Szerelmem, Texas - Matthew Dear: Asa Breed (lemez)

  • - minek -
  • 2007. május 24.

Zene

Matthew Dear, korunk egyik legtehetségesebb producere és egyik legsajátosabb performere Texasban született, de hamarosan, még tinédzserként Michiganben kötött ki, s ott egy életre elvarázsolta őt a detroiti techno.

Matthew Dear, korunk egyik legtehetségesebb producere és egyik legsajátosabb performere Texasban született, de hamarosan, még tinédzserként Michiganben kötött ki, s ott egy életre elvarázsolta őt a detroiti techno. Újsütetű vonzalmainak megfelelően az elektronikus kütyüket választotta a sztereotip ötgallonos Stetson-kalapok és a bendzsó helyett, ám, mint azt látni fogjuk, a dal műfajához ragaszkodó lírai énje eme szoros keretek között is megtalálta az önkifejezés megfelelő formáit. Mindenekelőtt persze fórumot teremtett magának: Ann Arborban, a Michigani Egyetemen akadt össze egy bizonyos Sam Valentivel, és közösen létrehozták a kiváló Ghostly International kiadót (tavaly már méltattuk a kiadó Idol Tryouts Two című dupla válogatás cd-jét). Első maxiját, a címében is programadó Hands Up For Detroitot 1999-ben adta ki, s további négy évet kellett várni első albumára. A Leave Luck To Heaven egy sikeres fúziós kísérlet eredménye, amennyiben szellemesen ötvözi a Dear által anyanyelvi szinten "beszélt" minimal tech/house-t és a vokális (leginkább persze a klasszikus elektropopkorszakban gyökerező) popzenét. Dear munkássága ettől kezdve gyakorlatilag kettéválik: sorra jelenteti meg szerzői albumait, melyek egyfajta zenés naplóként szolgálnak - énje másik, sötétebb oldala viszont Audion név alatt ötöl ki szintúgy zseniális, ám súlyosan pszichedelikus minimal/tech partizenéket (aki legalább egyszer hallotta már tavaly megjelent Mouth To Mouth maxijának agyzsibbasztó címadó számát, az tudja jól, miről is beszélek).

Most pedig itt a harmadik Dear-album, az Asa Breed, és a magunk részéről ismét le vagyunk nyűgözve. A zenei nyersanyag önmagában is tökéletesen rendben van: finoman szétcsavart melódiákat rendez sorba a megbízhatóan lüktető minimálalap, s ennek kíséretében dünnyögi el nekünk élete titkait Dear, a maga sajátos bariton tónusán. Míg az album elején, az elektronika abszolút dominanciája jegyében perfekt tánczenéket találunk (némelyikük emellett még különös, de voltaképpen hagyományos szerelmes dal), addig a lemez vége felé előkerül az akusztikus (néha meg az elektromos) gitár, melynek hangja egészen sajátosan fonódik össze az elektropop-lüktetéssel, meg az obligát savas bugyborgással (lásd például a Good To Be Alive című darabot). Ráadásként kapunk még egy hamisítatlan folkos balladát, s e bónusz csak még jobban megerősít minket meggyőződésünkben: ez eddig az év egyik legmegkapóbb, legkedvesebb albuma, s egyben eleven példa arra, hogy a techno igenis szelídíthető.

Ghostly International/Neon Music, 2007

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.