Sem Horthy, sem Kádár nem vetette latba politikai befolyását szeretett szabadidős tevékenysége/sportja érdekében: „Nincs tudomásunk arról, hogy Horthy és Kádár alatt a vadászatok vagy a sakkasztalok környéke pozíció-, hatalom- és befolyásosztó díványként funkcionált volna. Komoly autokrata nem keveri a magánszférában szolidan űzött szenvedélyt a politikával” – olvasható a ma megjelenő Magyar Narancs A Keresztapa focija című cikkében. Ezzel szemben – szól a szerző, Kozák Márton írása – Orbán Viktor igen, sőt, a „posztkommunista maffiaállam első embere olyan sportrajongó, aki nem állhatja a tiszta versenyt, a fair playt. És mivel a magyar futball világában semmi ellenállással nem kell számolnia, sőt a futballisták, a sportvezetők és a megmaradt szurkolók a sportág megmentőjének, jótevőjének tekintik, a stadionokban szinte laboratóriumi tisztasággal valósul meg a számára kívánatos társadalomszerkezet modellje.”
„A maffiaállam futballrajongó vezetője a magyar futballvilágot is kötcsei mintára formálta át. A stadionok társadalomszerkezete a külvilág csonka, de annak lényegét látványosan tartalmazó változata – a főbb tudnivalókat róla a miheztartás végett 2010 nyara óta az állami televízió heti közvetítései sulykolják. Csonka, hiszen a nézőtérről szinte teljesen hiányoznak a »helóták« (akiket korábban polgároknak és munkásoknak lehetett nevezni). Nekik nincs helyük a VIP-páholyban, és taszítja őket a futballcsőcselék, s mivel a játék maga sem vonzó, nincs miért meccsre járniuk. Ez az oka az állami propagandakampány ellenére is alacsony és tovább csökkenő nézőszámnak (amely a 2012–13-as szezonban az egy évvel korábbi átlagos 3600-ról 2700-ra esett).
Az alacsony nézőszám további magyarázata, hogy a piacgazdaságot működtető országokkal szemben a maffiaállam futballja nem a szórakoztatóipar része. A kollektivista magyar rezsim stadionjaiban nem szórakoztatás, hanem sportnak látszó tevékenység keretében oktató-nevelő munka folyik, ahol a nézők – kivált a székesfehérváriak – a maffiaállam hierarchikus viszonyait bemutató szemináriumi képzésen vesznek részt.”
(A cikk eredeti változata a Noran kiadónál Magyar Bálint szerkesztésében hamarosan megjelenő Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam című tanulmánykötetben lesz olvasható.)
