A Kárpátia-ügy utóélete – L. Simon változtatna

  • narancs.hu
  • 2013. szeptember 25.

Belpol

Az NKA alelnöke a pályázati rendszer megváltoztatásáról beszélt a szélsőjobboldali zenekar lemezének megítélt támogatás körüli botrány után. Sajnos, beszélt másról is.

Egy héttel ezelőtt megírtuk, hogy korábban a szerzői jogdíjakból befolyó mintegy tízmilliárd forint egy részét, legfeljebb 10 százalékát a jogkezelő szervezetek (Artisjus, Filmjus, Maszra stb.) visszaosztották a tagjaiknak, díjak, pályázatok, szociális alapú támogatások formájában. Az év elejétől hatályos törvénymódosítás következményeként a szétosztható összeg 70 százalékáról a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) dönt. A pénz elosztását nyolctagú ideiglenes kollégium végzi.

Miután a döntések közül kiemeltük a szélsőjobboldali Kárpátia zenekar lemezének kiadására megítélt támogatást (amelyet aztán adminisztratív okokból nem kaptak meg), több hullámot vető botrány támadt.

Erdős Virág lemond a támogatásról a Kárpátia miatt

Tegnap megírtuk: az NKA támogatást ítélt meg a szélsőjobboldali zenekarnak. Erdős Virág ugyanezen a pályázaton nyert alkotói támogatást, de határozott hangú levele tanúsága szerint erről ezennel lemond. Az író Facebookon közzétett levelét olvashatják.

L. Simon László NKA-alelnök először közleményt adott ki, majd a blogján is foglalkozott a kérdéssel. Ezekben a Kárpátia-lemez támogatása miatti felháborodást „műbalhénak”, a „rövid távú politikai haszonszerzés” következményének nevezte, és az NKA szakmai függetlensége – sőt a művészet szabadsága – elleni támadásként értékelte.

Szabadságot a gyűlölködő giccsnek! – Válasz L. Simon Lászlónak

A Kárpátia zenekar támogatásáról szóló cikkünkre reagált az NKA alelnöke: ő nem tehet semmiről, viszont ha már arra járt, megvédi tőlünk a művészet szabadságát.

 

Ha innen nézzük, meglepő fordulatnak tűnik a fideszes képviselő nyilatkozata (az ATV Szabad szemmel című műsorában), miszerint „láthatóan nem szerencsés” a Szerzői Jogdíjbevételek Felhasználásáról Döntő Ideiglenes Kollégium működése, ezért annak megszüntetését fogja javasolni a miniszternek. Állítása szerint kezdeményezi, hogy az NKA már létező kollégiumai osszák el az NKA rendelkezése alá került jogdíjbevételeket, és ezek a mérlegelés során – a mostani döntésektől eltérően – ne vegyék figyelembe a szerzők, együttesek stb. jogdíjbefizetéseinek mértékét. (L. Simon mindhárom felvetése egybevág az őt bíráló publicisztikánk érveivel.)

A Kárpátia-ügy tehát legalább nem marad következmények nélkül. A jó hangulat megőrzése végett pedig most nem foglalkozunk L. Simon László számos, a nyugalom megzavarására alkalmas kijelentésével, például hogy a szélsőjobboldali művészek dédelgetése miatt tiltakozók „szélsőbaloldaliak”, vagy hogy ők a Fideszben „jó úton járnak, középen haladnak”, mert – figyelem! – adnak pénzt a Kárpátiának, de adnak pénzt a holokauszt-évfordulóra is.

Nyugodt lélekkel ülök itt – mondta az adás végén L. Simon László.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.