"Kurvának állok. Még nem lóg a mellem, formás a fenekem. Orbán úgyis azt ígérte, senkit nem hagy az út szélén, hát akkor értem is jöhet. Ha az a kérdés, hogy a két gyerek sulija vagy az én tisztességem, akkor én nagyon fogok majd tudni dönteni. Lakbér van, fűtésdíj van, villanyszámla van, enni is kell." Edit egy peremkerületi III. osztályú vendéglátó-ipari egység pultosa - magyarán egy kocsmában dolgozik. Nagyon el van keseredve, november elsejétől 40 ezer forinttal csökkentette a tulaj a nettó fizetését, elvette tőle a pultjattot és a gépes kulcspénzt, így eddigi 160-180 ezer forintos jövedelme 80-90-re esett.
Az üzlet a nagyjából 17 ezer hasonló magyarországi vállalkozás típuspéldájának tekinthető. Az italmérés mellett nyerőgépek is üzemeltek itt október 31-ig - november 1-jétől ugyanis életbe lépett a kormányzat két, a cég működését alapvetően befolyásoló adónem emeléséről szóló döntése. Az egyik szerint ötven százalékkal emelkedett a forgalom bő harmadát adó aromás szeszes italok jövedéki adója. Ez az a bizonyos "kommersz" kategória, amely aromásított gabonaszeszből készül, de amit a kispénzű ember megszokásból még mindig pálinkának nevez. Ezt az áruféleséget azonban egy 2002-es törvényi rendelkezés alapján immár "szeszes italként" kell forgalomba hozni. A másik intézkedés a játékgépek eddigi százezer forintos alapadójának ötszörösére emelése volt (Erről részletesen lásd: Célkeresztben a nyerőgépek és az online szerencsejátékok - Megfejni Fortunát, Magyar Narancs, 2011. október 20.). A kettő együttes hatása az italmérések számára kigazdálkodhatatlannak tűnik. Az italok árát emelni kénytelenek, a gépek üzemeltetési jogát a vállalkozások visszaadják a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szerencsejáték-felügyeleti főosztályának.
Helyszíni szemle
Egy napos október végi hétfőn állt meg a játékgépeket üzemeltető cég bordó furgonja - amellyel lapunk riportere néhány "begyűjtési helyszínt" felkereshetett - a kocsmatulaj Sándor üzlete előtt, és a tizenkét masinából tízet a platójára raktak. Engedélyüket megszüntetik. "Most úgy havi másfél milliós bevételemet viszik el éppen. Mindjárt itt a halottak napja, pont jókor jöttek. Ez a kocsma is halott lesz nemsokára." Sándor hallotta beszélgetésünket Edittel, de csak legyintett: mi a fenét tudok csinálni? "Én csak azért próbálkozom még egy darabig, mert pár hónapig még kibírom, de a tíz éve itt dolgozó csajok tutira letérdepelnek anyagilag, ha én bezárok. Kevesebb lesz a pénzük, persze. De január végéig legalább lesz valamennyi. Utána már én sem tudok mit ígérni."
Következő "leadási állomásunkon" már távolról sem ilyen békés a hangulat. A kocsma üzemeltetője szerint a gépes cég hatszázezer forinttal tartozik neki, de ők a masinák zárási jegyzőkönyveit mutogatják: aláírtátok, annyi az annyi. Valaki kiszól az üzletből: a pénzünk bezzeg jó volt, mi?! A harmadik helyen nehéz mit kezdeni a helyzettel, mert ötvenes férfiember nyeli a könnyeit, miközben a Gaminator-gépet (amely a kormányzati indokolás szerint családok életét nyomorította meg) a furgonra emelik. ("Utolsó stádiumos az asszony, ebből fizettem a tünetenyhítő kúrát.")
A negyedik helyszín viszont más. Itt egy több kocsmát üzemeltető vállalkozó ül neki a jegyzőkönyveknek. Az adminisztráció végeztével dőlni kezd belőle a szó: "Azon ne nyissunk vitát, hogy gépezni meg inni rossz-e vagy sem. Rossz. De elemi igény van rá. Az átlagember a munka után vagy helyette iszik, nálam beszélget a világ dolgairól, meg néha abban reménykedik, hogy az ezreséért vagy egy tízesért leesik neki a bónusz. Ritkán esik le persze, de a lottó sem jobb. Az azért milyen dolog, hogy az állami postán az alkalmazottak a csekket fizetőknek állami sorsjegyet kötelesek kínálgatni? Az mitől jobb, mint amikor bedobnak egy ezrest a legálisan leadózott játékgépbe?"
A gépek elfuvarozása érzékeny veszteség a kocsmáknak. Bevételük jelentős része ugyanis a nyerőgépeken képződő nyereség megosztásából származik. Hogy ez a megosztás mennyit takar, arról "hivatalosan" mélyen hallgatnak mind a játékgép-üzemeltetők, mind a kocsmárosok. A leggyakoribb megosztás a 40-60, illetve a 30-70 százalékos osztozkodás, amelyben a kisebbik összeg a kocsmáké (a gépekkel kapcsolatos valamennyi költséget az üzemeltető fizeti). Ez a pénz azonban a Magyar Szerencsejáték Szövetség (MSZSZ) közleménye szerint még így is a bevétel nagyobb része a gépet befogadó vendéglátóhelyeken.
Nem volt rossz üzlet
A kocsma egyfajta közösségi tér, amelyben számos elesett ember bizonyos értelemben támpontot talál, csatlakozhat véleményekhez, akár csak néhány szó erejéig is "tényezőnek" gondolhatja magát a világ számára elérhetetlen más dimenzióihoz képest. A reformkor óta a "kocsmahivatal" sajátos politikai médiumként, helybeli gazdasági érdekek moderátoraként is működik, esetleges tönkretételekor ezzel a tényezővel is számolni kell. Ezt az igényt nehéz elfojtani. Adózási eszközökkel időlegesen be lehet terelni az embereket például a helybeli pálinkafogyasztásba, de maga az italozás sokszor csak másodlagos cél, gyakran fontosabb a legalább átmeneti társasági élet - mondja a Narancsnak Szilágyi András szociológus, felzárkóztatási szakértő.
A helyzet valóban nem egyszerű. Az elmúlt másfél évtizedben a korábban egyszerű italmérésekként üzemelő vállalkozások életét alaposan megváltoztatták a játékgépek. Egyrészt valóban családok ezreinek zúzták szét az egzisztenciális hátterét, másrészt viszont sajátos tisztulási folyamatot indítottak el a kocsmagazdaságban. Sándor erre így emlékezik. "Amikor az első gépet 1996-ban behozta a nekem teljesen ismeretlen kft. a boltomba, úgy voltam vele, ha hoz valamit, hát oké. Az adón felüli rész felét kínálták fel, nem tűnt rossznak az üzlet. Azzal érveltek, hogy a gépnél megálló faszi majd sört is többet iszik, tehát igazából nem bukhatok. Aztán eltelt az első pár hónap, és leesett a tantusz, hogy ez tényleg jó bolt. Az igazi felfutás 2002-re tehető nálam, amikor a kilenc üzletemben működő 26 gép lehetővé tette, hogy magát a kocsmát szinte teljesen legálissá tegyem: a pultosokat tisztességes fizetéssel tudtam bejelenteni a társadalombiztosításnál, és megszüntettem a gagyipiát. Igen, az első időkben én is mértem kannás bort meg svarcerpálinkát (olcsó, adózatlan szeszből aromával kevert ital - T. G.), de a gépes pluszbevételből a beszerzést kizárólag hivatalos forgalmazókra tudtam szűkíteni, és még az árak is megmaradtak a kocsmai szinten elfogadhatónak számító százszázalékos résen belül. A gépek leadásával borul minden, a 36 alkalmazottamból elküldök 14-et. Minden számításom szerint a mostani hét üzletemből november 1. után öt veszteséges lesz. Én ilyen költséges hobbit nem bírok el."
A kormányzat kocsmaügyben a jelek szerint a fürdővízzel kiönti a gyereket is: arról, hogy a vonatkozó adóemelésekről hogyan döntöttek, dermesztő információk keveregnek. Állítólag a módosító indítványok szeptemberi leadási határideje előtt hat perccel még érvényben volt egy szerényebb, 25 százalékos, plusz a forgalmat további hasonló arányban megvámoló Rogán Antal-féle javaslat, ám Lázár János Fidesz-MPP-frakcióvezető kilépett egy papírral Orbán Viktor dolgozószobájából, és a végeredmény az lett, ami. Valószínűleg senki nem gondolta át, mivel jár mindez. A szektorból - néhány hónapi próbálkozós időszak után - óvatos becslések szerint is 55-65 ezer munkanélküli jelentkezhet be, és kérheti a segélyt.
"Ha egy kocsmát kinyír a kormány - mondja Sándor -, legalább száz olyan ellenséget is szerez, amely hőbörgő, sokat beszélő fajta. Mint például Edit, akit most egyáltalán nem érdekel az országos költségvetés helyzete, csak a saját sorsa. Kurvának persze nem áll, de hogy mit is csináljon, azt igazából nem tudja. Tizennyolc éves kora óta pultos, máshoz nem ért."
