Orbán Viktor egyszerűen nem hajlandó megmondani, hogy találkozott-e Pharaonnal

  • - urfi -
  • 2016. október 21.

Belpol

Nemcsak szomszédok a körözött szaúdival, de sok a közös ismerősük is.
Egy szót sem!

Egy szót sem!

Fotó: MTI/AP

Amikor idén májusban Adnan Polatról írtam cikket, megkérdeztem a miniszterelnök sajtósaitól, miről tárgyalt a török milliárdos és Orbán Viktor. Velük ugyanis szerencsém volt: pont láttam őket kettesben kisétálni a Gresham-palotából, vagyis biztos lehettem benne, hogy van köztük személyes viszony.

A levelet elküldtem több címre is, de még csak annyit sem reagáltak, hogy megkapták, vagy hogy nem akarnak válaszolni. A Fideszből a cikk megjelenése után sem nyilatkozott érdemben senki Polatról, pedig az MSZP, a Jobbik és az LMP is feszegette a kérdést.

Ghaith Pharaonnál nem volt olyan szerencsém, hogy szembesétáljon velem Orbán Viktor oldalán. Fogalmam sincs, hogy találkoztak-e személyesen. De amikor a Pharaonról szóló hosszú anyagon (lásd itt!) dolgoztam, természetesen megkérdeztem Havasi Bertalantól, hogy találkozott-e már Orbán és Pharaon, hiszen ez fontos kérdés egy sokat tárgyalt politikai ügyben, és még nemzetbiztonsági relevanciája is lehet. Először egy hete írtam e-mailt. Aztán megkérdeztem még egyszer. Aztán már a cikk megjelenése után, amikor ezzel a hírrel volt tele az összes szabad újság, megint írtam nekik.

De semmi. Semmi reakció Orbánéktól, se nekem, se másnak.

Ennél azért lehetnének bátrabbak.

Persze, kissé vadul hangzik, hogy a terroristákkal kapcsolatba hozott, a pénzmosás nemzetközi nagymestereként tisztelt és emiatt az Interpol által körözött Pharaon, illetve Magyarország miniszterelnöke kettesben tárgyal bármiről. De ha a köztük lévő kapcsolatok mennyiségét és minőségét nézzük, máris elképzelhetővé válik egy ilyen jelenet.

Hiszen, egyebek mellett:

– az egyik Pharaon-cég vette meg az Orbánnal szemközti házat, ami korábban a miniszterelnöknek is tetszett;

– az egyik Pharaon-cég vette meg az Orbán vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető BDPST Zrt.-től a József nádor téri Postabank-székházat;

– az egyik Pharaon-cégnek a Külügyminisztérium egyik cégével van közös biznisze;

– Pharaon ügyvédjét láttuk tárgyalni Tiborcz Istvánnal, miközben

– a harmadik ember az asztalnál Zaid Naffa volt, egy kiváló fideszes kapcsolatokkal rendelkező jordán család tagja, akinek a címére szinte az összes Pharaon-cég be volt jegyezve.

Mutatjuk fényképen is:

Tiborcz, Zaid Naffa és Namous

Tiborcz, Zaid Naffa és Pharaon ügyvédje

Fotó: Németh Dániel

És:

Orbán és Zaid Naffa megnyitnak egy hotelt

Orbán és Zaid Naffa megnyitnak egy hotelt

Fotó: MTI

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)