Az idei év elején döntött az operaház vezetése arról, hogy megválik alkalmazottainak közel húsz százalékától, és megszünteti az énekesek közalkalmazotti jogviszonyát. Az ügynek nagy sajtóvisszhangja volt, a Magyar Operaénekesek Egyesülete nyilvánosan is bírálta a döntést. Ókovács Szilveszter kormánybiztos március elején a Népszabadságnak nyilatkozva rossz néven vette, hogy „most is »kommandók« tüzelik a sajtót, a politikusokat, s miközben nyilvánvaló károkat okoznak, nem engem sértenek meg, hanem a törvényt saját intézményük és vezetőik rágalmazásával”. Hozzátette továbbá, hogy „nagyon nehezményezem, hogy néhány hangember miatt teljes szélárnyékba kerül a többi kényszerűségből elbocsátottunk”. Ezekre az elbocsátottakat ért bírálatokra reagált két közleményben február 29-én és március 17-én az egyesület, és ebben az időszakban jelent meg Hamvay Péter cikke is a Népszava hasábjain az elbocsátásokról.
„Nem határolódtak el”
Ezek az írások képezik a március végén elindított fegyelmi eljárások tárgyát, ugyanis az operaház vezető jogtanácsosa és az ügy vizsgálóbiztosa, Főző Virág (róla lásd korábbi cikkünket) úgy ítélte meg, hogy az egyik énekes, Rácz István „feltehetően közreműködött” Hamvay cikkének megírásakor. A fegyelmit Rácz István, Tokody Ilona és Ambrus Ákos, mint az egyesület elnöke, alelnöke és titkára ellen indították meg, végül Tokody fegyelmi tárgyalására nem került sor. (Ennek oka az lehet, hogy forrásaink szerint a döntéshozók végül megijedhettek Tokody hírnevétől.) A ház tehát jórészt elbocsátott munkatársaitól várt lojalitást, akik közzétett írásaikban épp elbocsátásuk helyességét vitatták, miközben Ókovács nem tartózkodott kirúgott kollégái nyilvános bírálatától.
Tokody Ilona
Fotó: MTI
Ráczék fegyelmi vétsége az indoklás szerint az, hogy az egyesület „közleményeinek megírásában… feltehetően közreműködtek”, illetve – egy még érdekesebb érv, miszerint – „az azokban foglaltaktól nem határolódtak el”, Ambrus ráadásul az anyagok „sajtó felé történő továbbításában” is szerepet vállalt. A fegyelmi eljárás során berendelték Ráczék kollégáit, és Főző Virág vizsgálóbiztos rendre olyan kérdéseket tett fel nekik az április elején kezdődő meghallgatásokon, amelyek megválaszolására nem voltak kötelezhetők: egyesületi tagságukról faggatta őket (bár a civil szervezetek tagnyilvántartásához indokolt esetben is csak hatóságok férhetnek hozzá – V. Gy.), illetve arról, hogy egyetértenek-e a közleményekben foglaltakkal, mit gondolnak a szövegek hangneméről. Vagyis arról kellett felmondási idejük alatt beszámolniuk a fegyelmi eljárás során, hogy helyesnek tartják-e Ókovács Szilveszter bírálatát. (Amennyiben tanult szakmájukból kívánnak ezután is megélni az érintettek, úgy továbbra is csak az operaháztól vagy a tervek szerint nemsokára újranyitó, de az Operával azonos vezetés alatt álló Erkeltől számíthatnak megbízásokra.) Egyiküktől még azt is megkérdezte Főző, hogy felesége tagja-e az egyesületnek. Mindezek után arra is felelniük kellett, hogy ők is úgy tapasztalták-e, hogy „a művészek meg vannak félemlítve”, vagy hogy „a vezetés mindent megtett annak érdekében, hogy a fenyegetettség és a félelem uralkodjon az operaházban”, ugyanis a fegyelmi kihágást megvalósító közlemények nem átallották ezt állítani – a kérdezettek meglepő módon úgy nyilatkoztak, hogy a házban nincs megfélemlítés.
„Sajnálatos módon Ókovács Szilveszter már megfenyegette a művészeket, hogy ha a nyilvánossághoz fordulnak, annak következményei lesznek. Ez egy demokratikus országban nem történhet meg!” – áll a március 17-i közleményben. Hamvay Péter szintén felemlegetett írása pedig egyenesen arról tájékoztat, hogy cikke leadása előtt „a Magyar Operaénekesek Egyesületétől az a kérés érkezett hozzánk, ne jelenjen meg a cikk, mert Ókovács Szilveszter kormánybiztos azt közölte az egyesülettel, hogy fegyelmit indít azok ellen, akik nyilatkozataikban rossz színben tüntetik fel az intézményt”. A fegyelmi eljárás tehát maga igazolta a sérelmezett cikkek állításait.
A fegyelmi indoklása szerint a szóban forgó cikkek az operaház „vezetésének megítélését hátrányosan befolyásoló, valótlan tartalmú sajtómegjelenések”, a Népszavához ennek ellenére sem érkezett Hamvay cikkére vonatkozó helyreigazítási kérelem az Operától.
A tanú ismeretlen
Különösen meglepő, hogy a behívott tanúk közül kettő vallomását annak ellenére iktatták, hogy azok nem vállalták a nevüket, így értelemszerűen nem is írhatták alá „tanúvallomásukat”, melyben különben elítélik az egyesület nevében fellépő művészek eljárását, és lojalitásukról biztosítják a ház vezetését. Főző Virág egyenesen azt kérdezi egyiküktől, hogy „szerinted meg lehet őket valamivel fékezni? Szilveszter próbálta kezelni a szituációt, többször beszélt Rácz Istvánnal, Tokody Ilonával”. A nevét nem vállaló közalkalmazott válaszol is: „Szilveszternek elmondtam, hogy Tokody Ilonával hogyan lehetne bánni. Fokozatosan kell őt leépíteni.”
Maga Ókovács Szilveszter egyébként tanúként járult Főző Virág elé az ügyben, hogy segítsen tisztázni a sajtóval összejátszó énekesek kilétét. Mint az a fegyelmi bizottság jegyzőkönyvéből kiderül, Ókovács elmesélte, hogy az első fegyelmi alá vont cikket, „ami 2012. február 29-én jelent meg, a Fidelio c. komolyzenei portál üzemeltetője küldte meg részemre. A megküldött e-mailből egyértelműen látszik, hogy annak feladója Ambrus Ákos volt”. A szövegből és a birtokunkban lévő e-mailből világosan kiderül, hogy a cikket különben közlő Fidelio akkori többségi tulajdonosa, Zsoldos Dávid április 11-én az újságírói etika legalapvetőbb normáit áthágva valóban kiadta forrását (a sajtóközlemény küldőjének nevét) megbízójának, Ókovács Szilveszternek. (A Zsoldos cégeinek adott operaházi megbízásokról lásd itt.) Eljárása nemcsak etikai, de jogi természetű aggályokat is felvethet, a Polgári törvénykönyv 81. paragrafusa szerint ugyanis „személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki magántitok… birtokába jut és… azzal… visszaél”.
Június 4-én lezajlott Ambrus és Rácz fegyelmi tárgyalása, a határozatok csak később születnek meg. Ambrus számára már túl nagy tétje nem lesz a döntésnek, Rácz azonban szakszervezeti vezetőként védettséget élvezett, ezért eddig még nem bocsátották el. Az ő esetében felmerült a munkaviszony megszüntetése is, mint fegyelmi büntetés.
Az operaház jelenlegi vezetése egyébként sosem volt nagy barátja a nyilvánosságnak: emlékezetes, hogy Győriványi Ráth Györggyel is azután bontott szerződést Ókovács, hogy a karmester kritizálta a kormánybiztos Dohnányi-ügyben tett kijelentéseit. Az operaház a saját működésével kapcsolatos közérdekű adatokat sem siet a nyilvánosság elé tárni, amint azt a narancs.hu is megírta: még tavaly december 7-én ígérték meg lapunknak azt is, hogy belátható időn belül aktualizálják honlapjuk „Üvegzseb” rovatát. Itt azonban továbbra is a 2009. évi beszámoló a legfrissebb tétel.
