Elhúz az ember, aki úgy alázta meg a tanárokat, a gyerekeket, a romákat és a mentősöket, ahogy még kevesen ebben az országban

  • Gera Márton
  • 2018. április 24.

Belpol

A papminiszter válogatott orcátlanságai.

Távozik az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) éléről Balog Zoltán, aki ugyan hat éven keresztül vezette a „csúcsminisztériumot”, ennek ellenére egyetlen eredményt sem tud felmutatni. Az ő működése alatt sikerült lezülleszteni az oktatást, az iskolák államosítását is végrehajtották, és soha nem volt még olyan ramaty állapotban az egészségügy, mint most. Balog Zoltánról aligha tesznek majd említést a történelemkönyvek, ám nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ő volt az, aki emberi erőforrásokért felelős miniszterként mindig tudta, hogyan kell megalázni az embereket.

Nélkülöző gyerekeket vitt a Hiltonba

Balog és a Református Szeretetszolgálat 2013 karácsonyán jó ötletnek gondolta, hogy nehéz körülmények között élő gyerekeket vigyen el a Hilton Budapestbe, hogy mutogathassa, micsoda jólelkű ember is ő. Az egy dolog, hogy nem volt senki, aki rászólt volna, hogy ezt talán mégsem kellene, az viszont már tényleg felfoghatatlan, hogyan mondhatott olyanokat a miniszter, hogy minderre azért volt szükség, hogy a fiataloknak legyen céljuk, és egyszer a gyerekeiket is elhozhassák a szállodába, vagy „el tudjanak velük menni Párizsba is, meg Kolozsvárra is”. „Épp ezért szerintünk azok, akik valóban szívükön viselik az elesettek sorsát, hívatlanul mennek majd el erre a gyalázatos rendezvényre, és borítják rá az asztalt ezekre a cinikus gazemberekre” – írtuk akkor.

 

Zuhogott az eső, de csak a miniszternek jutott esernyő

Hogy milyen egy felelős miniszter? Hát például olyan, hogy ha zuhog az eső, és egy tökéletesen felesleges alapkőletételen kisnadrágban, rövid ujjú pólóban ázó gyerekek tartanak tornabemutatót, akkor jelzi, hogy nincs ilyesmire szükség, elvégre semmi nem lehet annyira fontos, hogy a gyerekek megfázzanak miatta. Balog Zoltán nem mondott ilyesmit, inkább esernyő alól, leereszkedő mosollyal nézte a putnoki tornabemutatót 2014 szeptemberében. Sőt, még viccelődött is.

Amikor több tízezer pedagógus fakadt ki egyszerre, ő szelfivel üzent

2016 eleje a pedagógusok tiltakozásáról szólt: a tanárok többször is utcára vonultak, hogy felszólaljanak a rendszer problémái ellen, ám a kormány egyáltalán nem hallgatta meg őket. Sőt, a korábbi felsőoktatási államtitkár, Klinghammer István még bele is rúgott egyet a pedagógustársadalomba, amikor azt mondta, hogy pipa, amikor a tévében „borotválatlan, kockás inges tanári kar grasszál”. A diákok soha nem látott méretben álltak ki tanáraik mellett, és vettek fel kockás inget egyetlen nap erejéig. Az Emmi vezetője ekkor azt tartotta jónak, ha egy Facebookra feltöltött szelfivel üzen, amely alá odaírja, hogy a diákolimpikonok köszöntésére mindenki fehér ingben jött.

false

 

Fotó: Facebook/Balog Zoltán

Tehertétel vagy erőforrás

Bár a cigányozást az idei kampányban járatta csúcsra a Fidesz, valójában korábban sem kellett nagyítóval keresni a kormány azon prominenseit, akik igyekeztek megalázni a romákat. Balog Zoltánnak például tavaly nyáron sikerült olyat nyilatkoznia, hogy „a magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás”. Nem tudni, hogy azóta eldöntötték-e már a kérdést.

Poénkodott a mentősökkel is

Bár a mentősök többször is tiltakoztak az elmúlt években a megalázó munkakörülmények és alacsony megbecsültség miatt, Balog Zoltán nem igazán tartotta fontosnak, hogy a valódi problémákra reagáljon. Helyette inkább a mentősök napján viccelődött a mentődolgozók alacsony fizetésével, amikor egy drága étteremben rendezett eseményen megjegyezte, hogy „először azt hitte, a mentőszolgálat dolgozói minden reggel itt reggeliznek, de most kiderült, hogy ez egyszeri alkalom”. Nehéz eldönteni, mi a rosszabb: ha Balog szándékosan volt ennyire faragatlan, vagy ha fogalma nem volt, milyen alacsony bérért güriznek ma a mentősök.

 

Borítókép: Balog Zoltán hivatalos Facebook-oldala

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.