Nem volt egyszerű bejutni. A Sínai-félsziget átszelése után öt napon keresztül vártunk Rafahnál, az egyiptomi határon. A határátkelőt azonban jó, ha kéthetente megnyitják, akkor is főleg palesztinoknak. A Gázai övezetbe humanitárius segély Egyiptomon vagy Izraelen át juthat, de Egyiptomon nem mehet keresztül élelmiszer (a határ melletti Al Arisban tömegével rohadnak a szállítmányok), Izrael pedig megvámolja a küldeményeket. A Music For Peace nevű olasz alapítvány élelmiszereket szállító kamionjának átengedéséért ottlétünkkor háromezer eurót kértek az izraeli hatóságok. De a Hamász is vámot szed minden humanitárius küldeményért. Az övezetben többek között azért nincs esténként áram, mert a párt üzemanyagot vesz el a civilektől. S bármilyen anyagi kárpótlást csak a Hamász-támogatók kaphatnak.
Miután kiderül, hogy esélyünk sincs Egyiptomnál átjutni, Jeruzsálemben akkreditáljuk magunkat az izraeli állami sajtóirodánál. Nem örülnek, amikor megtudják, hová tartanánk. Aláíratnak egy nyilatkozatot, hogy minden elkészített anyagot a megjelenés előtt átadunk az izraeli cenzúrahivatalnak.
Végül este hatkor lépjük át a gázai határt, Ereznél. Hosszú, bekamerázott folyosó vezet a senki földjén, míg a palesztin autonómia kivilágítatlan, tankok szabdalta kőútjára érünk.
A világ legnagyobb gettója
A 41 kilométer hosszú, 360 négyzetkilométeres Gázai övezet a világ egyik legsűrűbben lakott területe. Egymillió-négyszázezer palesztin él itt, főleg az 1948-as arab-izraeli háború menekültjeinek leszármazottai. Az Izraellel és Egyiptommal határos terület sokáig egyiptomi, majd izraeli fennhatóság alá tartozott, mígnem Izrael 2005-ben viszszaadta a palesztin hatóságoknak - igaz, gyakorlatilag minden fontosabb felügyeleti jogot megtartva magának. Az övezet légterét és tengeri határait Izrael ellenőrzi, csakúgy, mint az Izrael felől érkező ember- és áruforgalmat.
A 2006-os demokratikus választásokon a Hamász kapott többséget, így a politikai iszlám vált uralkodóvá az övezetben. Súlyos polgárháború következett a mérsékeltebb Fatahhal; a Hamász politikai tisztogatásai során több százan haltak meg. Mahmud Abbasz palesztin elnök a Jordán nyugati partján elrendelte a statáriumot, és új, Hamász-mentes palesztin kormányzatot hozott létre. A Hamászt sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió, sem Izrael nem ismeri el; a segélyeket befagyasztották, az övezetet blokád alá vonták. Izrael tavaly év végétől a hírhedt Öntött ólom hadművelettel demonstrálta katonai fölényét a térségben. Az akció a Palesztin Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 1324, többségében civil halálos áldozattal végződött; több ezer ember sebesült meg és vált otthontalanná. Az övezet infrastruktúrája a nullával lett egyenlő, éjszakánként sötétbe borul minden. Komoly probléma az ivóvízellátás is.
Az arab világban az izraeli hadművelet a "gázai mészárlás" néven kerül a történelemkönyvekbe. A szétroncsolt infrastruktúrájú, a Hamász iszlám diktatúráját nyögő és az alapvető élelmiszerekre meg a gázolajra is kiterjedő blokádot elszenvedő Gáza jelenleg a világ legnagyobb gettója.
Khasszam minden este
Az ellenőrző pont sorompója után egy pár bódéból álló épületegyüttes következik, a helyi taxiállomás. Telefonon egyeztetünk Fatah-közeli kísérőinkkel: itt szednek öszsze minket, és visznek el szállásunkra, a Hotel Palesztinába. Ránk esteledik. Valahol a közelből fénycsíkok repülnek a szomszéd zsidó városok felé: a hírhedt Khasszam-rakéták. A taxisofőrök unottan néznek össze: a Hamász jó estét kíván Izraelnek. A rakétázás halálos áldozatainak száma huszonnyolc fő, a sebesülteké több száz; a poszttraumatikus sokkban szenvedők számát az izraeli kormányzat több ezerre becsüli. 2001 óta 8600 rakétát lőttek ki Izraelre.
A helyi ellenzék aktivistái egy ütött-kopott, sárga Renault-val érkeznek. Szabad gondolkodású egyetemisták, újságírók, akiknek lapját betiltotta a Hamász, illetve hívő muszlimok, akik nem értenek egyet a politikai iszlám gondolatmenetével. Tolmácsunk, Abdel Halím El Anzi ismerteti a szabályokat. A Hamász engedi a külföldi újságírók mozgását a térségben, hiszen nemzetközi elismertségre törekszik. A humanitárius katasztrófáról lehet írni, meg arról is, hogyan oszt élelmiszert a szervezet a pénteki imádság után - a belpolitikai helyzetről azonban nem. Nyilvános helyen nem tanácsos politikáról beszélni, bárki lehet a Hamász embere.
Meghívnak egy étterembe. Vacsora közben afelől érdeklődünk, mik a következményei, ha megsértjük a Hamász szabályait. "Nem kell félnetek, ti kaptok huszonnégy órát, hogy elmenjetek, ha olyasmit tesztek, ami nincs az ínyükre - mondja egy fiatal újságíró, Ájsa. - Engem meg már úgyis kijelöltek a borbélyra." A Hamász első figyelmeztetése a haj lenyírása. Ha újságíró az illető, ez azt jelenti, hogy többé senki sem állhat szóba vele. Komolyabb büntetés a térdek szétlövése - több lövéssel, hogy az áldozat lábát mindenféleképpen amputálni kelljen. Gyakoriak a tömeges letartóztatások, kísérőink mindegyikének van letartóztatott rokona, ismeretlen helyen. Bíróság nincs, mindenkit tárgyalás nélkül börtönöznek be. Megkérdezzük, hogy miért nem mennek el. "Ez a hazánk, a földhöz köt minden." Egyébként sem hagyhatja el palesztin a zónát.
Másnap robbanásokra ébredünk, Izrael lövi a rafahi határt meg a halászhajókat, ha túl közel mennek a tengeri határvonalhoz. Lemegyünk a partra. Lövéseket hallunk közelről, az öböl szélén egy Hamász-katona gyakorol a puskájával, a csöve felénk mutat. Integet, hogy csak viccel, és nem akar minket lelőni.
Dzsabalíjába vesszük az irányt. Ezt a területet érte a legkomolyabb támadás az izraeli offenzíva során. Szétlőtt házak és roskadozó kunyhók mellett autózunk, míg egy iskolához érünk. Az épület akkora, mint egy közepes garázs, a padló homokkal van felszórva; előtte körhinta. Vagy harminc kisgyerek tanul itt. Ez az egyetlen épület, amit nem bombázott szét az izraeli hadsereg. Érkezésünkre kirohannak elénk. Egyikük arcán komoly égésnyomok. Fehér foszfor okozta, amit Izrael hivatalosan sosem vetett be a civilek ellen. "A Hamász valóban használja a civil lakosságot élő pajzsként, Izrael viszont mindenkire lő, aki mozog" - mondják kísérőink.
A városban kicsit távolabb zokogó asszonyok hívnak a lakásukba, hogy megmutassák halott férjük fényképét és a falfirkákat, amiket az izraeli katonák hagytak a házakban. A "We are here to kill arabs" a legenyhébb a feliratok közül.
Passzív ellenállás
"Ha nem zavar, hogy nincs áram a lakásban, szeretettel látlak" - mondja Farúk Daúasz, a helyi Al-Azhar egyetem tanára, a Demokratikus Front Palesztináért (DFLP) tagja (lásd keretes interjúnkat). Takaros családi házba érkezünk, a nappaliba gyűlik össze a helyi ellenzék, a falra mintákat rajzol a gyertyafény. A Hamász győzelme óta gyakorlatilag a teljes politikai ellenzék sztrájkol: nem járnak dolgozni. Ez a Hamászt a legkevésbé sem aggasztja, a fizetésüket továbbra is folyósítják. Képet kapunk az övezet jelenlegi politikai helyzetéről is: tizenötezer fegyveressel a Hamász uralja a térséget, szinte minden más alakulatot lefegyverzett. A halálos ítélettel egyenlő, ha valaki fegyvert tart otthon. A terror hatására természetesen csökkent a Hamász népszerűsége, jelenleg a Fatah vezeti a listát, csak utána kullog a Szíria támogatta Iszlám Dzsihád és a Dzsebhasszabía, a Munkáspárt. A harcoló alakulatok közül egyedül az Iszlám Dzsihád tarthatta meg a fegyvereit, leginkább a szíriai támogatásnak köszönhetően.
"Az ellenzék kivárásra játszik - állítja Daúasz. - Egyedül a Hamásznak és Izraelnek az érdeke, hogy megnyíljanak a határok Egyiptom felé." Ezért vannak a tárgyalások most Kairóban a Fatah és a Hamász közt: de vajon sikerül-e közös kormányzatot alakítaniuk? Közeledésről egyelőre nincs szó. "Izraelről pedig már a '68-as arab háborúk idején kiderült, hogy a palesztin kérdés megoldását a Sínai-félszigeten képzeli el." Ha megnyílik az egyiptomi határ, akkor a Gázai övezet kiürül, mert a jelenlegi körülmények között itt nem lehet élni - állítja egyöntetűen az ellenzék. Azt is hozzáteszik, hogy ebben az esetben minden remény szertefoszlik egy független palesztin államról. És vajon megtartja-e az esedékes parlamenti és elnökválasztást a térségben a Hamász jövő januárban? Erre sem látnak sok esélyt, legalábbis amíg a Hamász és a Fatah meg nem állapodnak. "Egyre nagyobb az emberek elégedetlensége. Előbb-utóbb lesz egy békés tüntetés a Hamász módszerei ellen" - jósolja Szemi Adzsrámi rádiós. Kérdezzük, hogy milyen eredményeket várnak ettől. "Hogy vérbe fojtják, és felkapja végre a fejét a világ." A szörnyülködésünkre hozzáteszi: "Itt, Gázában mindenért vérrel fizetünk."
Lehet indulni
Hírt kapunk, hogy a Hamász letartóztatott kétszáz embert az éjszaka, beleértve Ájsát is. Péntek van, az imádság ideje. A Hamász szóvivőjét, Mosher Maszrit a szétbombázott Al-Núr mecset mellett felállított ponyvasátornál kell keresnünk. ' ugyanis az imám, és ott tart példabeszédet. A helyszínen hatalmas tömeg imádkozik, a hallgatóság a Hamász politikai retorikájából is megkapja a magáét. A legutóbbi offenzívát például "isteni győzelemnek" minősítik, ahol "a hős Khasszam-brigádok mellett az angyalok is fegyvert fogtak a zsidók ellen". A Hamász rendszeresen oszt élelmet a nagyobb mecsetek előtt, és a mai napig fenntartja kulturális-segélyező intézményeit; 4000 dollárral támogat minden házasságot, ha a háborúban meghalt "mártír" özvegyét vagy családtagját veszik el. Erős a mártírkultusz: nincs olyan utca vagy közintézmény, ahová a politikai erők ne helyeznék ki saját hősi halottjuk fényképét.
Az imám szakít időt egy rövid interjúra. Lesznek választások, ha a Fatah hajlandó újra leülni tárgyalni, Gilad Shalit pedig még mindig életben van valahol az övezetben. (Shalitot, az izraeli hadsereg katonáját 2006. június 25-én rabolta el a kerem-shalomi határátkelőnél a Hamász, szabadon bocsátásáért több száz palesztin fogoly elengedését követelik. Az izraeli-francia kettős állampolgár Shalitot időközben Párizs díszpolgárává választották, utcát is neveztek el róla. A Gázai övezetben Shalitot mindenki látni vélte már legalább egyszer, viccek szólnak arról, hogy két utcával lejjebb koftát süt, és második gyermeküket várják a feleségével.)
Amikor arról kérdezzük az imámot, végez-e a Hamász politikai tisztogatást a térségben, feláll és faképnél hagy. Kísérőink szerint örülhetünk, hogy ennyivel megúsztuk.
A délutánt a rafahi határnál töltjük, az alagutakat fényképezzük. Az övezetben csak azért nincs éhínség, mert ezerötszáz alagúton keresztül érkezik Egyiptomból a csempészáru; gyakorlatilag minden beszerezhető. Egy alagút kiásása úgy tízezer dollárba kerül - tudjuk meg az egyik tereptárgy tulajdonosaitól -, egy személy átcsempészése a határon háromezer dollár. A járatok húsz méter mélyen futnak a talajban; egész kis alagútvárost találunk, a nyílásokat ponyvával fedik le. Olyan alagutat is látunk, amelyen akár egy kocsi is átfér. "A zsidók hetente három-négy alagutat robbantanak be. Mi tíz újat ásunk" - meséli büszkén a másik tulaj. Minden egyes új "csatorna" nyitásához a Hamász engedélyét kell kérni, a forgalom után pedig adót fizetnek a kormánynak a tulajdonosok. A személyforgalmat a Hamász felügyeli, az ő engedélyük nélkül senki sem léphet be az övezetbe vagy távozhat onnan, legalábbis az alagutakon keresztül.
Estére előkerül Ájsa. Szerencséje volt, a Hamász csak elbeszélgetett vele; Ájsának van egy politikus rokona a Nyugati-parton. Többeket, köztük hatvanon felülieket is csúnyán megvertek és határozatlan időre bebörtönöztek. Az este hátralévő részében esküvőre vagyok hivatalos. Ha interjút szeretnék készíteni az Iszlám Dzsihád harcoló alakulatával, előtte tudni szeretnék, milyen ember vagyok. Teljes sötétségben érkezem a Nuszejrát negyedbe. Az utcán vagy ötven férfi ücsörög, páran a klasszikus palesztin táncot, a debkét táncolják, üvölt az arab pop. A vőlegény 3500 dinárt fizetett a lány jordániai családjának, nagy az öröm. Fatah-kendős férfiak vesznek körbe. Az egyetlen európaiként végig kell táncolnom az éjszakát, megajándékoznak egy kendővel, még a nevemet is bemondják a mikrofonba, az est fényét emelendő. Reggel telefont kapok: lehet indulni.
Az Iszlám Dzsihád
Hosszan autózunk a határ felé, mire elérjük Abu Szaleh házát. Az izraeli hadsereg négyszer lőtte szét - célzottan -, Abu Szaleh háromszor építette újra. Jelenleg a sufniban laknak. Kedélyesen elbeszélgetünk az élet dolgairól, felajánlja a lovát, ha lovagolni szeretnék. Úgy másfél óra múlva közli: az Iszlám Dzsihád készen áll arra, hogy interjút adjon nekünk. "Gyorsnak kell lenni - ismerteti a szabályokat Szaleh. - Ha a Hamász megtudja, hogy fegyveresen interjút adunk, lövöldözés lesz." Tíz perc múlva feltűnnek a fegyveresek. Csuklyában állnak be pózolni a fényképezéshez, a vezetőjük nyilatkozik (lásd keretes interjúnkat). A szép csoportképhez egy Kalasnyikovot nyomnak a kezembe. Ezzel búcsúzunk. Az erezi határátkelőnél, a Hamász ellenőrző pontján megkérdezik, honnan szereztem az Arafat-kendőt, a kufejját. "Egy esküvőn kaptam."
"Az összes ilyet el kellene égetni. Meg az összes nyugatit is" - mondják egymás között arabul. Mosolyogva bólogatok, miközben az izraeli határ felé gyalogolok. Nem kell mindent érteni.
"Vallásról szó sem volt"
Farúk Daúasz politikai elemző, egyetemi tanár, a Palesztin Felszabadítási Szervezet tagja
Magyar Narancs: A Gázai övezet blokád alatt, a megválasztott palesztin kormányzat pedig rakétákat lő Izrael államra. A Hamász jelszavai változatlanok: ma a Gázai övezet, holnap Ciszjordánia és Jeruzsálem. Ki lehet mozdulni erről a holtpontról?
Farúk Daúasz: A kérdés az, hogy a Hamász milyen alkuba megy bele. Valóban ők a többség a palesztin parlamentben, de az első adandó alkalommal fegyveres puccsot hajtottak végre, így szerezték meg a Gáza feletti teljes irányítást. Ahhoz, hogy a Hamász hosszú távon hatalmon maradjon, legitimitásra van szüksége, tehát az álláspontjának muszáj közelednie a többi palesztin pártéhoz. Ellenkező esetben légüres térbe kerül, és mindent elveszít. Bár egyedüliként az övezetben a mai napig képesek arra, hogy élelmet osszanak szavazatokért cserébe, a retorikájuk már nem működik úgy, mint a megválasztásukkor. Hiába hirdetik isteni győzelemnek Izrael felett a legutóbbi háborút, az emberek látják, mi történt valójában. Egy-két éve még nem találkozott volna olyannal az utcán, aki kritizálni merte volna őket. Ma már a legtöbb palesztin politikai elemző azt mondja, hogy a Hamásznak fel kell adnia a Gázai övezetet ahhoz, hogy egységes palesztin kormányzás jöhessen létre. Minden a 2010-es választásoktól függ.
MN: 2006-ban hogy volt lehetséges a Hamász győzelme, s megtörténhet-e ez újra 2010-ben?
FD: A teljes palesztin politikai elit hibás. Míg a Fatah azt gondolta, hogy Arafat nevével és szellemiségével elegendő szavazatot tud szerezni, a Hamász egy teljes humanitárius gépezetet rendelt a politikai cél mögé. Az emberek pedig elhitték, hogy a Hamász gyakorlatilag egy iszlám humanitárius szervezet. Pedig a politikája a kalifátusrendszer visszaállítása. Nem hiszem, hogy a Hamász megnyerhetné a 2010-es választásokat, túl sok minden történt, ami miatt az emberek kiábrándultak. A Hamász a 80-as években úgy bukkant fel, mint egy jótékonysági szervezet. Mégpedig komoly izraeli támogatással - különben egyetlen mecsetet nem építhettek volna sehol. Amikor a PFSZ megalakult, vallásról szó sem volt - mi honvédő háborút vívtunk egy megszálló hatalommal szemben. A politikai iszlám jóval később jelent meg a palesztin palettán, még a politikai judaizmusnál is később. Egyes összeesküvés-elméletek szerint Izrael nem véletlenül adta át 2005-ben Gázát, előre tudták, hogy a Hamász nyeri a választásokat, és kitör a polgárháború. De a palesztin megosztottság csak Izraelt erősíti. Ma a palesztin ügynek borzasztó sajtója van, gyakorlatilag terroristának tart minket a világ. Pedig mindkét oldalon akadnak ultrák.
MN: Mit várnak az új izraeli kormánytól?
FD: Hogy komoly szándékot mutasson a palesztin kérdés rendezésére. A legutóbbi offenzíva során Izrael elveszítette azt a nemzetközi támogatottságát is, ami az ENSZ-határozatok figyelmen kívül hagyása után még maradt. A világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Izrael a kollektív bűnösség elve szerint lépett fel, ezt mutatja a civil áldozatok száma. Lehet azzal takarózni, hogy a saját polgárait védte a rakétatámadásoktól, de semmilyen formában nem igazolható, hogy egy halott állampolgárukért száz-százötven, főleg civil palesztin életét vették el. Azt is nehezen tudja bárki megmagyarázni, hogy miért szükséges légi csapásokkal, harckocsikkal, hadihajókkal támadni egy olyan területre, amelynek a "hadserege" csak puskákkal és rakétavetőkkel rendelkezik. Izraelnek arról is számot kell adnia, hogy miért nem ért el a mészárláson kívül semmilyen más eredményt. Lehetőségük lett volna végérvényesen megdönteni a Hamász hatalmát az övezetben, de nem tették. Az új amerikai elnök is stabilizálná a Közel-Keletet, erre utal a kapcsolatkeresés Szíriával és hosszú távon Iránnal. Komoly nyomás lesz Izraelen, hogy kezdje meg a tárgyalásokat a palesztin államról.
MN: Izrael nem fogja feladni Jeruzsálemet. Jeruzsálem körül kibucok épülnek jelenleg is, egyedül a Nyugati part telepeinek a felszámolásáról esett szó.
FD: Igen, én sem tartom elképzelhetőnek, hogy Izrael feladná Jeruzsálemet - a Nyugati partot esetleg. Ezt tudomásul kell vennünk, bár ebbe nyilvánvalóan sokan nem fognak belenyugodni. És nem csak a Hamász nem. De ötven éve élünk háborúban, most már reálpolitikára van szükség. Az én magánvéleményem az, hogy egy palesztin államért cserébe fel lehet adni Jeruzsálemet - az emberek készek a békére, szerintem ezért hajlandók áldozatokra.
MN: És készek a demokráciára is? Õk választották a Hamászt is.
FD: Nem merem azt mondani, hogy Palesztina kész lenne a demokráciára, úgy tűnik, hogy itt nem tud megvalósulni a nyugati típusú demokrácia. De ez nem azt jelenti, hogy egy állam ne jöhetne létre. A Közel-Keleten sehol sincs demokrácia, Izraelt leszámítva. Õk pedig ugyanúgy kénytelenek megküzdeni a saját szélsőségeikkel.
MN: Miután a Hamász megnyerte a választásokat, az első lépése volt, hogy leszámoljon az övezeten belüli ellenzékével. Komoly politikai tisztogatások folynak ma is.
FD: Nincs demokrácia, egypártrendszer van, és a saría a törvény, ez igaz. Ramallahban letartóztatnak néhány Hamász-tagot, a Gázai övezetben pedig néhány fatahost, és fordítva. Aztán tárgyalnak egymással a pártok. Rengeteg pletykát hallani arról, hogy mi zajlik a Hamász börtöneiben, de semmi konkrétumot nem tudunk. Ha engem bevisznek, én személy szerint mindent alá fogok írni nekik, mindent bevallok, hogy elkerüljem a "módszereket". Öreg ember vagyok már. A börtöntől nem félek, voltam már izraeli börtönben.
"Tudja, mi a terrorizmus?"
Abu Mudzsahid, Iszlám Dzsihád
Az Iszlám Dzsihádot néhány arab állam kivételével terrorszervezetként jegyzik a világon, izraeli civil célpontok ellen elkövetett öngyilkos merényletei miatt. Harcoló szárnya, az Al-Kudsz egyik alakulatának parancsnoka nyilatkozott.
*
Magyar Narancs: Abu Mudzsahid - ez nyilván nem a valódi neve.
Abu Mudzsahid: Nem. A próféta, béke legyen vele, egyik követőjének a neve, és az én harcos nevem. Ez a nevem a mudzsahidek között. Nem hiszem, hogy jelentene magának bármit is a rendes nevem, de titokban tartom, hogy szolgálhassam az iszlámot. Az ember nem lehet egyszerre tanár és mudzsahid.
MN: Az önök frakciója megtarthatta a fegyvereit. Szövetségben állnak a Hamásszal?
AM: Nem állunk szövetségben, de vannak közös céljaink. Jelenleg tárgyalunk velük. A feladatunk Palesztina felszabadítása, az anyatejjel szívtuk magunkba a fegyveres ellenállást, hiszen Izrael megszállta az országunkat, kínozza a népünket. A zsidók gyilkosok, megölik gyermekeinket, apáinkat és anyáinkat. Bárki, aki zsidót öl, a szövetségesünk, és addig megyünk zsidót ölni, míg mind meg nem hal vagy el nem megy a földünkről.
MN: Rendszeresen rakétákat lőnek a közeli izraeli városokra. Gyerekek, öregek, asszonyok esnek áldozatul.
AM: Senki sem hívta ide őket. Nem ejtünk könnyet a zsidók gyermekeiért és asszonyaiért, mert ők sem törődtek egyetlen palesztin gyermekkel és asszonnyal sem. Minden este rakétát lövünk a városaikra, mert a kegyes Korán is azt tanítja, hogy harcolnunk kell a zsidók ellen halálunkig. (A Koránban az áll, hogy azok ellen kell hadat viselni, akik el akarják pusztítani az iszlám vallást - a szerk.)MN: A napokban a Hamász letartóztatta néhány tagjukat, amikor rakétákat akartak lőni az övezeten kívülre.
AM: Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom. A Hamász szent célja egyezik a miénkkel. Nem ők a mi ellenségünk.
MN: Ehhez képest egy titkos helyen ad interjút, fegyveresekkel körülvéve.
AM: Igen, mert nem egyeztettük az interjút a Hamásszal. Nem kívántuk hozzá az engedélyüket kérni. Azért döntöttünk úgy, hogy beszélünk magukkal, és megmutatjuk az Al-Kudsz valódi erejét, mert maguk messze földről jöttek, hogy elmondják a világnak az igazságot. Itt állunk, hogy élő tanúságtételt tegyünk: hisszük, hogy Isten egyedül az Isten, és Mohamed az ő prófétája. Készek vagyunk meghalni az iszlámért.
MN: Én nem vagyok muszlim. Ez azt jelenti, hogy az ellensége vagyok?
AM: Ha a népem ellensége lenne, már halott volna. A próféta - Allah dicsérje és üdvözítse - is azt tanítja, hogy a te vallásod a tied, az én vallásom az enyém. Habár maga a könyv népeiből való, nem az ellenségem, mert nem zsidó, nem szállta meg az országomat. Mindamellett az iszlám az egyetlen üdvözítő vallás. A fegyveresek azért vannak itt, hogy biztosítsák a beszélgetésünk zavartalanságát. Habár a Hamász valóban nem az ellenségünk, nem sikerült mindenben közös nevezőre jutnunk. Megvédjük magunkat, ha kell.
MN: Igaz, hogy támogatást kapnak Irántól és Szíriától, és kapcsolatban állnak a Hezbollahhal?
AM: Az igazságnak sok barátja van.
MN: Maga hogyan lett mudzsahid?
AM: A zsidók megölték a családomat. Rakétát lőttek a házunkra. Én dolgoztam, nem voltam otthon. Csak az apám cipőjét sikerült megtalálnom a romokban. Most már mindnyájan a paradicsomban várnak rám.MN: A legutóbbi izraeli offenzíva során a Hamász komoly veszteségeket szenvedett. Igaz ez önökre is?
AM: Sok harcos került a mennybe, mégis többen vagyunk. Az intifáda óta minden palesztin egyesült a szent cél, hazánk felszabadítása érdekében. Mi minden mecsetben ott vagyunk, könyv nélkül tudjuk a kegyes Koránt, mely kimondja, hogy meg kell ölni a zsidókat. Akinek van szíve, hallja ezt. Mikor a tankok gyermekeinkre és asszonyainkra törtek, sok fiatal csatlakozott hozzánk. Sokszor beszélnek a zsidók a békéről, hogy a béke elhozza a szabadságot. De ők nem akarnak békét. Az ő békéjük nem a mi békénk. Nincs más választásunk, mint a szent háború, mellyel kivívhatjuk a szabadságunkat, és felszabadíthatjuk az országunkat. A szent háború győzelem vagy mártíromság. Győzelem vár, vagy a paradicsom.
MN: A nyugati világ terroristának tartja a Hamászt és magukat is.
AM: Mert a nyugatiak fülébe mérget csepegtettek a zsidók. Mi a hazánkért harcolunk, mint ahogy a Hamász is. Milyen terrorszervezet az, amelyiknek az első követelése egy gyilkos zsidó elengedéséért az, hogy Izrael engedje el az összes tizennyolc év alatti és nőnemű foglyát a börtönből? Ez a Nyugatnak a terrorizmus? Tudja, mi a terrorizmus? Harckocsikkal lőni iskolákat.
MN: Amikor izraeli városokra lőnek, maguk is ezt teszik.
AM: Ha a saját kezével temetné el az anyját, az apját és a gyermekeit, maga is itt állna, és azt kérdezné, hogyan ölhet zsidót. Vége az interjúnak. Adja át a kameráját, hogy láthassuk: nem készített felvételt egyetlen mudzsahid arcáról sem.
