Színház

Itt, most

A HOPPart előadásairól

  • Csáki Judit
  • 2010. december 2.

Színház

Ez egy tehetséges fickó - vezetésre termett, akárki látja. A népe tőle várja a boldogulást - a lepukkant országra ráférne egy kis fölemelkedés. Hívei buzgón kampányolnak - az egyéb hangokat gyorsan elnyomja a hatalmi mámor. Látványos sikerek, az ország megvédése, a nemzeti öntudat látványos fölturbózása új, dicső nevet jár ki az uralkodónak - megérdemli, semmi kétség.

A megválasztáshoz szavazatok kellenek, a szavazatokért le kell menni kutyába, ígérni fűt és fát, kenyeret és olajbogyót, ki mit kíván. Aztán van egy pont, amikor betelik a pohár, sőt túl is csordul - egyelőre nem a népé, az is eljön majd, amikor úgy hozza a kérlelhetetlen dramaturgia, hanem az uralkodóé, mert a franc fog esedezni és hajlongani a csőcselék szavazatáért -, és jöhet az alkotmány, mármint a megváltoztatása, mert "attól függ, hogy mi van az alkotmányban, hogy mit teszünk bele", és tényleg.

Otthonról is nagy a nyomás; nem a pipogya, gyöngécske, sokat szenvedő feleség irányából, hanem a hatalmas és erős anyától, aki nagy embernek szeretné látni és láttatni a fiát, s ha már fizikailag nem lett magas és sudár, legalább sámli nőjön alá a hatalomtól.

Aztán mégiscsak besokall a nép, a legbelső körnek is teher a vezér, meg kéne mondani végre... És a vezér büntet: országa ellen fordul - és akkor vége van, mert ez a semmilyen, lepukkant, vacak kis ország túllép rajta, mintha sosem lett volna, a barátnak hitt szomszéd pedig végez vele.

A vacak kis ország: Róma. A történetet nagyjából Shakespeare írta, Coriolanus a címe, de Gáspár Ildikó és Bánki Gergely Korijolánusszá írta a HOPPart társulata számára. És nem ám a napi aktualitás, a mindennapra kimért gyalázatok vezették a beavatkozók tollát, hanem a dráma maga: a Coriolanus még minden oldalon a formátumról szólt, nagy volt a vezér, nagy az ellenfele, a nép meg pláne, a mai helyzet pedig ugyancsak minden oldalon a formátum hiányáról, illetve a belső paranoia diktálta megalomániáról, a hatalommámorról dalol.

A vacak kis ország nagyon is otthon van a MU Színház csupaszon meglehetősen szakadtnak látszó színháztermében: Izsák Lili és Borovi Dániel jószerével csak a hely szellemét tágította színpadi térré és jelmeztárrá, ugyanis a ruhák, amelyek látszólag néhány évtizeddel korábbi divatot idéznek, valójában ma is trendi cuccok a belvárostól ötszáz méternyire. A tér szimbolikusan is beázik - víz fogja elsöpörni, efelől sincs kétség.

Friedenthal Zoltán Korijolánusza tenyérbemászó zsarnok, a színész remekül demonstrálja, hogy ittasul meg önnönmagától; megérdemli a véget, és azt is, hogy az Terhes Sándor ugyancsak senkiházi handabandázó Aufidiuszától éri el. És jók a többiek is: Máthé Zsolt, Takács Nóra Diána, Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin, Bánki Gergő, Földi Ádám, Drága Diána, Baksa Imre, Barabás Richárd.

A HOPPart társulata abból a helyzetből született, hogy az Ascher-Novák zenés osztálynak annak idején, a végzés után nemigen akadt állása, munkája - ezt nem árt fölidézni, nem csak azok kedvéért, akik úgy hiszik, hogy az alternatív színház a színházművészet fölös luxusa -, és aztán mára markáns és hiteles színházi együttessé formálódott, csatlakoztak hozzájuk kültagok, akik mára beltagok lettek, szóval jó kis társulat ez, van remény. Nemcsak az ad okot rá - mármint a reményre -, hogy Polgár Csaba rendezésében a zenével bélelt megformálás flottul hordozza a kortársi tartalmat, vagyis erős közünk van mind a formához, mint a mondandóhoz, hanem az is, hogy színházi köznyelvként működik az a játékosság, amely a szerepek váltogatásától a rögtönzésnek tűnő pontos reakciókon át a szellemes és mozgékony fantázián át mindent magába ölel. Szóval ezek az ifjak nemcsak tudnak valamit (amit a legtöbb kőszínházban egyszerűen nem tudnak, ezért aztán inkább lenéznek), hanem gondolnak is valamit arról, mire való ez a tudás.

Egy másik produkciójukban - Eljövök érted, ez a címe, és egy színházi helykezdeményben, a betonig lebontott valahai Skála Metróban (most West-Balkán) láttam - a szappanopera keretét használják ugyanilyen vitriolos formában arra, hogy a képünkbe énekeljék, kristálytiszta hangon mellesleg, hogy milyen mennyei és pokoli idiotizmus mozgatja mindennapi kenyerünket, mármint a szappanoperákat. De nem a Jóbarátokról van itt vélemény mondva, hanem a blőd, bornírt és feneketlenül vicces bohózati helyzetekről, a párkapcsolat-építéstől a -rombolásig - mindezt egy normál méretű kanapén összezsúfolódó társaság "büdösmacskázza" elénk. További dekódolásra sem lehetőség, sem értelem: látni kell, felhőtlen, vinnyogós röhögés. A mindenben kiváló Máthé Zsolté az összeszervezés, összeírás, összezenélés ötlete.

A Korijolánuszra e legutóbbi jelzőket nem mondanám: nem felhőtlen, nem vinnyogós. A (had)vezéri dilemmát - mit kezdjek az én nagy győzelmemmel - pitiáner stílben bukja el a vezér, miközben a másik dilemmát - mit kezdjünk a zsarnokká vált vezérrel - ugyancsak elbukja az egyszerre megvett, megfélemlített és gerince tört népség. Senkiért nem kár.

MU Színház, november 3.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.