Kormányzati tiltás a játékgép-üzemeltetésre

Mélyszántás

szerző
Tamás Gábor
publikálva
2012/41. (10. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A játékgépek betiltása, elsősorban is annak rapid módja mindenkit váratlanul érintett. Ennél már csak az volt meglepőbb, hogy a szokásos indokok mellett az előterjesztők nemzetbiztonsági kockázatokra is hivatkoztak. Okkal?

Október 1-jén rendkívüli kormányülésen döntött a kabinet arról, hogy sürgős és kivételes eljárásban kezdeményezi az Országgyűlésben a nyerőgépek teljes körű és azonnali betiltását. A kormányzati érvelés a szokásos megállapítások mellett - társadalompolitikai veszélyek, káros szociológiai és egzisztenciális hatások stb. - a nemzetbiztonsági kockázatokat is felemlítette, az ágazat szereplőiben nem kis meghökkenést keltve. A játékgépbizniszben érdekelt vállalkozások tulajdonosai úgymond az elmúlt időben többször próbáltak "befolyásolni" (korrumpálni) egyes politikusokat annak érdekében, hogy ne születhessenek meg olyan adóügyi szigorítások vagy egyéb korlátozó rendelkezések, amelyek az üzletmenetüket megnehezíthetik. A múlt héten megszületett jogszabály érdekessége, hogy a külön szabályozás alá eső, kaszinórendszerű szerencsejáték-vállalkozások alól nem húzza ki a talajt - erről még lesz szó.

Expressz

Egy hete minden érdekelt azt találgatja, miért volt szükség a gazdaságszabályozási joggyakorlatban merőben szokatlan sürgős döntéshozatali eljárásra. A parlamenti képviselők szokás szerint megnyomták a gombot, a törvény pedig már Áder János köztársasági elnök asztalán fekszik.

A gépes szerencsejáték-szervezők a múlt héten egyrészt azt kérték az államfőtől, hogy ezt a papírt ne írja alá, másrészt az Európai Unió illetékes jogorvoslati szerveihez fordultak. Abban reménykednek, hogy egy 2010-es lengyelországi ügyben hozott európai bírósági döntés precedens lehet az ő esetükre is (akkor egy hasonló ügyben a közösségi vállalkozói jog durva megsértéseként értékelte az EU a történteket). A játékbiznisz szakmai szervezetének összegzése szerint, ha megjelenik a törvény, akkor az üzemeltetésben és az ahhoz kapcsolódó adminisztrációban főállású alkalmazottként dolgozó 12 ezer fő - az ágazathoz kötődő beszállítók, szolgáltatók és egyéb kisegítő munkatársak létszámát is hozzászámolva akár negyvenezer ember - elveszítheti a munkáját egyik pillanatról a másikra. A parlament által elfogadott jogszabály ugyanis úgy intézkedik, hogy a tiltás a passzusok kihirdetésének napján életbe lép. Az egyik kisvárosi játékterem üzemeltetője lapunknak elmesélte, hogy ez miként néz ki majd a gyakorlatban. Minden gépet kihúznak a konnektorból, a szerződéssel rendelkező alkalmazottak 30 napos felmondási határidőt kapnak, leltározzák az italkészletet, kikapcsolják a napi standoláshoz használt számítógépet, leállítják a fűtést, lehúzzák a rolót.

A jelenleg működő játéktermekkel szemben az egyik leggyakoribb vád az, hogy ezek pénzmosodák. Ez nem kizárt, hiszen a gépen nyert vagy éppen elköltött pénzről bizonylat nincs. Ám - érvelnek a most üzleti értelemben halálra ítélt gépes vállalkozók - minden komolyabb pénzt forgalmazó terem gondosan bekamerázott, néhol még - egy esetleges vita esetén - a masinába dobott pénz sorszámát is vissza tudják ellenőrizni. Két rendőrségi forrásunk is megerősítette, hogy a játéktermek éppen a saját nyugalmuk érdekében általában készségesen együttműködnek a nyomozó hatóságokkal, alkalmanként olyan ügyben is a rendelkezésükre állnak, mint például egy külső kamerával rögzített autóbaleset körülményeinek a tisztázása.

Szerver helyett

A legális játékforgalomból 2010-ben a nyerőgépek 74,6 milliárd forint adóbevételt produkáltak (az ideit 7,5 milliárdra becsülik, de a döntés után ez is nyilván kevesebb lesz). Ma Magyarországon egy addiktológiai kutatás szerint nagyjából 300-350 ezer ember jelenti a közvetlen nyerési lehetőségekre épített szerencsepróba közönségét; mintegy 10-15 százalékuk úgynevezett beégett szenvedélybeteg, aki többnyire a családjától veszi el a pénzt a játékra; rajtuk csak az orvosi terápia segíthet.

E tényekkel nyilván a döntéshozók többsége is tisztában van. Információink szerint a kormánypárti honatyák jelentős részét mégis megdöbbentette a váratlan sietség, a játékgépes szakma pedig egyszerűen nem érti, ami történt. Csaknem pontosan egy évvel ezelőtt kifejezetten a "gépezés" társadalmilag káros hatására tekintettel szigorította a kabinet az adótörvényeket: egyrészt megötszörözte a masinák működtetése után fizetendő havi járulékot, másrészt utasította a nemzeti adóhatóság szerencsejáték-felügyeletét, hogy mindaddig ne adjon ki új üzemeltetési engedélyeket, amíg a bizniszt online felügyelő országos szerverrendszer ki nem épül. Utóbbival az adóhatóság minden egyes gép forgalmát másodpercekre lebontva ellenőrizni tudja, s ennek alapján kell az üzemeltetőnek megfizetnie a forgalom ötven százalékát kitevő adót - tekintet nélkül arra, hogy az adott masina termel-e nyereséget, vagy sem. (Erről lásd: Megfejni FortunátMagyar Narancs, 2011. október 20., illetve Pultosok és proletárok2011. november 10.)

A tavalyi módosítás nyomán azonban kiderült az is, hogy a rendszer kiépítéséhez per pillanat nincsen sem állami pénz, sem rendelkezésre álló szerverbázis. Szóba került, hogy esetleg a Szerencsejáték Zrt. országos hálózatának szabad kapacitásait is igénybe lehetne venni a rendszer működtetéséhez, ezt azonban - legalábbis lapunk értesülései szerint - biztonságtechnikai okokból végül elvetették. A piac közben gyökeresen átalakult: tavaly a korábban üzemelő mintegy húszezres géplétszám nagyjából háromezerre olvadt, ennek körülbelül kétharmada a nagyobb, hivatalosan I-es besorolású játéktermekben (például plázákban) dolgozik. A többi általában II-es kategóriájú kocsmagép. Az átalakulás leginkább a kis italméréseket sújtotta, mert a játékgép-szigorításra rájött a szeszforgalmazás szabályainak szigorítása, és ezzel lényegében finanszírozhatatlanná vált a működésük. A vendéglátósok szakmai szervezetétől kapott nem hivatalos információink szerint 5-10 százalékkal csökkent a működő kiskocsmák száma Magyarországon, a forgalomcsökkenés pedig 20 és 40 százalék közé tehető. Miután ezek jelentős része szerződéses vállalkozói formában működött, arról nincs adat, hogy ez pontosan hány munkahely kiesését jelenti - nagy valószínűséggel több ezret.

A már említett sietség valódi okairól talányos hírek keringenek mind a politikai, mind a szakmai körökben. Az egyik szerint például a játékbiznisz és a politika szimbiózisa valóban nemzetbiztonsági szintű kockázat. Ahogy az egyik, most "kilőtt" cég vezetője lapunknak fogalmazott: "először csak gyomirtóztak, most mélyszántanak, aztán vetnek". Ő több társával együtt úgy véli, hogy az aktuális kormánypolitika egy ágazati gigaberuházásnak készíti elő a terepet. A vállalkozó szerint "amikor tavaly bejött az adószigorítás, azt hitték, néhány hónapon belül kivérzünk mindannyian. Néhányan azonban kitartottunk eddig, most azonban már tudjuk, hogy végünk van. Füvek akartunk lenni ott, ahol az elefántok táncolnak. Andy Vajnával vagy Demján Sándorral képtelenség versenyezni. Mindent elérnek, amit akarnak."

Kerülő utak

A több helyről is egybehangzóan érkező állítások szerint a két milliárdos - hogy együtt vagy külön-külön, arról megoszlanak a vélemények - gigantikus üzlet- és szórakoztató központ építését tervezi Budapest nyugati határában, amelyben az új törvényi rendelkezések által nem tiltott (külön szabályozás alá tartozó) többtermes, kaszinó besorolású játszóhelyek is lesznek. Az egyik Vajnához közel dolgozó, bár inkább a filmiparban érdekelt informátorunk szerint az Amerikából hazaérkezett üzletembert évek óta komolyan foglalkoztatta a szerencsejáték-piac, s szerinte egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy e híresztelésnek van alapja. Ebben a megvilágításban már nem feltétlenül kell különös állításként kezelni azt az ugyancsak szakmai körökben keringő pletykát, miszerint Joav Blum izraeli üzletember Sukoróra tervezett, kaszinót is létesítő óriásberuházásával valójában nem a hivatalosan kifogásolt telekcsereügylet miatt volt az igazi baj. (A bírósági eljárásba forduló, de a jelek szerint érdemi bizonyítékok nélküli vizsgálat amiatt indult, mert a vádak szerint az állami vagyonkezelő olcsó magánterületet cserélt el egy drágább állami földért.)

Az viszont már most is biztosnak látszik, hogy a hazai "azonnali esélyen" alapuló szerencsejáték-piac rövid időn belül átalakul. Egyrészt sejthető, hogy az elmúlt évben jelentős összegeket bukó, óriási értékű eszközállománnyal rendelkező vállalkozások nem adják fel egykönnyen a dolgot. A téma szakértői számos kerülő utat vázoltak munkatársunknak. Az egyik szerint például venni kell egy hárommillió forintos döglődő kft.-t, annak legyen az ügyvezetője egy hajléktalan, aztán beállítani a gépeket a kocsmába úgy, mint eddig. Egy jobb gép havonta két-három millió forint között hoz, ha hat hónapig nincs ellenőrzés, kerestek úgy tízmilliót. (Ez a módszer egyébként már most is élő gyakorlat.) A legális szakma képviselői közül többen úgy vélik, hogy a tavaly november óta elvileg leadott vagy megszűnt üzemeltetési engedélyű gépek közül több ezer kerreg kisebb-nagyobb vendéglátó-ipari egységek hátsó fertályában. A helyzet ugyanis az, hogy ezek a masinák magántulajdonban vannak: nem kellett őket adóraktárba vinni, mint egy ipari üzem megmaradt alkoholtermékét, elég csak nyilatkozni, hogy a működése megszűnt, és kész. A teljes tiltás életbelépése után persze óvatosabbnak kell lenniük ezeknek a kalózoknak, de a legtöbb helyen biztos akad egy alkalmas zug az illegális biznisz továbbvitelére.

A másik, egyre terjedő módszer hivatalos neve: internetcafé. A vendég vásárol gépórát néhány száz forintért, aztán egy alkalmas helyen és pillanatban átad némi játékra szánt pénzt a pultosnak. Ezután behívnak neki egy olyan programot, amely ugyanazt tudja, mint a ma még legálisan üzemelő elektronikus játékgépek: ugyanazok az ábrák, ugyanazok a duplázási lehetőségek, nagyjából ugyanannyi a nyerési esély, csak éppen pénzbedobó nincs a szerkezeten. Amikor elfogyott a pénz, vagy éppen nyert az illető, ismét jön a pultos, és - többnyire a beállított kameráktól elzárt helyen - megtörténik az elszámolás. Amikor ezt a problémát felvetettük egy tavaly a NAV-nál dolgozó szakellenőrnek, azt mondta, az ilyesfajta trükközés csak tettenéréssel buktatható le. Mint mondta, azon azért elgondolkodhatnának az illetékesek, hogy szinte minden pár száz lelkes faluban akad már ilyen "hozzáférési" lehetőség, meg azon is, hogy egy néhány négyzetméteres, hivatalosan napi tíz üveg sört meg ötven kávét kimérő vállalkozás miből élhet meg és tarthat alkalmazottat ma Magyarországon. (Külön történet a legális tippmixelés legnagyobb konkurenciája, a külföldi szerverekről üzemeltetett, azonnal - igaz, egy úgynevezett belső folyószámlára - fizető elektronikus fogadási rendszerek ügye. Ezek működéséből, bevételeiből az állami hatóság gyakorlatilag semmit nem lát, pedig akadnak, akik ezzel a módszerrel is százezreket képesek bukni egyetlen nap.)

Hogy e szabályelkerülési módszereknek is van-e netán nemzetbiztonsági kockázatuk, az költői kérdés. Adóügyi következményeik azonban mindenképpen lesznek.

szerző
Tamás Gábor
publikálva
2012/41. (10. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Miért nem akarják?
Az Európai Ügyészség és a kormány
Zsidó negyed a Várhegyen
Interjú Komoróczy Gézával
A pénz körforgása
Mészáros és Orbánék
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra