Orbán Ráhel és Tiborcz István licitál: 7 millióért szereztek meg két festményt

  • Urfi Péter
  • Németh Dániel
  • 2015. október 13.

Belpol

Az aukción Orbán Ráhel szakértői tanácsokkal segítette férjét, aki láthatóan nem csak a közbeszerzéseken boldogul jól. Íme, a saját lábán álló házaspár új szerzeményei!

A budapesti Marriott Hotelben tartott aukciót október 12-én a Kieselbach Galéria. Az eseményről tudósító MTI szerint 34 millióról indult és 50 millió forintért kelt el Patkó Károly korai korszakának egyik legfontosabb darabja, a Fürdőzők című monumentális festmény, de az összesen 204 tételt felvonultató árverésen gazdára leltek Márffy Ödön, Hantai Simon, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Rippl-Rónai József, Anna Margit, Scheiber Hugó és Csók István képei is. (A katalógust lásd itt!)

Folyik a licitálás

Folyik a licitálás

Fotó: Németh Dániel

Arról azonban nem szóltak a hírek, hogy a szép számban megjelent közönség első sorában igazi hírességek ültek. Martonyi János egykori külügyminiszter és Giró-Szász András egykori kormányszóvivő egykori felesége, a köztévé egykori műsorvezetője, Giró-Szász Krisztina mellett a fővárosi ifjúság is képviseltette magát. Orbán Ráhel és Tiborcz István ugyancsak részt vett az aukción, és nem távoztak üres kézzel.

Tiborcz István és felesége

Tiborcz István és Orbán Ráhel

Fotó: Németh Dániel

A miniszterelnök veje vette kezébe az irányítást, ő emelgette a tárcsát, de közben a feleségével is sűrűn konzultált. Végül két képet szerzett meg, összesen majdnem 7 millióért. Duray Tibor Piros ruhás nő című képére is licitált, 2,8 milliót is adott volna érte, de végül más vitte el a festményt 3 millióért. Háry Gyula Velence című műve 400 ezer forint ellenében kerül a birtokába, míg Hincz Gyula Kompozíció című, 5 milliós kikiáltási árról induló munkáját végül 6,5 millióért ütötték le. Ez a két kép hamarosan már a házaspár lakásának dísze lehet.*

Háry Gyula: Velence

Háry Gyula: Velence

Fotó: Kieselbach Galéria

Hincz Gyula: Kompozíció

Hincz Gyula: Kompozíció

Fotó: Kieselbach Galéria

Miért érdekes ez?

Nincs abban semmi különös, ha jómódú magyar állampolgárok festményeket vásárolnak. Azzal sincs gond, ha ezt politikusok vagy politikusok családtagjai teszik; a nagyobb nyilvános árveréseken máskor és máshol is rendszeresen feltűnnek különböző pártokhoz kötődő közéleti szereplők. Orbán Ráhel és Tiborcz István vásárlásai azért érdekesek, mert a fiatal házasok életét úton-útfélen keresztezik a politikai propagandaakciók, az adófizetők pénzei és az állami intézmények.

A lányából Orbán Viktor csinált kampányeszközt, amikor az esküvőjét nagyszabású pr-hadműveletté alakította: a Blikkben jelentette be a házasságot, és aztán a lagziról is élőben tudósította a bulvárlapot. Emlékezetes, hogy közvetlenül a nagy nap előtt állami cégek szorgos útfelújításba kezdtek, hogy az esküvő helyszínein – a budai templomban és a tükröspusztai mulatságon – méltó környezet fogadja az ifjú párt. Orbán Ráhel azóta is nagy kedvvel közösködik állami intézményekkel: az Index forrásai szerint egy időben sokat látták a Nemzetgazdasági Minisztériumban, ahol turisztikai területen „egyre többen nagy becsben tartják szaktanácsait”. Máskor meg az Operaház királyi páholyában vendégelte meg osztálytársait, ahol maga a főigazgató asszisztált a társaság műélvezetéhez és kulturált pezsgőfogyasztásához.

Az esküvőn

Az esküvőn

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

„Édesapám azt tanította nekünk otthon, hogy sohase azt kérdezzem, mit tesz értem a hazám, hanem, hogy én mit tehetek a hazámért” – írta Orbán Ráhel a Facebookon, amikor politikai botrány lett belőle, hogy svájci iskolájának tandíja több, mint amennyit a miniszterelnök egy évben legálisan megkeres (árfolyamtól függően 15-18 millió forintnak megfelelő svájci frank). Ugyanitt olvasható az elhíresült kijelentés: „Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.” Bár Orbán Ráhel eddigi keresetei minden józan kalkuláció szerint messze nem tennék ezt lehetővé, de abban igaza van, hogy a férjével nincs szükségük a miniszterelnök anyagi segítségére, ha tandíjat kell fizetni vagy dekorációt kell venni a lakásba. Valóban: miért is kéne a szülőktől pénzt kérniük, amikor az adófizetők már több milliárd forinttal járultak hozzá kettejük boldogulásához?

Miből telik rá?

Tiborcz István még nincs 30 éves, de már sikeres vállalkozói pályát tudhat maga mögött. A később az állami földpályázatokon is eredményesen szereplő, majd falopási ügybe keveredő Tiborcz család tagjai birtokolták annak a vállalkozásnak a felét, amelybe éppen a kormányváltás évében vásárolta be magát a Közgép. A holding a 2009-es szerény, 8,4 millió forintos eredmény után az új politikai környezetben kiválóan feltalálta magát: 2010-re már 686 millió, 2011-re 2,76 milliárd, míg 2012-re 3 milliárd forintnál is több éves nettó árbevételt ért el (ezt részletesebben itt írtuk meg). 2014-ben a miniszterelnök veje az egyik cégén keresztül 50 százalékos tulajdonrészt szerzett az Eliosra keresztelt vállalkozásban, amely csak abban az évben több mint 3,8 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el. A legjobb üzletnek az energiatakarékos izzók telepítése bizonyult: a direkt36.hu számításai szerint idén márciusig összesen mintegy 5,7 milliárd forintnyi olyan közbeszerzés zárult le, amelyet a közvilágítás fejlesztésére írtak ki magyar települések – ezek 71 százalékát nyerte el az Elios. A nekik adott beruházások összértéke tehát közel 4,1 milliárd forint. Májusi cikkünk szerint ez az összeg utána még jelentősen növekedett, ugyanis a portál összesítését követően még összesen 1,5 milliárd forint értékben kaptak Tiborczék újabb megbízásokat önkormányzatoktól; csak egy olyan pályázat volt, amelyen bár indultak, nem ők nyertek.

Tiborcz, a VIP hercege

Tiborcz István a Sziget VIP-részlegében

Fotó: Németh Dániel

Még a magyar politikai és gazdasági életben is ritka az a nyíltság és határozottság, amellyel a fideszes kormány és a fideszes önkormányzatok a miniszterelnök vejének útját egyengették. A folyamatot a sajtó alaposan dokumentálta: a Tiborcz István érdekeltségébe tartozó cég szinte mindenhol nyert, sokszor verseny nélkül, pedig szakértők szerint az ajánlatai erősen túlárazottak voltak. Olyan is előfordult, például Pécsett, hogy a fideszes városvezetés komoly adósságba verte magát, hogy megbízhassa Tiborcz cégét. Négy önkormányzatnál pedig a pályázatokat egykori üzlettársának cége készítette elő. Utóbbi miatt az LMP feljelentést tett, a Nemzeti Nyomozó Iroda korrupció és gazdasági bűnözés elleni főosztálya nyomozást indított, és az Index információi szerint az Európai Csalásellenes Hivatal is vizsgálatot kezdett.

Lapértesülések szerint mindez már a sokat látott fideszes politikusok körében is többeknél kiverte a biztosítékot, márciusban pedig maga a Lázár János vezette Miniszterelnökség dobott vissza egy pályázati kiírást, amelynek csak az Elios felelhetett volna meg. Május végén a hivatalos pártlap, a Napi Gazdaság tette közzé, hogy Tiborcz István „az őt és családját ért támadások miatt” megválik minden olyan cégtől, amely közbeszerzéseken érdekelt lehet. Így újabban tud időt szakítani a gasztronómiára és a művészetekre.

 

Képek és helyszíni információk: Németh Dániel

Szöveg: Urfi Péter

* A cikkben eredetileg az szerepelt, hogy a két kép a házaspár "gellérthegyi lakásának" dísze lehet. Orbán Ráhel egy darabig biztosan ott lakott, de hogy jelenleg hol élnek Tiborcz Istvánnal, arról nincs információnk. És nem is érdekes.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.