Megrendült állapotok - Lesz-e szuperkórház Budapesten, és jó lesz-e, ha lesz?

szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2016/49. (12. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy lesz belőle vagy négy, a Nagyvárad téren vagy Kelenföldön, 60 milliárdos zöldmezős fejlesztésből vagy csak 10 milliárdból, szakmai vagy politikai döntés nyomán – a szuperkórház(ak) ügyében évek óta tart a huzavona. És szükség van-e rá(juk) egyáltalán?

A szuperkórház kifejezés 2015. február eleje óta kísért: akkor jelentette be Rogán Antal a Fidesz frakcióvezetőjeként, hogy egy új fővárosi kórház létesítéséről döntöttek a budapesti képviselők javaslatára. Az azóta eltelt csaknem két év alatt számtalan helyszín és variáció felmerült: egy (kettő, három) vagy négy megaintézmény kell, Budán vagy Pesten, új vagy régi. A budapesti ellátás átszervezésével mindenki egyetért, a hogyan és hová kérdésében viszont komoly nézeteltérések vannak úgy a szakma és a politika, mint az egészségügyi szakemberek között. A projekt tervezésére az idei költségvetésből egymilliárd forintot különítettek el, a két budai helyszínről azonban még mindig nem döntöttek véglegesen. Szakértők szerint a főváros ellátása már így is húszéves lemaradásban van.

Az ellátás

„De mi az a szuperkórház? Mi van benne? Azt senki sem tudja. Vannak megyei és regionális centrumok, gondolhatjuk, hogy a budapestiek is olyanok lesznek, de biztosan nem tudjuk. Egy szuperkórház megoldja a közép-magyarországi régió ellátását? Arra lesznek társkórházak. Az mit jelent pontosan? Fejlesztik a járóbetegellátást is?” – sorolja kérdéseit Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár. A megkérdezett szakemberek szerint egy szuperkórháznak mindent fel kell sorakoztatnia úgy, hogy a fókusz a sürgősségi ellátáson legyen, s így nem halhatnak meg a betegek a mentőben az egyik kórházból a másikba szállítás közben. A mostani forgó ügyeleti rendszer nem működhet tovább. „Ha a szisztéma jól van kitalálva, pozitív hozadéka lehet a beteghez rendelt ellátási rendszer bevezetése a mostani pazarló, szétaprózott, elégtelen helyett. Ehhez azonban tudni kell, mekkora és milyen összetételű a feladat, mennyi humánerőforrás áll rendelkezésre, ilyen felmérés azonban nem született. (A KSH 2014-es adatai szerint a fővárosban nagyobb a betöltetlen állások aránya mind az orvosoknál, mind a szakdolgozóknál, mint vidéken. Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ tavalyi adatai szerint a fővárosi orvosok és szakdolgozók igen magas százalékban kértek hatósági igazolást a külföldi munkavállaláshoz – F. Zs.) Budapest és agglomerációja 3-3,5 millió potenciális páciens, ez az ország 30 százaléka. Tudjuk, milyen ellátásra van szükségük? Hány orvos és ápoló dolgozik a régióban? Amíg ezeket nem válaszoljuk meg, elég vicces azzal dobálózni, hogy egy, kettő vagy négy centrum kell” – véli Berényi Tamás klinikai főorvos, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) elnöke.

Berényi szerint egy szuperkórháznak elsőként sürgősségi felületet kell biztosítania, ahol fogadják a betegeket, stabilizálják az állapotukat, felmérik, mit igényelnek; ehhez megfelelő diagnosztikai és laboratóriumi háttér kell, majd a klasszikus akut ellátási szakmák megléte: traumatológia, ideg-, mellkas-, ér- és hasi sebészet, gasztroenterológia, belgyógyászat, stroke-ellátás, urológia, nőgyógyászat, bőrgyógyászat, intenzív osztály és aneszteziológia, mindez felnőtt- és gyermekellátásban egyaránt.

Nem rozsdaövezet, magyar egészségügy

Nem rozsdaövezet, magyar egészségügy

Fotó: Sióréti Gábor

Ilyen központokra lehet példa több megyei kórház is (Kecskemét, Kaposvár). A vidéki struktúra a fővároshoz képest jobban is működik, ami elvárható is, tekintve, hogy az elmúlt években 500 milliárdnyi uniós fejlesztési pénzt toltak a rendszerbe – Budapest és a közép-magyarországi régió viszont ebből kimaradt. A fővárosi projektnél 2-300 milliárd forinttal számolnak – a legpontosabb becs­lések szerint 235 milliárddal, melyből 185 milliárd kellene a cent­rumok kialakítására, 11 milliárd a társkórházak fejlesztésére és 39 milliárd a belső komfortosításra, az orvostechnológiai fejlesztésekre. Azzal mindenki egyet­­­értett a megkérdezett szakemberek közül, hogy ennyi pénzből sokat lehet tenni Budapest egészségügyi ellátásáért, az épületek felhúzása vagy felújítása mellett azonban a legtöbb költséget a technológiai fejlesztés viszi majd el. „Azzal nem szoktak számolni, hogy az új infrastruktúra működtetése mindig drágább, a légkondicionált műtőblokkok fenntartása, az eszközök szervizköltsége nagy többletkiadás, amikre egyelőre nincs fedezet a mai finanszírozásban” – mondja Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. A pénz mellett az idő is kérdés, mindenki szerint minél előbb meg kellene hozni a végleges döntést, és neki kellene állni a munkának, a régi épületek állaga napról napra romlik, a jelenlegi ellátási struktúra anomáliáiba pedig betegek halhatnak bele.

A helyszín

A kérdés már csak az, hol legyenek a centrumok? A kommunikáció kaotikus, Balog Zoltán emberminisztertől kezdve Lázár Jánoson át Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterig mondott már mindenki mindent. Jelen állás szerint négy helyszín tűnik valószínűnek. A két pestivel (Honvédkórház, Haller utca) nincs nagyobb gond, a szakértők is támogatják az ötletet, mivel a Honvédba már egy halom fejlesztési pénzt toltak, és az elhelyezkedése is jó. Ez készülhet el a leghamarabb, a munkálatok megkezdése után 2-3 évvel. A Nagyvárad térnél szintén kell egy központ, mert az akár a közlekedés, akár a környező egészségügyi ellátóhelyek megléte miatt eleve ideális, s 3-4 év alatt ezt is létre lehetne hozni, ha megvan a politikai döntés és a pénz. „A kérdés, hogy mi lesz az István-kórház régi, elavult pavilonrendszerével? Az ugyanis üzemeltetési oldalról nézve már nem fenntartható” – véli Kincses. Az ottani tervek szerint új épületet húznának fel, de megtartanák az István- és a László-kórház épületeit is. Egyelőre egyetlen kórházat sem zárnának be, maximum a kivont aktív ellátást nyújtó osztályok helyett krónikus ellátásra rendezkednének be, ápolási otthonná alakulnának. Nem ért egyet ezzel Weltner János sebész, szerinte a fővárosnak elegendő lenne négy nagy centrum, a többit akár be is lehetne zárni. „A fővárosi kórházak többsége a II. világháború előtt épült, utána – a kiegészítő épületeken túl – csak kettő, a dél-pesti Jahn Ferenc Kórház és a Honvédkórház. Akkoriban az orvostechnika csúcsa a röntgengép és a műtőasztal volt, azokat az épületeket a régi technológiára tervezték, eljárt felettük az idő. Ezért kell négy új kórház összesen 12–16 ezer ággyal, ez elég lenne a központi régióra. A korszerűtlen épületeket nem szabad tovább használni, területeiket lehet másképp hasznosítani, lakóparknak, szállodának – el kell adni és visszaforgatni a pénzt az új központokba. Ha az elődeink is úgy gondolkodtak volna, mint most sokan, a jelenlegi kórházaink sem épültek volna meg.”

A budai oldal jóval problémásabb. Egyrészt azért, mert az északi részen még nem biztos a Kútvölgyi-tömb és a János-kórház bázisán kialakuló centrum létrejötte. Nem tudni, pontosan mi tartozna hozzá, elférne-e benne a 2017. június 30-ával költözni kényszerülő Sportkórház (melynek a Testnevelési Egyetem terjeszkedése miatt kell eljönnie az Alkotás útról), és nem világos az sem, mennyi kapacitás maradna a János-kórházban, amely talán a leginkább lerobbant az összes fővárosi kórház közül. „Ha a Kútvölgyit fejlesztik, a Jánosból pedig kivonják az aktív ellátást vagy akár az egészségügyi ellátást is, és korszerű társkórházzá alakítják, azzal jól járunk. De ha ez az észak-budai központ alternatívája, az hibás elképzelés. Nem alkalmas szuperkórháznak, rossz a közlekedés, nem éri el a teljes agglomerációt, és a parkolás sem megoldott a környezetében” – mondja Kincses Gyula. A szakemberek ezt „fapados” megoldásnak tartják.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A legnagyobb ellenállást a dél-budai tervezet váltotta ki. Több kelenföldi helyszín után (volt szó többek között az Etele térről, az Andor utca és Than Károly utca közti területről) végül az M1-es melletti lakatlan, dimbes-dombos területre, a Dobogóra esett a választás (erről a végleges alkalmassági véleményt november 30-ig kellett benyújtani a projektért felelős miniszteri biztosnak, Cserháti Péternek; a döntésről érdeklődtünk az Emminél, ám lapzártánkig nem érkezett válasz – F. Zs.). A területtel több baj is van: egyrészt nemcsak a XI. kerületi önkormányzat tulajdona, magánszemélyek is birtokolnak részeket belőle; tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető, kötött pályás közlekedés nincs, a terület egy része védett az ott lévő gyógyvíz miatt. A beruházás ráadásul zöldmezős lenne a maga 60-80 milliárdjával (a közlekedés fejlesztése nélkül), holott a Tétényi úton ott van az öt évvel ezelőtt 6,8 milliárdból felújított és korszerűsített Szent Imre Kórház. A szakemberek egyébként ez utóbbira voksoltak: a hiányzó szakmákat (traumatológia, urológia, invazív kardiológia) egyszerűen pótolni lehet, és 10-15 milliárdból budai szuperkórházzá lehetne fejleszteni a Szent Imrét. Információink szerint a miniszteri biztos és az egészségügyi államtitkár is ez utóbbi változatot támogatta, a végső döntés viszont felsőbb szinteken születik meg, és ott másban gondolkodnak. Ezt abból lehet sejteni, hogy a végleges helyszín ugyan nincs még meg, de az épület tervezésére máris felkérték Noll Tamást; az ő munkája többek között a MOM Park is.

„Nem elég a kórházfejlesztés: a fővárosban is korszerű, egynapos sebészetet és nappali kórházat tartalmazó járóbeteg-ellátó központokra van szükség, melyek tehermentesítik a kórházakat” – mondja Kincses Gyula.

A struktúra

A rendszer vidéken ebből a szempontból is jobban működik: a legmagasabb szintű megyei kórházak mellett kisebb kórházak és szakrendelők látják el a betegeket. A budapesti centrum mellé szintén terveznek társkórházakat, de Kincses szerint nem tisztázott, hogyan. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász szerint nemcsak a budapesti, de az agglomerációban található kisebb kórházakra és szakrendelőkre is oda kell figyelni. Dunakeszi, Érd, Szentendre, Vác jól felszerelt, korszerű kórházakkal vagy szakrendelőkkel rendelkeznek, ezekre lehet építeni. Sinkó Eszter szerint is fontos a többlépcsős struktúra kialakítása, amelyben a szakrendelők nagy szerepet játszanak, a kórházakat tehermentesíthetnék.

Sok még tehát a nyitott kérdés, például az egyházi és egyetemi intézmények sorsa sem eldöntött. Az egyetemet sokan támadják azzal, hogy mindent magának akar, azt viszont nem lehet eltagadni, hogy a klinikák megkerülhetetlen csúcsintézmények. Egyelőre annyit tudni, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán beterjesztette a parlament elé a felsőoktatási törvényre vonatkozó módosítást, miszerint a klinikák mellett egyetemi és gyakorló kórház státuszok is létrejönnének: az előbbi irányítását átvenné az egyetem, az utóbbi önálló maradna, és csak úgy fogadhatna orvostanhallgatókat gyakorlatra, ha szerződést köt egy egyetemmel. A kór­házak ezért tartanak a függőségtől az egyetemi rektor és a kancelláriarendszer felé, holott a törvénymódosítás valószínűleg csak a Debreceni Egyetem klinikái és a Kenézy Kórház egyesülése miatt fontos a politikának. Ezt erősíti Palkovics László oktatási államtitkár nyilatkozata is: csak akkor hajtanak végre integrációt, ha attól hasznot várnak.

szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2016/49. (12. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 18 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. január 04., szerda 23:47
    Sajnos a gazdaság élénkülése és az életszínvonal folyamatos emelkedése miatt előbb-utóbb eljön az idő, amikor már a prolik és a parasztok is meg tudják fizetni a szuperkórházi ellátást. De akkor jön majd a szuperkórházak fölött álló hiperkórház!
  2. 17 rworse
    rworse
    2017. január 04., szerda 23:02
    Áttelepedési kötvény

    A betegek a kórházi diaszpórából áttelepülnek a szuperközpontba.

    "A fákat áttelepítjük a fatelepre,
    a természetben is rend lesz végre!"
  3. 16 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. január 04., szerda 18:03
    Kitelepítési kötvény.
  4. 15 rworse
    rworse
    2017. január 04., szerda 17:21
    tiszapolgári

    Kórházban letelepedni? :)
    Szándékosan mondtam betelepedésit, a bejutáshoz.
  5. 14 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. január 03., kedd 13:27
    rworse Letelepedési kötvény

    Kedves, kádár-kori emlék, hogy a Kútvölgyi micsoda státusszimbólum volt, az Opel Rekordhoz vagy a margitszigeti parkolási engedélyhez hasonló.
    A talpraesett kissrácok nem dílerek, hanem szuperkórházi beutaló-nepperek akarnak majd lenni, jönnek majd a „Szuperkórházi beutalót keresek, azonnali készpénzfizetéssel, bármilyen megoldás érdekel” hirdetések, és a tehetségkutató műsor nyertese egy éven át ingyen veheti igénybe a szuper egészségügyi ellátást.
  6. 13 rworse
    rworse
    2017. január 03., kedd 12:09
    tiszapolgári

    Hehe, remélem a Terry Blacknek van fotója arról, hogy hol éled ki homoerotikus hajlamaidat! Orvosi huza-Vona, hehehe...


    A szuperkórházhoz visszatérve. Ha lenne szuperkórház (persze most is van, csak nem annyira), az valószínűleg látványosan ki lenne stafírozva (mutogatnák is sokat az m1-en), és mivel a felépítéséhez is halom pénz fogyna el, főleg, ha több helyen is lenne szuperkórház, valószínűleg a többi kórházra még kevesebb finanszírozás jutna, még jobban lerohadnának (és még több hulla rohadna még több napig különböző helyeken). Tehát jó eséllyel mindenki majd a szuperkórház(ak)ba akarna bejutni, lehetne majd betelepedési kötvényeket vásárolni a bejutáshoz, meg borítékokkal hajbókolni az illetékesek előtt.
  7. 12 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. január 03., kedd 09:37
    rworse: talán juthatunk közös nevezőre

    Jusson veled közös nevezőre Tisza „Kérészéletű” Virág!
    El a kezekkel a János kórháztól, ott vesztettem el az ártatlanságomat, természetesen kotonnal, ami a kedves, megértő, jóképű urológus középső ujjára volt felhúzva.
    Ordítottam, toporzékoltam, „haggyállógva, Pászka!”, sajnos nem értette a tréfát, biztosan a Keresztény Orvosok Kamarájának volt a tagja.

    A szuperkórházhoz visszatérve, olyan jó lenne, ha ott a beteglátogatásra érkező rokonságot már nem azzal fogadnák a nővérkék, hogy „ezt meg ezt meg ezt tessenek behozni, és tessenek már megetetni a beteget, mert én nem érek rá”.
  8. 11 rworse
    rworse
    2017. január 02., hétfő 23:40
    tiszapolgári
    "8 rworse
    Veled és yoyóval ellentétben, én inkább jhamorival értek egyet, valószínűleg tényleg 5 éves korában vették ki a manduláját."


    Nos, hát nézd, ez a kérdés azért nem ilyen egyszerű. Éppenséggel (lásd Aranyszarvú Éppenséges Szovjet Kecskebak) talán juthatunk közös nevezőre, hovatovább megtalálhatjuk a modus vivacendit (Gyurica come on!), de mindenképpen pontosítani kellene a számokat, mert azért azt ugyan ebugatta kétlem, hogy jhamori éppen pontosan az ötödik születésnapján feküdt a mandulametsző kése alá. De ha minden kötél szakad, akár még ebben is hajlandó lennék kiegyezni! - csakhogy akkor még mindig tisztázni kell, hogy hogy állunk a születési óra-perc és a műtéti óra-perc együttállásának menettérti viszonylatában, különösen, mivel nyilván eleve nem azonos időintervallumot képez a születési és a műtéti kezdet és vég időpontja. Úgyhogy, ha már mindenáron gyurcsányian aláásni akarod az Árpádházi Szűz Máriának szintén felajánlandó egytestű Szuperország szent ügyét, akkor legalább néznél utána rendesen az adatoknak, és nem csak úgy a levegőbe vagdalkoznál, mint egy utolsó léghajlító!
  9. 10 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. január 02., hétfő 21:25
    8 rworse

    Veled és yoyóval ellentétben, én inkább jhamorival értek egyet, valószínűleg tényleg 5 éves korában vették ki a manduláját.

    Egyetértek FGY8-cal, kiegészítve azzal, hogy a szülőfalum, Polgár 60 kilométerre van a területileg illetékes debreceni kórháztól, érdekes lenne összeszámolni, hogy csak a polgáriak hány milliárdot autóztak-buszoztak már el a kórházi vizsgálatokért, leletekért, időpont-egyeztetésekért.

    Egy rokonomat most 24-én délelőtt 11-kor bevitték a szuper-sürgősségi Balesetibe, délután 3-ra készen voltak a vizsgálatokkal és az ellátással, de megfigyelésre ott tartották, csakhogy karácsony ide vagy oda, annyi melójuk volt az orvosoknak és az ápolóknak, hogy 25-én hajnalban (!) mégis átszállították egy másik kórházba, ahol persze 27-ig, az első munkanapig nem történt semmi, szerencse, hogy 25-én délben be tudtunk hozzá menni, és 26-án is, hogy bevigyük a korábbi zárójelentéseit és a gyógyszerlapját is, mert azok, amiket a Balesetibe vitt magával, elkeveredtek az áldott karácsonyi forgatagban.

    Pár hónapja több lap is cikkezett egy férfiról, aki a hosszú várakozási időt megunva, megoperálta magát.
    A kötelező lovaglás és a honvédelmi oktatás helyett ezt kellene bevezetni az iskolákban, a sebészeti és anaszteziológusi ismereteket, de minél hamarabb.
  10. 9 harcolj
    harcolj
    2017. január 02., hétfő 20:59
    A szuperkórház annyit jelent, hogy nem szar mint máshol. Mert ugye már megszoktuk, hogy a kórházak vackok, koszos a budi, unott az orvos és a személyzet ,moslék a koszt. Szuper tehát csak annyit tesz majd: kórház és pont.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Holland orvosok
A menekült gyerekek gyógyításáról
Nemzetépítés az iskolában
Ukrán–magyar oktatási vita
Versenysport vs. adófizetők
A hobbiúszók kiszorítása
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra