A felnőttek törvényes munkaidejénél is többet ülnek az iskolapadban a magyar diákok, de az államtitkár szerint nincsenek túlterhelve

  • Gera Márton
  • 2018. július 22.

Belpol

Bódis József szerint a túlterheltség sztereotípia. Az érintettek nagyon nem így látják.

„Rögzítsék a diákok kötelező óraszámának maximumát heti 30 órában a középiskolában, 25 órában az általános iskolában!” – többek között ezt követelték a diákok az év eleji tüntetéseken, ahol egy jobb oktatási rendszerért demonstráltak. A fiatalok akkor több felszólalásukban is arra panaszkodtak, hogy túl vannak terhelve, és a heti óraszám kiöli belőlük az érdeklődést.

„A túlterheltséget valóban gyakran hangoztatják, de ez meglehetősen szubjektív, és a valós adatokkal nehezen vagy egyáltalán nem alátámasztható sztereotípia” – ezt pedig már Bódis József, az új oktatási államtitkár mondta egy pénteki interjúban, aki szerint a tananyagot elsősorban nem csökkenteni, hanem súlyozni kell. Az oktatási szakértők viszont egyáltalán nem így látják, sőt, azt még az új Nemzeti alaptanterv (NAT) kidolgozásért felelős Csépe Valéria is elismerte, hogy a jelenlegi rendszerben fizikai és szellemi értelemben is nagy a diákok terhelése.

Képünk illusztráció.

Képünk illusztráció.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

A diákok elfogadhatatlannak tartják

A Független Diákparlament (FDP) eddigi javaslatcsomagjaiban rendre előkerült a diákok óraszámának csökkentése, ahogy a fiatalok által szervezett diákfórumokon is többször számoltak be a heti 35–40 tanóráról a tanulók. A Diákparlament nem sokkal a Bódis József-interjú megjelenése után ki is adott egy közleményt, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy az államtitkár „nem alátámasztható sztereotípiának” tartja a túlterheltséget. „Egy átlagos középiskolás diáknak akár több mint 40 tanítási órája is lehet hetente, ami az egyéb különórákkal és a házi feladatokkal együttvéve messze meghaladja egy átlagos felnőtt heti munkaidejét” – írják a diákok.

Minél többet tanítunk, annál kevesebbet tanulnak

Radó Péter oktatáskutató szerint bár a túlterheltség bizonyos körülmények között valóban szubjektív, hiszen különböző gyerekek különböző mértékben terhelhetők, azt lehet tudni, hogy különböző életkorban általában mennyire terhelhetőek a gyerekek. „6–7 éves korban például a gyerekek nagy többsége az ötödik órában már 10–15 percig sem képes koncentrált figyelemre, az alsósok napi ötre emelt óraszáma tehát már durva túlterhelés. A közoktatás vége felé a gimnazisták 30–35 közötti heti óraszáma már szinte embertelen és az otthoni tanulással, különórákkal, sporttal együtt jócskán meghaladja a felnőttek törvényes heti munkaidejét. A közoktatásban az ilyen mértékű túlterhelés nem csupán kegyetlen, de pedagógiai értelemben nagyon durván kontraproduktív is” – mondja a magyarnarancs.hu-nak Radó, aki szerint tudomásul kell vennünk, hogy minél többet tanítunk, annál kevesebbet tanulnak a gyerekek.

A túlterhelés ráadásul azért is káros, mert az oktatáskutató szerint teljesen felszámolja az önálló és szórakoztató tanulás és az egyes tanulókhoz alkalmazkodó differenciált tanítás mozgásterét, így a tanulmányi eredmények romlásához is hozzájárul.

Nem a túlterhelés az igazi baj, hanem a kötött tananyag

De az igazi probléma soha nem azzal van, hogy sok a tananyag, hanem azzal, hogy kötött. Erről már Knausz Imre, a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének docense beszélt a magyarnarancs.hu-nak. Knausz szerint a tananyagcsökkentés mindig csak átmeneti tud lenni, mert mindig van valami új, ami belekívánkozik a tananyagba. Vagyis a tananyagot lehet csökkenteni, ám ez csak időleges megoldás.

Knausz szerint az igazi megoldás az lenne, ha a magyar iskola szakítana a kötött tananyaggal. „A tantervek pontosan előírják, hogy melyik évben mit kell megtanulni, milyen sorrendben, és körülbelül mennyi időt szánva az egyes témákra. Minél pontosabban meg van szabva a tananyag, annál kevésbé van esély arra, hogy az valamennyire a tanulók kérdéseihez, érdeklődéséhez igazodjon. És persze arra sincs esély, hogy a tanár felkeltse az érdeklődést, hiszen ahhoz idő kellene, de pont ez az, ami nincs, mert »tovább kell menni«. A tananyagnak figyelembe kéne venni azt, amit a mai pedagógia megelőző tudásnak nevez. Vagyis olyasmit kéne tanítani, aminek a megértésére fel vannak készülve a tanulók. Ez azonban szinte egyénenként különböző. A jelenlegi végeredmény az, hogy a tananyag a tanulók számára idegen, érthetetlen zagyvaság, nem tudják hová tenni. Egész nap ülni a padban, és ilyen érthetetlen dolgokkal foglalkozni, ez valóban túlterhelő” – mondja Knausz, aki szerint a megoldást a választási lehetőségek jelentenék: a tantárgyválasztás, a tanulócsoport befolyása a feldolgozandó témákra és az egyéni tanulási tervek bevezetése.

A tanítás utolsó szabad tere

Képünk illusztráció.

Fotó: Rosta Tibor/MTI

Népszavazással a túlterhelés ellen

A túlterhelés káros hatásai miatt indított népszavazási kezdeményezést az LMP-ből a visszalépése miatt kizárt Kassai Dániel, aki azt szeretné elérni, hogy mind a tanárok, mind a diákok leterheltsége csökkenjen. A politikus több népszavazási kérdést is benyújtott a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB), ezek arról szólnak, hogy a tanítási órák számát maximalizálni kellene. Ha népszavazásra kerülne sor, az emberek arról szavazhatnának, hogy

  • az alsó tagozaton a kötelező és választható tanítási órák száma egy tanítási napon nem haladhatná meg a négy tanítási órát,
  • felső tagozaton az öt tanítási órát,
  • a középiskolákban pedig a hat tanítási órát.

Kassai a magyarnarancs.hu-nak azt mondja, ha az új Nemzeti alaptantervbe beépítik a tanórák számának csökkentését, vagy a nagyarányú tananyagcsökkentést, akkor szerinte megoldódnának a problémák. Szerinte az államtitkár által emlegetett tananyagsúlyozás önmagában nem megoldás, s csak akkor volna értelme, ha a tananyagot már csökkentették.

Borítókép: MTI/Máthé Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?