Fekete bőrdzseki, hajtókáján a legendás amerikai 66-os országút jelvényével, fekete póló, fekete farmer, fekete westerncsizma - imidzset nem váltott Pesty László alkalmi pozíciója kedvéért, végtére is nem neki kell megnyerően festenie a plakátokon, hanem a tizenhat évi óbudai polgármesterség után a főváros vezetésére pályázó Tarlós Istvánnak. A nyesett sarkú csizma által determinált rugózó járással vezet végig a kampányirodán, egy Köztársaság téri épület földszintjén, kilátással az Erkel Színházra - na jó, látszik az MSZP-székház is. Emellett az is szerepet játszott a telephely kiválasztásában, hogy deklarálják: nyitottak a baloldali választók felé, s legyenek a város sűrűjében, "a nyóckerben" - nyomja meg a hangsúlyt Pesty. És tényleg,
semmi nagyzolás,
egy tágas és pár kisebb helyiség az egész, a földön szóróanyagkubusok, a falakon plakáttervek, egy táblán a legutóbbi szlogenötletroham nyomai, a széktámlákon kampánydzsekik fiatal aktivisták számára, egy páncélszekrény tetején nemzetiszín szalaggal átkötött cipó, tán egy kisgazdákkal megáldott rendezvény maradéka, mellette két kötet áll őrt, Székely népmesék és A zsidó újév imarendje. A sürgés-forgásban számomra egyetlen ismerős arc jelenik meg, Tirts Tamás: éveken át vezette a fővárosi közgyűlés Fidesz-frakcióját, most épp egy monitor előtt ülő tervezővel egyeztet. Pesty mobilja sűrűn jelez, hol a buszokra szánt hirdetésekkel, hol az általuk a Vörösmarty térre tervezett Tarlós–Demszky-vitával kapcsolatban, vagy épp mert Tarlós az ő kocsijában felejtette a nyakkendőit. Lazán intézkedik, még akkor sem tűnik ingerültnek, ha valami probléma szájára csalja kedvelt szófordulatát: "Mi a pék faszának..."
Láthatóan élvezi a melót. Tisztában van azzal, hogy itt ő nem veszíthet. Főpolgármester-választáson eddig senki sem veszélyeztette Demszky Gábor elsőségét (2002-ben 46,7 százalékot kapott, Schmitt Pál 35,85 százalékot; 1998-ban 58,22-t, Latorcai János 38,97-et; '94-ben 36,38-ot, míg Latorcai 28,43, Baráth Etele 26,17 százalékig jutott; 90-ben a közgyűlés választotta meg), így ha most Tarlós István legalább megszorítja, már az komoly fegyvertény. Pláne, ha le is győzi. Némelyik közvélemény-kutatási adat esélyt ad Tarlósnak a győzelemre - ha ez bejön, Pesty kampányfőnöki debütálásával mennybe mehet.
Esküszik az amerikai iskolára. Azt mondja, egy választási kampány 60-70 százalékban szervezés, 30-40 százalékban kreativitás és kommunikáció. Filmkészítőként, producerként, cégvezetőként mindezekben bőséges gyakorlatra tett szert több mint másfél évtized alatt. Emblémájukat Tarlós-kockaként emlegeti: bordóba hajló piros(as) háttér előtt fehér betűkkel Tarlós neve, körötte kék keretben, szintén fehér betűkkel, hogy független főpolgármester-jelölt. Piros-fehér-kék, mint oly sok zászló, a szabadság trikolórja, a semlegesség, a függetlenség jelképe, magyarázza Pesty, majd a felvetésre, hogy a narancs látványosan hiányzik az összképből, sorolni kezdi a többi színt, ami mind nincs ott, a libafoszöldtől a drappig.
Nehéz elhinni az Orbán Viktorral júniusban megállapodást kötő, s így a Fidesz-KDNP által támogatott Tarlósról, de Pesty egyértelműen állítja, hogy "nem áll mögötte feneketlen pártkassza, pártpénzt egy független jelölt nem tud meríteni kampánycélokra": csak a civil szféra, a Budapest élén történő változásra áldozni kész magánemberek és cégek támogatására támaszkodhat. Egy komoly kampány százmillió forintos nagyságrendet igényel - utólag tán kiderül, mennyi jött össze nekik.
Pesty László 1964-ben született Budapesten. Turisták is gyakran megcsodálják az apai nagyapja építette naphegyi villát, ahol felnőtt, s amelynek alagsorában ma a cégirodája működik. A nagypapának gyára volt, a háborúban zsidókat mentett, ennek köszönhették, hogy a házat nem komenizálták el a családtól. Szülei geológusok, édesapja egyetlen alkalommal, az 1990-es önkormányzati választáson, egy lokálpatrióta csoport tagjaként kóstolt bele a helyi politikába - fia addigra már nyakig merült a nagypolitika pezsgésébe. Túl volt a konfliktusokkal terhes piarista gimnáziumi éveken, az ELTE Jogi Karával párhuzamosan végzett médiaszakon, és az amatőrfilmes kezdeteken. Szociális érzékenysége vezette a romákat sújtó előítéletekkel vagy a drogproblémával való foglalkozáshoz. "Az elnyomással, az elnyomattatással kapcsolatos, éles témákat kerestem." A 80-as évek közepén "majdnem gyomorforgatóan naturális" filmet készített egy mozgássérült barátjáról. Ezzel nyerte első fesztiváldíját. A Filmkultura.iif.hu-nak adott nyilatkozata szerint e filmnek köszönhetően jutott be a Balázs Béla Stúdióba. Onnan egyenes út vezetett a BBS segítségét is élvező Fekete Dobozhoz, ahol jól jött a formálódó Fidesz vezetőinek bizalmát élvező fiú.
Az 1987 tavaszán Elbert Márta, Ember Judit, Jávor István, Lányi András és Vági Gábor alapította video-folyóirat azon témák feldolgozására vállalkozott, amiket a pártirányítás alatt működő tömegkommunikációs eszközök kerültek. Önmagát szabadnak tekintő média lévén fontos szerepet játszott a rendszerváltás folyamatában, az események dokumentálásában, a cenzúrázatlan információ szétszórásában. Ebből derekasan kivette részét Pesty László is. "Az elsők között állt a barikádon, amikor még nem lehetett tudni, nem fognak-e lőni" - mondja róla Vágvölgyi B. András, a Narancs egykori főszerkesztője, aki valaha maga is dolgozott a Fekete Doboznak, de Pesty bizonyos produkcióiról, így az Egy hiteles ember című Gyurcsány-portréról is, fenntartással vélekedik.
"Amikor célzott lövést adnak le rád, hogyne félnél. De a félelemnél erősebb a vágy, hogy ott légy, ahol a történelem történik - mondja Pesty, aki éveken át hivatásszerűen tudósított életveszélyes térségekből, Szarajevótól Afganisztánig. - A félelem óvatosságra int. Olyan természetes kelléke kell hogy legyen a forradalmi vagy haditudósításnak, mint a levegővétel. Nagyon nem félhetsz, mert az megbénítja a munkádat, de egy picit félned kell ahhoz, hogy ne csinálj hülyeséget, és életben maradj. És futni kell." Úgy tartja, egy belemenős dokumentumfilmesnek meg is kell tudnia védeni magát. Amikor a 90-es évek végén a kemény drog világáról forgatott, felgyújtották a kocsiját. A nyomozás eredménytelenül végződött, viszont ő maga óvintézkedéseket tett: "Egy nem túl kellemes üzenettel, amit az illető keresztapa kapott az orosz barátaimtól, sikerült elejét vennem a további atrocitásoknak."
A hőskorban
Pesty László egyik legközelebbi munka- és bajtársa Bátonyi Csaba volt, aki szintén kamerával járt mindenfelé, ahol történt valami - így is barátkoztak össze, a korabeli "alternatív" szervezetek gyűléseinek otthont adó Jurta Színházban, a Népligetben, '88-ban. Két éven át szinte elválaszthatatlanok voltak. Bátonyi fotózta le '89 augusztusában a Vencel téren a pillanatot, amikor a '68-as csehszlovákiai bevonulásért bocsánatot kérni akaró Fidesz-küldöttek után Pestyt is őrizetbe vette a cseh rendőrség. Bátonyi örökítette meg '90 márciusában a magyarellenes marosvásárhelyi pogrom döbbenetes jeleneteit, a tele kazettákat Pesty menekítette ki a városból és adta oda az országhatáron át ingázó Durst Györgynek; ez volt az útja az üres kazettáknak is, ellenkező irányban. Együtt élték végig a legforróbb drezdai és kelet-berlini napokat. "Nem az volt a lényeg, hogy ki csinálja a felvételt, hanem hogy elkészüljön. Ketten voltunk egy ember. A német munkásőrök kimondottan utaztak a fotósokra, operatőrökre. Miközben ő kamerázott, én fogtam a hátát, és néztem, hogy hol mi történik. És fordítva, ha ő állt mögöttem, biztonságban éreztem magam."
Cs. Nagy Sándor operatőr-filmrendező 1991 őszétől jó öt éven át dolgozott vele, forgattak a csecsen fronton és a tengeren, bálnavadászok ellen harcoló ökoaktivistákról. "Úgy állt a cég hierarchiájának tetején, hogy az egyik órában technikusként dolgozott, a másikban pénzt szerzett, a harmadikban meg egy külföldi miniszterrel tárgyalt. Szerkesztő-riporterként nagyon mélyen bele tudja ásni magát a témájába. Hihetetlen lélekjelenléte és improvizációs készsége van."
Karle Gábor gyártásvezetőt is magával ragadta Pesty merészsége, lendülete, az általa vezetett alkotóműhely szelleme, ahová rengeteg fiatal filmes tért be és kapott segítséget, hogy megvalósíthassa ötleteit. Karle szerint sokan vissza is éltek a jó szívével, "elfelejtkeztek" róla. Olyan operatőrök dolgoztak nála, mint Krasznai János (ma Filmmúzeum) és Dobóczi Balázs, olyan riporterek, mint Kerényi György, Makai József vagy Pálinkás Szűcs Róbert (írásaik a Narancsból is ismerhetők). Bármilyen színvonalas anyagokat készítettek, a Magyar Televízió nemigen volt vevő rájuk, kábeltévéknek adták oda őket, ingyen. Ebben az időszakban készítette Pesty a kazánkirálynak hívott Morvai Ferencről és az új hungaristákat hülyítő Szabó Albertről szóló portréfilmjeit. A 90-es évek végétől már a közszolgálati tévé, majd a kereskedelmi TV2 számára is dolgozott a cég. "Senki nem hiszi el, de voltak nagyon ráfizetéses műsoraink is, mert a Laci mindenáron jót akart csinálni, kerül, amibe kerül, ilyenkor nem tudtam lebeszélni. Nagyon jó megérzései vannak. Néha zseniális dolgokat csinált, mint például amikor álruhában, a sapkájába szerelt rejtett kamerás felvételekkel buktatott le színesfém-kereskedőket, vagy ahogy a jugoszláviai háborús tudósításait a magyar médiában elsőként, a neten keresztül küldte haza. Szakmai vitáink lehettek, de anyagi természetű, elszámolási problémám soha az életben nem volt vele."
1988–89 lelkes harmóniája 1990-re megbomlott a Fekete Dobozban. Pesty úgy ítélte meg, hogy a kapitalizmusban "piaci szereplőként kell a médiában fellépni". A társaság másik fele továbbra is az alapítványi, nonprofit formát tartotta megfelelőnek. Elbert Márta szerint "a megosztandókat megosztva békésen váltak el", a távozók kaptak egy kamerát, kópiákat a közreműködésükkel készített videókból, és némi készpénzt a bevételekből.
A nyilvánosság előtt mindig csak arról volt szó, hogy szakmai okok miatt szakítottak, azonban közrejátszottak az anyagiak is.
A Fekete Dobozt mindenki elkötelezettségből csinálta, ingyen dolgoztak, ez kezdettől fogva evidens volt. A BBS helyet adott nekik, a Soros Alapítvány pedig pénzt forgatásra, felszerelés vásárlására. Ahogy azonban haladtak előre a rendszerváltás fejleményei, úgy nőtt a nyugati tévétársaságok hírétvágya, s mivel a Fekete Doboz itthon és a térség más országaiban is minden fontos eseménynél jelen volt, rendszeresen az ő felvételeiket vették át. A BBS folyosóján sorban álltak a nyugati tévések a Fekete Doboz szobája előtt. Felvételeiknek komoly értéke volt, és jó ára lehetett. Bátonyi Csaba sokáig nem foglalkozott ezzel, elmondása szerint azonban egyszer elérkezett a pillanat, amikor Pestyvel együtt úgy érezték, jóval kevesebbet kaptak, mint amennyit a munkájuk ér, s ezért is döntöttek úgy, hogy külön útra lépnek. Elbert Márta szerint a korabeli felvételek eladásaiból nem származott extra bevétel, a kapott pénzen Münchenbe utaztak itthon nem kapható SVHS kazettákért, ennek köszönhetően van ma 800 órányi forgatott anyaguk 1988–89-ből (Mozgóképes történelem I–II. – Rendszerváltás Magyarországon és Kelet-Európában címmel most jelent meg ennek a veleje dupla DVD-n).
A Fekete Doboz Alapítvány kuratóriuma úgy határozott, hogy a távozók a munkájukat illető elismerés ellenére sem használhatják a továbbiakban a Fekete Doboz nevet, hiszen nem alapító tagok. Pesty és Bátonyi viszont úgy vélte, épp eleget vitték vásárra a bőrüket a Fekete Doboz dicsőségére, hogy őket is megillesse a név. A pereskedés végén a Legfelsőbb Bíróság megtiltotta az alapítványéhoz hasonló név használatát, s bírságot rótt ki emiatt a Gazdasági Versenyhivatal is, mindhiába: a nevével mint jelzővel megkülönböztetett Pesty Fekete Doboz Kft. éveken át működött. Miután nem vált valóra a kelet-európai CNN-né fejlődés álma, s a moszkvai iroda nyitásával is próbálkozó céget felszámolták, a Pesty Fekete Doboz című tévéműsor gyártását a Box Production Kft. vette át.
Miután kiszálltak a Fekete Dobozból, saját vállalkozásban tudósítottak a Szovjetuniótól elszakadó Baltikumból, a szétrobbanó Jugoszláviából és más veszélyes helyekről. A hivatalos ügyeket Pesty intézte. Bátonyi abban a hitben élt, hogy minden felesben lesz. Emlékezete szerint azonban, amint egyszer hárman, Pesty, Mécs Mónika és ő a közös bevételekből vásárolt autóban ültek, szeme elé került a Fekete Doboz Kft. cégpapírja. Egyedül Pesty nevén. Akkor elsötétült előtte a világ. "Számomra csak a Fekete Doboz létezett. Boldog voltam, hogy kamera van a kezemben, és valami hasznosat csinálhatok, amire ráadásul még büszke is lehetek. A Laci ezt nagyon csúful kihasználta. A legjobb barátom volt, teljesen elaltatta az éberségemet. Húztam az igát, mint a ló, neki. Nagyon gáz." Kiszállt a kocsiból, és otthagyta őket.
Pesty László szerint nem így történt. Azt mondja, a Fekete Doboz Alapítványtól vele együtt távozók (köztük akkori élettársa, Mécs Mónika és a belügyi iratmegsemmisítést dokumentáló Duna-gate riportere, Lovas Zoltán) számára evidens volt, senki nem kifogásolta, hogy a céget saját nevére jegyeztette be. Egyébként a kollektíva egyetértésével küldte el Bátonyit, nehéz volt együtt dolgozni vele.
Pesty László az említett Filmkultúra-interjúban 1990 októberére tette az alapítványi szerkesztőség kettéválását. Tehát még az alkotóműhelyhez tartozott, amikor - az Opten Kft. online céginformációs szolgáltatás adatai szerint - 1990. szeptember 27-én létrehozta a Fekete Doboz Kulturális Szolgáltató Kft.-t, melynek cégjegyzésére ügyvezetőként ő volt jogosult. Egy nappal később, 1990. szeptember 28-án a kft. védjegyként bejelentette a Fekete Doboz kifejezést a Magyar Szabadalmi Hivatalnál. Noha a nevet 1991 novemberében a Videofolyóirat kifejezéssel kiegészítették, a Fővárosi Bíróság ezt kevésnek találta, s 1992. szeptember 11-én a kft.-t
eltiltotta a Fekete Doboz név
használatától. 1993. január 22-i végzésében a Legfelsőbb Bíróság megerősítette: mivel mindkét fél azonos területen tevékenykedik, s a két "egymáshoz hasonló" név "összetévesztésre alkalmas", a kft. "jogtalanul használ" az alapítványhoz hasonló nevet. Kimondta azt is, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan tiltotta el a kft.-t a további jogsértéstől. 1993. augusztus 24-én változtatta nevét Pesty Fekete Doboz Videofolyóiratra a kft., 1999. február 8-án pedig Pesty László ábrás védjegyként bejelentette a Pesty Fekete Dobozt a Szabadalmi Hivatalban. Az embléma: videokamera, revolvermarkolattal.
Elbert Márta sérelmezi mindazt, amit a névvel tettek. Azt mondja, mindmáig gyakran magyarázkodnia kell, hogy az a Fekete Doboz, ahol ő ma is dolgozik, teljesen más, mint amit Pesty Fekete Doboz néven ismernek. A Pestyben való csalódás óta Bátonyi Csaba két személyiséget lát egykori barátjában: "Egy nagyon melegszívű és egy vérrideg, számító ember lakik benne."
*
"Az ázsiai harcos azt mondja: mielőtt elmész vadászni, lélekben kell megölnöd azt a tigrist, amivel majd materiálisan is harcba fogsz szállni" - nyilatkozta Pesty László a Film.hu-nak a hajléktalan heroinosokról készített dokutrilógiája fejben már kész harmadik darabja kapcsán (a két nagyon kemény első rész: Budapest, végállomás; Egy nap). Maradva a metaforánál, az elejtendő tigris neve ezúttal Demszky Gábor, akihez a múlt rendszer alkonyától kezdve jó viszony fűzte. Most viszont ellenfelek.
Stratégiája kialakításakor
Pesty József Attilára utalva abból indult ki, hogy "gyönyörű képességünk, a rend" megteremtésének igényére épülő pozitív kampányt kell folytatniuk, szó se lehet negatívról, az csak visszaütne. "Nem bántjuk szegényt. A negatív kampányt ugyanis elvégzi helyettünk a nép. Az utas, aki alatt elromlik a Combino, és hangosan szidja Demszkyt. Az autós, aki másfél órán át szentségel a dugóban. A negatív kampányt elvégzi a Demszky-féle városvezetés önmaga. Soroljam? Kutyaszar, kátyúk, korrupció, bűz, kosz, káosz. Tarthatatlan a helyzet. Vál-toz-tat-ni kell, és én örömmel állok annak a szolgálatában, hogy egy élhetőbb fővárosban éljünk. Egy multikulturális, de ugyanakkor rendbe és tisztába tett fővárosban, amely méltó európai rangjához. A Combino-ügyre célozva mondom: nem a felső vezetéket kell lecserélni, hanem a felső vezetőt."
Elbert Márta szerint sok kollégája kikéri magának, hogy dokumentumfilmesnek tartsa magát a szerinte "ferdítésekkel teli" Gyurcsány-film készítője. Azt mondja, "a legnagyobb bajom az, hogy egy hajdanvolt tehetséges, tiszta gondolkodású és beállítottságú pasas mindent feláldoz a népszerűségért, a karrierért és nyilván a pénzért, s a Fidesz főpolgármester-jelöltjének kampányfőnöke lesz. Nem tudom, hogy ezután a politikai szerepvállalás után vissza lehet-e térni független dokumentumfilmesnek."
Az, hogy kampányfőnöki ténykedésével tönkreteheti dokumentarista renoméját, láthatóan nem izgatja Pesty Lászlót. Michael Moore (Fahrenheit 9/11) megközelítésmódját a magáénak vallva állítja: "A dokumentumfilm nem feltétlenül tárgyilagos, lehet egyoldalúan kritikus is. Ha óriási disznósággal találkozunk, fölösleges eljátszanunk az álobjektivitást, szépen, szókimondóan tárjuk fel a disznóságot. Mind a két oldal megmutatásánál létezik egy fontosabb szempont is: a közjó. A közjó, hogy változás legyen, fontosabb, mint valami idealizált objektivizmus."
E felfogás jegyében készítette el a Gyurcsány Ferencről - illetve ahogy ezzel kapcsolatban fogalmazni szokott (ATV, április 14.; Élet és Irodalom, július 7.), az igazság és hazugság "ismeretelméleti" problémájáról - szóló, Gyurcsány tisztességét, szavahihetőségét megkérdőjelező filmjét. A Vágvölgyi szerint "politikai hozzáállásában és médiaesztétikájában neofidesznyik", a Heti Válaszban Dévényi István által elismerően méltatott, bár helyenként "bulvárosnak" tartott Egy hiteles embert Pesty szerint egyik tévécsatorna sem merte leadni az országgyűlési választások előtt. Viszont 750 ezer internetes letöltést és 300 ezer online megnézést produkált, plusz a másolt DVD-k. Noha ritkán von le konzekvenciákat, de a Fekete Doboz tapasztalata azt mondatja vele, hogy "nincs az a diktatúra, amit furfanggal, trükkel ki ne lehetne játszani. Nincs az a diktatúra, ahol ügyes és bátor szamizdatosok ne tudnának, persze jelentős kockázatvállalással, fricskát adni a hatalomnak, csak merni kell."
Ilyen fricskát adott a 90-es évek elején, a médiatörvény előtti időszakban a hatóságnak az éter szabadságával élni merő Tilos Rádió, aminek adókészülékét sokszor Pestyék páncélszekrényében őrizték. Egy alkalommal, amikor a Tilos műszaki varázslója a frekvenciagazdálkodási intézet munkatársainak rádióbeszélgetését lehallgatva megtudta, hogy bemérték az adás helyét, Pesty eltévedt turistaként szerencsétlenkedve feltartotta a hatósági kocsit, amíg a többiek szétszedték a cuccot, és leléceltek. Aztán a Tilos frekvenciát kapott, s a Pesty Fekete Doboz produkciói is bekerültek a Magyar Televízióba. A Kamera Hungária műsorfesztiválon 2000-ben díjat nyert az Apokalipszis tegnap. 2001-ben Pesty maga kapott alkotói díjat a Heroinért, 2005-ben pedig az esélyegyenlőségi műsorok kategóriájában jutalmazták munkásságát.
Eddigre viszont feladta a közvetlen politizálásba beleunt filmes alapállását, mert elege lett abból, "amit Magyarországon a hatalomgyakorlók művelnek a néppel". Tagadja, hogy jobboldali lenne, sőt azt mondja, kétszáz éves baloldali és liberális elveket vall, ezért készítette el a Gyurcsány-filmet. Kiábrándultságába belejátszhatott az is, hogy a Medgyessy-éra idején indoklás nélkül "lepiszkálták" a képernyőről. Azt mondja, kellett a műsoridő a kormányfő nevelt lányának. SZDSZ-es barátai közül néhányan együttérzésükről biztosították, de koalíciós válságot nem akartak kirobbantani az érdekében. Tetézte a gondjait, hogy ettől kezdve egyetlen pályázatára sem kapott támogatást, filmet ezért már évek óta csak saját forrásból, passzióból készít. Üzleti tevékenységét átprofilírozta, kommunikációval, PR-tanácsadással, reklámmal foglalkozik, cégét egy vastag bőrű, s mint hangsúlyozza, kihalófélben lévő nagyvadról nevezte el: Rinocérosz Produkciós Iroda. "Tök jó a kommunikációs szakma is, abszolút semmi bajom. De lesz nekem még tévéműsorom, ne félj."
