Közel tíz hónapig ültek a döntéshozók a tanodák támogatásáról szóló pályázaton, a héten megszületett eredmény elkeserítő: rengeteg már régen a területen dolgozó szervezet nem kap egy fillért sem. Aki több lábon áll, minimális működéssel húzza még egy ideig, a kisebbek bezárnak. Vagy már be is zártak.
| ||
z EFOP-3.3.1-15 Tanoda programok támogatása című pályázatra 2015. december 31-ig nyújthatták be a tanodákat működtető civilek vagy egyházi és egyéb szervezetek az anyagaikat. A pályázat bár kifejezetten a hátrányos helyzetű térségekben és cigánytelepeken végzett munkát támogatta, a feltételek kevéssé szigorú mivolta miatt igen sokan jelentkezhettek rá. Nos, meg is tették, nagyjából 1200 pályázat érkezett a rendelkezésre álló 5 milliárd forintra (a közép-magyarországi régió ebben nincs benne). A hivatalos levél ugyan még nem érkezett meg, de e-mailben már értesítették a pályázókat: mindössze 171-en nyertek. „Sokakat formai hibára hivatkozva utasítottak el. Nekünk annyit írtak, hogy
az irányító hatóság osztályvezetőjének döntése alapján nem jár
a támogatás” – mondta el a magyarnarancs.hu kérdésére Békési Andrea, a Számá Dá Noj Egyesület elnöke, akik a Szent Márton Caritas Alapítvánnyal együtt három tanodát működtetnek az Ormánságban: Alsószentmártonon, Gilvánfán és Magyarmecskén.
Ők a szerencsésebbek közé tartoznak, leginkább azért, mert 15-20 éve csinálják és sok egyházi kapcsolatuk is van, másrészt több lábon állnak, nemcsak tanodát működtetnek, hanem például ingyenkonyhát, vagy jogsegélyszolgálatot is, így a támogatás is több felől érkezik. Ettől függetlenül megérzik a 30 milliós támogatás hiányát, a tanodában már csak egy minimális működés biztosított. „Ez azt jelenti, hogy ott vagyunk, jelen vagyunk, de sokkal kevesebb pedagógussal, mint ahogy kellene, a szakkörökre, kirándulásokra, mozira már nincs pénz. Mi nemcsak tanulmányi segítséget nyújtunk, hanem szociális támogatást, hozzánk jöhetnek a felnőttek is. Ez most mind veszélybe kerül.” Békési szerint a tanodáknak az iskola mellett komoly funkciójuk lehet, de a felzárkóztatás vagy tehetséggondozás mellett legalább olyan fontos a család segítése, adott esetben pótlása és az értékek közvetítése.
| ||
Ambrus László, a gilvánfai tanoda vezetője ezt azzal egészítette ki, hogy Gilvánfa egy, a környezetétől rendkívül elzárt, cigányok lakta település, ahol
a tanoda az egyetlen közösségi
tér. Fontos feladata, hogy minél több programot vigyen be a falu életébe, és minél több ott lakót vigyen ki – a falun kívülre. Így ha ez nem tud megfelelően működni, vagy nem tud vonzó programokat biztosítani, az odajárók, különösen a kamaszok egyszerűen eltűnnek, megkezdődik az iskolai lemorzsolódás. „És ez a folyamat sokkal gyorsabban végbemegy, mint az ellenkezője, az építkezés, melyhez több évre volt szükségünk. Mégis, kevés pénzből, kemény munkával nagy eredményeket értünk el. Miért ne lehetne ezt folytatni?”
„Mindig kibírunk, most is így lesz”
– mondja Békési Andrea, aki a pályázatok esetlegességéről is mesélt. „Az addig rendben van, hogy a tanoda nem az iskolát helyettesíti, de azért a támogatásokat jó volna a tanévekhez igazítani. Ehhez képest az előző tanoda támogatás 2015 nyarán kifutott, az új eredménye meg ugye a héten jött meg, tehát kimaradt egy teljes tanév. Sokan, akik csak tanodát működtetnek, már tavaly nyáron bezártak.” Az egyesület Gilvánfán 2008 óta működteti tanodáját, ott azóta két tanoda programot vittek és nyertek hozzá támogatást: 2009 és 2011, illetve 2013 és 2015 között. A közte lévő időt kisebb támogatásokból vészelték át. A mostani pályázat, melyen nem nyertek, 2018. augusztus 31-ig szól. Érdekesség, hogy a pályázati kiírás szerint a nyertes programoknak minimum 24 hónapig kell tartaniuk, mely máris elbukott, hiszen az eredményhirdetés csak most, szeptemberben történt meg.
| ||
A kiírásban az is szerepelt, hogy csak olyan tanodák pályázhatnak, akik egy régóta működő tanodával együttműködnek, így a „nagy öregek” sok kisebb, fiatalabb tanodával kooperáltak, adtak nekik ajánlásokat. Ehhez képest
a régiek közül
nagyon kevesen nyertek. Békésiék tudomása szerint akikkel ők szakmai kapcsolatban állnak Pécsen, Komlón, Szekszárdon, Bonyhádon, vagy Bátonyterenyén, senki sem kapta meg a támogatást. „Érdekes volt, hogy a pályázat benyújtása előtti hetekben naponta 4-5 olyan megkeresés érkezett pályázatíró cégektől, hogy vegyük igénybe szolgáltatásaikat, majd ők megírják a pályázatainkat. Én 1990-ben írtam az első pályázatomat, azóta is magunk írjuk őket, van benne gyakorlatunk, így elutasítottuk az ajánlatokat.” Tudnak azonban olyan régóta működő szervezetről, aki időhiány miatt végül mégis élt a pályázatíró cégek kínálta lehetőséggel – ők meg is kapták a támogatást. Békésiék most megvárják a hivatalos értesítést és fellebbeznek – nem tehetnek mást. Sok reményük azonban nincs.
