Megint nem engednek be minket a Fidesz eredményvárójára

  • narancs.hu
  • 2014. május 24.

Belpol

Mindennél jobban szeretnénk tudósítani a Fidesz vasárnapi rendezvényéről. De sajnos nem áll módunkban.

Lapunk a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében mind az országgyűlési, mind az európai parlamenti választások után tudósítást közöl valamennyi jelentős társadalmi támogatottságú párt eredményváró bulijáról. A Fidesz-KDNP krémje a Millenárison ünnepel, a párt sajtóirodája csütörtöki regisztrációs kérelmünkre pedig ugyanazt az elutasító válaszlevelet küldte, mint áprilisban. Ezt:

„Tisztelt Szerkesztőség!

A hazai és külföldi sajtóorgánumok nagyszámú jelentkezése miatt, valamint a helyszín létszám-kapacitásából adódóan jelentősen szűkítenünk kell a vasárnapi eseményen résztvevő újságírók létszámát, ezért sajnálattal közöljük, hogy az Önök regisztrációját nem tudjuk elfogadni.

Megértésüket köszönjük.”

Mindezt távolról sem azért jegyezzük meg, hogy valamiféle következtetések levonására biztassuk olvasóinkat kormánypártunk és a sajtó viszonyát illetően. Simán lehet például, hogy babonásak a Fidesznél, és ha április 6-án nagyot nyertek a Narancs nélkül, miért is változtatnának a győztes taktikán?

Ugyanakkor feltétlenül alá kell húznunk, hogy ha – ne adj isten – lemaradnak Hoppál Péter némely arcrezdüléséről a várható győzelem bejelentésének pillanatában, ha a voksolás után sem látják teljesen világosan, miként védi meg az adómentes pálinkafőzést Deutsch Tamás, a magyar akácot Szájer József, a tényleges életfogytiglant Pelczné Gáll Ildikó, minket ugyan ne hibáztassanak!

Viszont –  bármennyire is tiszteljük úgy emberileg, mint szakmailag a nagyszámú hazai és külföldi sajtóorgánum dolgozóit – nézzenek be hozzánk vasárnap este.

Kimegyünk a Millenárisra így is – legrosszabb esetben írunk valami vicceset a szimpatizánsokról.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.