. Mert ez nem könnyű ügy, és nem is hivatalos megmozdulás, amihez kérnénk, elfogadnánk bármilyen politikai támogatást. A lelkem pedig rettentő izgatott, mert bár jól haladnak a dolgok, ez egy rizikós vállalkozás. Nem ez az első próbálkozásom, jó pár éve benyújtottam a köztévé akkori vezetőségének egy kidolgozott forgatókönyvet egy dalíró versenysorozatról. Nem válaszoltak. A mostani akció meg arról szól, hogy országszerte, sok-sok színpadon, minden szeptember harmadik vasárnapján legyen Magyar Dal Napja, a legkülönbözőbb ötletek, stílusok mentén. Az egyik helyszínen színházi dalokkal, a másikon rockfesztivállal, de éppúgy beleférhetnek a gyerek- vagy a mozidalok, a komolyzene, a sanzon, sorolhatnám hajnalig. És jó lenne, ha rádiók, tévék beszállnának, műsorral, élő adással, ahogy most a Petőfi. Idén a Sziget jóvoltából most mindennek valami "felvezető" előadását hozzuk létre, egy hétórás koncertet rengeteg híres szereplővel, de az "igazi" Magyar Dal Napjához képest ez csak egy "előzetes" lesz, a maga minden hibájával és nehézségével.

MN: A népdaloktól a dzsesszig bármily színes is a magyar dalok palettája, azért a Szigeten lényegében az elmúlt három-négy évtized pop- és rocksztárjai lépnek fel. Milyen szempontok szerint alakult ki a keret?

PG: Az előkészületek során végig megbíztam a Sziget elképzeléseiben. És a Sziget munkatársai úgy gondolták, hogy az idén, felvezetésként az lehet a legvonzóbb mustra, ha a program az utóbbi évtizedek terméséből kerül ki. Ha olyan szerzőket és előadókat győzünk meg, akik miatt az emberek hajlandóak kisétálni a Szigetre. Hogy jó az ötlet, számomra az is jelzi, hogy egészen szokatlan rezdüléseket keltett a fellépőkben. Többen alkalmi együttesekké állnak össze, sokan mások dalait éneklik, és volt, aki ezt szinte feltételként szabta. Ezek a gesztusok is mutatják, hogy jó volt a Sziget elgondolása. És örülök a jegyáraknak is, 2500 forint nagyon baráti egy ilyen soha nem látott napért. Jó felütés lehet. Még ha nem is iparkodunk a teljesség igényével megbirkózni, az úgyis lehetetlen.

MN: Mostanában - talán a retródivat hatására - mintha egyébként is szaporodnának a főhajtások. Seress Rezső, Karády Katalin, Budapest bár, vagy éppen a napokban a Locomotiv GT. Te szoktad-e mások dalait játszani? Vannak-e, akikkel szívesen azonosulsz?

PG: Lemezproducerként, de főleg színházi emberként rengete-get foglalkoztam mások dalaival. A színházi munkám - amellett, hogy sok-sok kollégám neve szerepel a Vígszínház színlapjain - megismertetett a múlt század első felének olyan legendás szerzőivel, mint amilyen Zerkovitz, Eisemann, Seress vagy Ábrahám volt. Akik nem operettszerzők, hanem dalszerzők - annak a lenyomatos stílusnak a szerzői, amely zseniális szövegírókhoz is kötődött. Akkoriban sokan verseket zenésítettek meg, és sok költő írt dalszövegeket. G. Dénes György, akit szerencsém volt ismerni, a hetvenes évei fölött is a társaság szíve-lelke volt, hihetetlenül szellemes, és teljes frissességben ontotta magából a poénokat - akár versben. De baromi jó dolgok születtek a Rákosi-korszakban is, amikor, gondolom, nagyon kellett a szerzőknek is vigyázniuk. Érdemes lenne megkérdezni mondjuk Szenes Ivánt, akinek a pályafutása vagy ötven éven ível át napjainkig. Hogyan élték meg? A magam kis élményeit tudom, de azt nem, hogy milyen lehetett dalokat írni ötvenkettőben. Mert olyan dalok is maradtak fenn, amiknek semmi közük a politikához, csak baromi jó korlenyomatok. Táncdalok, dzsesszdalok - érdemes lenne kicsit kutatni ezeket.

MN: Elsőként Szörényi Leventét kérted fel. Számodra az István, a királytól számítható "operás" vagy az azt megelőző Szörényi izgalmasabb?

PG: Nekem az izgalmas az Illés-korszak volt. Szerintem nem is volt rossz Illés-dal. Többször is láttam őket, mikor még nem is játszottam zenekarban, és a mai napig a fülemben cseng jó néhány daluk. Azok a Bródy-szövegek lenyűgöztek. Mikor a Sziget elmondta a koncepcióját, azt gondoltam, hogy ennek a koncertnek odáig kell viszszanyúlnia, amikor az Illés letette az első magyar "beatdalt". Menet közben aztán sok minden változott, Budapest bár-blokk is lesz, ami régebbre mutat, de én először Leventét akartam megkérdezni, hogy mi a véleménye és eljön-e.

MN: Tudható már, hogy mit fog játszani?

PG: Most az kristályosodott ki, hogy leginkább a Társulattal akar fellépni.

MN: És hogy a többiek mit fognakÉ?

PG: Kilencvenkilenc százalékban megvan. Egy-két dal még változhat, de lényegében már mindenki megadta a műsorát. Nagyon sok nagy név lép fel. Alig néhányan nem vállalták, van, aki nyaral, van, aki nászúton van, Demjénnek koncertje lesz másutt, Charlie egy kicsit neheztel a Szigetre - egyszer majd megbékélnek, ennyit tudok.

MN: A művészeti szerkesztés kinek a dolga volt?

PG: A szerkesztői csapat a szigetes Gerendai Károlyra, Lobenwein Róbertre, s mellettük Jávorszky Bélára épült, de besegített Novák Péter is.

MN: Betartani a játék- és átszerelési időt, elkerülni a csúszást - ez nagyon nehéz feladat. Márpedig tizenegytől a nagyszínpadon csend van. Mi történik, ha másfél óra után kiderül, hogy gáz van?

PG: Nem szabad, hogy legyen. Nagy a bizalom, úgy gondoljuk, hogy mindenkiben meglesz az a szolidaritás, amit az eddigi találkozókon mutatott, és senki nem szúr ki az utána jövő kollégáival. Nagyon felkészültünk, öt-hat ügyelő fogja időben indítani a művészeket a színpadra. A műsorvezetést Novák vállalta - de besegít Geszti, Nagy Feró és mások is. Hatodikán lesz egy főpróba, hang- és időmérő edzés, szóval igyekszünk.

MN: Azzal kezdted, hogy minden évben legyen egy napja a magyar dalnak - a jövő időnek ez lehet az egyik szelete. De most engem jobban izgat, hogy az előkészületek során megpendültek-e benned olyan húrok, amik hatással lehetnek az ezután születő Presser-dalokra?

PG: Sosem tudni, merről támad az inspiráció. Engem biztos, hogy az új zenék izgatnak. Ezért is lenne jó, ha sikerülne a minden évi MDN, mert kevés magyar zenét lehet hallani, a "nagy öregeket" követő generációk zenéjét nem játsszák eleget a rádiók. Ez nagy baj. Én hallgatom a fiatal bandák dolgait, és azt találom, hogy számos nagy tehetség van köztük, jó páran szuper dalokat írnak, de nem nagyon jutnak el az emberekhez. Meg közben van egy borzalmas déja vu érzésem. Amikor tizenkilenc évesen bekerültem az Omegába, mindig azt hallottam, hogy "mit akarnak ezek, ez a szar je-je zene nem zene!". Sok idősebb kollégánk is csak ennyit bírt mondani. Most meg az én generációmból szajkózzák egy csomóan, hogy a mai zene nem zene, visszahozva a negyven évvel ezelőtti rossz fílinget. Van, aki azt hiszi, nekem kedveskedik ezzel. És zenészek is mondják, ráadásul olyan zenészek, akikre ráférne még egy kis fejlődés. Ez gáz. A történet nem arról szól, hogy át kéne adnunk a stafétabotot, mert az már rég nincs nálunk, hanem arról az általános hülyeségről, hogy képtelenek vagyunk megbecsülni az értékeinket, ha végre nagy nehezen befogadunk valamit, akkor aztán semmi mást. Talán ha több magyar dal lenne hallható, jobban meg- és elismernénk, amink van. Szóval, én azt profitálom a Magyar Dal Napjából, hogy egy csomó jó zenét hallok majd. És ha most, tizenegyedikén túltengenek is a "klasszikusok", jövőre, az első "igazi" Magyar Dal Napján már a fiatalok lesznek döntő többségben. Nekem az lenne a legnagyobb örömöm, ha rengeteg fiatal lépne fel.

13 órától

Bemelegítés - Dalok és klipek

15 órától

Budapest bár - Németh Juci, Rutkai Bori, Kiss Tibor, Keleti András, Lovasi András

Animal Cannibals: Ezittaz

Sub Bass Monster: 4 ütem

Ganxsta Zolee és a Kartel: Boom a fejbe!

Ludditák: Neurotic - Brék

16 órától

Gerendás Péter: Bartók országában

A Neoton Família sztárjai: Vándorének, Nyár van!

Beatrice: Katicabogárka

Õs-Bikini: Nem félek

Dévényi Ádám: Adj helyet!

Bikini: Fagyi

Lukács László (Tankcsapda): Egyszerű dal, A legjobb méreg

17 órától

Európa Kiadó: Turista

URH: Ismeretlen katona

Kontroll Csoport: A félelem háza

Sziámi: Ennyi!

Balázs Fecó: A kőfalak leomlanak, Anyám, vigasztalj!, Amit nem mondhattam el, Maradj velem, Hazafelé

KFT: Afrika, Balatoni nyár

Bródy János: Földvár felé félúton

Tolcsvay László: Jöjj, kedvesem!

18 órától

Bódi László (Cipő - Republic): A 67-es úton

Bódi László (Cipő - Republic) & Bródy János: Micimackó

Szakcsi-Babos Projekt

Csík Zenekar & Lovasi András: Most múlik pontosan, Csillag vagy fecske, Üljenek a fiúk ölébe a lányok!

Pál Utcai Fiúk: A bál, Neked írom a dalt

Quimby: Autó egy szerpentinen@idő: 19 órától

Somló Tamás-Dés László: Olyan szépek voltunk

Geszti Péter-Somló Tamás: Nem adom fel! (Rapülők-dal)

Geszti Péter, Dés László, Kozma Orsi, Váczi Eszter: Ma jól vagyok (Jazz + Az-dal)

Dés László-Presser Gábor: Nagy utazás

Karácsony János: Áldd meg a dalt!

Katona Klári: Sose bánd!

Hobo

20 órától

Rock Allstar: Frenreisz Károly, Tátrai Tibor, Török Ádám, Ferenczy György, Vikidál Gyula, Pálvölgyi Géza, Takáts Tamás: Gőzhajó, Kétforintos dal, Azt beszéli már az egész város, Requiem

Omega Tribute Band - vendég: Keresztes Ildikó, Roy, Kalapács József: 10 000 lépés, Fekete pillangó, Petróleumlámpa

Szörényi Levente: Mondd, te kit választanál?

A Társulat: István, a király

Szörényi Levente & Bródy János: Hej, barátom!

21 órától

Rúzsa Magdi: Ha én rózsa volnék

Novák Péter, Gazdag Tibor, Puskás Péter, Fekete Linda: Musicalek

R-Go: Létezem

Fenyő Miklós - Szikora Róbert: Kaszabubu

Fenyő Miklós: Csókkirály, Made in Hungaria

Edda: Szellemvilág, A kör, Kölyköd voltam

22 órától

Ákos: Várj, míg felkel majd a nap, Gondolj rám, Negyven

Zorán: Egészen egyszerű dal, Apám hitte

Back II Black: Zene nélkül mit érek én?

Finálé

szerző
Marton László Távolodó
publikálva
2008/32. (08. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:

Legfrissebb Narancs

Pénzcsapolás
Voldemort és a többiek
Többismeretlenes egyenlet
Kaotikus tanévkezdet
Újszínház
Dörner György öröksége
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...