Színház

Itt, most

A HOPPart előadásairól

  • Csáki Judit
  • 2010. december 2.

Színház

Ez egy tehetséges fickó - vezetésre termett, akárki látja. A népe tőle várja a boldogulást - a lepukkant országra ráférne egy kis fölemelkedés. Hívei buzgón kampányolnak - az egyéb hangokat gyorsan elnyomja a hatalmi mámor. Látványos sikerek, az ország megvédése, a nemzeti öntudat látványos fölturbózása új, dicső nevet jár ki az uralkodónak - megérdemli, semmi kétség.

A megválasztáshoz szavazatok kellenek, a szavazatokért le kell menni kutyába, ígérni fűt és fát, kenyeret és olajbogyót, ki mit kíván. Aztán van egy pont, amikor betelik a pohár, sőt túl is csordul - egyelőre nem a népé, az is eljön majd, amikor úgy hozza a kérlelhetetlen dramaturgia, hanem az uralkodóé, mert a franc fog esedezni és hajlongani a csőcselék szavazatáért -, és jöhet az alkotmány, mármint a megváltoztatása, mert "attól függ, hogy mi van az alkotmányban, hogy mit teszünk bele", és tényleg.

Otthonról is nagy a nyomás; nem a pipogya, gyöngécske, sokat szenvedő feleség irányából, hanem a hatalmas és erős anyától, aki nagy embernek szeretné látni és láttatni a fiát, s ha már fizikailag nem lett magas és sudár, legalább sámli nőjön alá a hatalomtól.

Aztán mégiscsak besokall a nép, a legbelső körnek is teher a vezér, meg kéne mondani végre... És a vezér büntet: országa ellen fordul - és akkor vége van, mert ez a semmilyen, lepukkant, vacak kis ország túllép rajta, mintha sosem lett volna, a barátnak hitt szomszéd pedig végez vele.

A vacak kis ország: Róma. A történetet nagyjából Shakespeare írta, Coriolanus a címe, de Gáspár Ildikó és Bánki Gergely Korijolánusszá írta a HOPPart társulata számára. És nem ám a napi aktualitás, a mindennapra kimért gyalázatok vezették a beavatkozók tollát, hanem a dráma maga: a Coriolanus még minden oldalon a formátumról szólt, nagy volt a vezér, nagy az ellenfele, a nép meg pláne, a mai helyzet pedig ugyancsak minden oldalon a formátum hiányáról, illetve a belső paranoia diktálta megalomániáról, a hatalommámorról dalol.

A vacak kis ország nagyon is otthon van a MU Színház csupaszon meglehetősen szakadtnak látszó színháztermében: Izsák Lili és Borovi Dániel jószerével csak a hely szellemét tágította színpadi térré és jelmeztárrá, ugyanis a ruhák, amelyek látszólag néhány évtizeddel korábbi divatot idéznek, valójában ma is trendi cuccok a belvárostól ötszáz méternyire. A tér szimbolikusan is beázik - víz fogja elsöpörni, efelől sincs kétség.

Friedenthal Zoltán Korijolánusza tenyérbemászó zsarnok, a színész remekül demonstrálja, hogy ittasul meg önnönmagától; megérdemli a véget, és azt is, hogy az Terhes Sándor ugyancsak senkiházi handabandázó Aufidiuszától éri el. És jók a többiek is: Máthé Zsolt, Takács Nóra Diána, Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin, Bánki Gergő, Földi Ádám, Drága Diána, Baksa Imre, Barabás Richárd.

A HOPPart társulata abból a helyzetből született, hogy az Ascher-Novák zenés osztálynak annak idején, a végzés után nemigen akadt állása, munkája - ezt nem árt fölidézni, nem csak azok kedvéért, akik úgy hiszik, hogy az alternatív színház a színházművészet fölös luxusa -, és aztán mára markáns és hiteles színházi együttessé formálódott, csatlakoztak hozzájuk kültagok, akik mára beltagok lettek, szóval jó kis társulat ez, van remény. Nemcsak az ad okot rá - mármint a reményre -, hogy Polgár Csaba rendezésében a zenével bélelt megformálás flottul hordozza a kortársi tartalmat, vagyis erős közünk van mind a formához, mint a mondandóhoz, hanem az is, hogy színházi köznyelvként működik az a játékosság, amely a szerepek váltogatásától a rögtönzésnek tűnő pontos reakciókon át a szellemes és mozgékony fantázián át mindent magába ölel. Szóval ezek az ifjak nemcsak tudnak valamit (amit a legtöbb kőszínházban egyszerűen nem tudnak, ezért aztán inkább lenéznek), hanem gondolnak is valamit arról, mire való ez a tudás.

Egy másik produkciójukban - Eljövök érted, ez a címe, és egy színházi helykezdeményben, a betonig lebontott valahai Skála Metróban (most West-Balkán) láttam - a szappanopera keretét használják ugyanilyen vitriolos formában arra, hogy a képünkbe énekeljék, kristálytiszta hangon mellesleg, hogy milyen mennyei és pokoli idiotizmus mozgatja mindennapi kenyerünket, mármint a szappanoperákat. De nem a Jóbarátokról van itt vélemény mondva, hanem a blőd, bornírt és feneketlenül vicces bohózati helyzetekről, a párkapcsolat-építéstől a -rombolásig - mindezt egy normál méretű kanapén összezsúfolódó társaság "büdösmacskázza" elénk. További dekódolásra sem lehetőség, sem értelem: látni kell, felhőtlen, vinnyogós röhögés. A mindenben kiváló Máthé Zsolté az összeszervezés, összeírás, összezenélés ötlete.

A Korijolánuszra e legutóbbi jelzőket nem mondanám: nem felhőtlen, nem vinnyogós. A (had)vezéri dilemmát - mit kezdjek az én nagy győzelmemmel - pitiáner stílben bukja el a vezér, miközben a másik dilemmát - mit kezdjünk a zsarnokká vált vezérrel - ugyancsak elbukja az egyszerre megvett, megfélemlített és gerince tört népség. Senkiért nem kár.

MU Színház, november 3.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.