A Jobbik eddig is sok emlékezetes momentumot eredményező országjárása szombatra Veszprémbe érkezett. A helyi civilek azonban aktivizálták magukat: Miután a Jobbik meghirdette a Magyar Élet Menetét, a Világos Veszprémért Mozgalom megkérte a szervezőket, maradnának inkább mégis otthon. Egyúttal tudatta velük, hogy ha nem tetszik, félpályás útlezárással nehezítik bejutásukat a városba. Kovács Rajmund, a veszprémi Jobbik elnöke nem átallotta válaszlevelében „félelemkeltés”-nek nevezni ezt a lépést, és hangot adott annak a véleményének, miszerint a tervezett ellentüntetés egy törvényesen bejegyzett, parlamenti és helyi önkormányzati képviselettel rendelkező párt legális rendezvényét próbálja „nemtelen eszközökkel megakadályozni”. A cigánysor előtt masírozni, kővel dobálózni, a cigányok kiirtására uszítani tehát demokratikus szabadságjog, forgalmat lassítani és transzparenseket felmutatni viszont nemtelen, demokratához méltatlan eljárás a Jobbik szeszélyes politikafilozófiája szerint. (De még a Belügyminisztérium szerint is – lásd korábbi írásunkat – a szerk.) A Világos Veszprémért az ellentüntetésre meghívta a Jobbikon kívüli összes parlamenti pártot, a helyi egyházakat, civileket, lokálpatriótákat.
| Világos Veszprémért Mozgalom A civil mozgalom nem erre az eseményre jött létre, néhány éve fel-feltűnik a veszprémi közéletben, hol jobban, hol kevésbé észrevehetően. A mostani útlezárásos megmozdulása országos szinten azért jelentős, mert ilyen volumenű politikai megmozdulást eddig csak Budapesten szerveztek civilek. |
Az érseki székhely életében különösen fontos katolikus egyház nem méltatta válaszra a szervezőket, Steinbach József református püspök viszont kiállt fellépésük mellett, a Hit Gyülekezete pedig nemcsak szolidáris volt az akcióval, de csatlakozott is hozzá. Az MSZP, a DK és számos helyi civil szervezet elfogadta a hívást, egyetértett a Veszprémi Roma Nemzetiségi Önkormányzat is, a Fidesz és a KDNP viszont hallgatott. Pontosabban Porga Gyula polgármester közleményében mindenkit nyugalomra és a törvények betartására intett, és szép késő nyári hétvégét kívánt szeretett városának. Az előző ciklus szintén fideszes polgármestere, Debreczenyi János volt az egyetlen jobboldali politikus, akinek volt bármi mondandója a Jobbik tüntetéséről: „2010-ben én félreálltam a politikától, de emellett nem mehetek el szótlanul” – írta nyílt levelében, megmutatva, hogy ennyire egyszerű kérdésekben bőven elég volna egyetlen világos mondat is. A városi LMP döbbenetes módon reagált: a Jobbiknak joga van tüntetni, tehát nem kell megkérni őket, hogy ne tegyék, ellendemonstrálni pedig egyenesen felesleges feszültségkeltés, és nem old meg semmit. Nem bánnánk, ha a párt helyi szervezete elmagyarázná, hogy a már elnevezésében is nyíltan rasszista tüntetés (a Magyar Élet Menete üzenete az, hogy az eredeti Élet Menete nem magyar, vagyis a zsidók nem magyarok) esetleges jogszerűségéből hogyan következik, hogy nem helyes – szintén bejelentve és jogszerűen – tiltakozni ellene.
Fotó: Nagy Lajos/MTI
Így állt a helyzet szombatra virradóra, és a kusza előzményekhez képest meglepő volt, hogy kilenc óra körül már több mint nyolcvan gépkocsi állt a Budapest felőli bevezetőút egyik sávjában, várva a fővárosból érkező jobbikosokra. A többi irányból valamivel kevesebben lassították a bejutást, mindent összevetve körülbelül 200 autó állt ki az utakra, hogy köszöntse a menetelni érkezőket. „Régen láttunk Benneteket –1944” – ez volt a legnyersebb üdvözlet, nyomában járt a „Magyar vagyok, nem fasiszta”. A legszelídebb az „A Jobbik ma sem oldott meg semmit” felirat volt. A társaság vegyes volt, a legtöbb résztvevőn Szolidaritás-póló vagy láthatósági mellény volt, a másik legnagyobb csoport pedig alighanem a „rangrejtett” hitgyüliseké volt, de beszéltünk futólag például egy csapat várpalotai DK-aktivistával is, a többség – nem meglepő módon – a környékbeli településekről érkezett. Az útlezárást egy röpke sajtótájékoztató kísérte, innen az ellentüntetők kitartóbb része, úgy 200-250 fő a Petőfi Színház előtti kertbe ment át.
Nagy Imre
Fotó: Nagy Lajos/MTI
A szervezők egyike, Nagy Imre, a Világos Veszprémért szóvivője, a Munkástanácsok szakszervezeti konföderációjának alelnöke arról beszélt, hogy minden módon, minél látványosabban jeleznünk kell: elviselhetetlennek tartjuk a származási szerinti megbélyegzést. Ezután köszönetet mondott a megjelenteknek, és a polgármester megfontolt szavait idézve további kellemes napot kívánt. Elhangzott még – a „Magyar vagyok, nem fasiszta” mottó jegyében – a színház névadója, Petőfi Sándor Magyar vagyok című verse.
Fotó: Nagy Lajos/MTI
Mindeközben úgy 1,5 kilométerrel odébb, a haszkovói lakótelep református temploma elől elindult a Jobbik menete. Ezen száz főnél alig voltak többen. (Az országjárás más állomásain háromszor-ötször ennyi szélsőjobboldali képviseltette magát.)
Fotó: Nagy Lajos/MTI
Néhány fiatal odament ellentüntetni, de mivel nem volt területfoglalási engedélyük, a rendőrök elhajtották őket. Az idősebb generációhoz akartak csatlakozni a színházkertben lévő köztársasági elnökök fáinál, ahol a civilek addigra virágokat helyeztek el, de ezt a rendezvényt már lekésték. Így csak tudósítónknak tudták elmesélni, hogy molinójukat sem volt idejük elővenni a rendőri igazoltatás miatt.
Ekkor ért a Magyar Élet Menete a Szabadság térre, ahol Ferenczi Gábor megyei Jobbik-elnök szólt az egybegyűltekhez a magyar élettér beszűküléséről és a veszprémi kézilabdás, Marian Cozma gyilkosairól, valamint a halálbüntetésről. Ferenczi arra is kitért, hogy tele kell szülni a Kárpát-medencét, hogy Magyarország a magyaroké legyen. Beszélt cigánybűnözésről is, egyszóval hozta a Jobbik retorikájának kötelező elemeit. Az utolsó helyszínen, az Óváros téren már jobbikosok is alig voltak, a helyieket itt sem érdekelte Vona beszéde. Ebben szegény Marian Cozma ezúttal egészen bizarr kontextusban került elő. Vona szerint ők annyira, de annyira nem nácik, hogy most is egy meggyilkolt románra emlékeznek, tessék, mint a cigánybűnözés áldozatára. Ezután az ellenük tüntetők leleplezése következett: IMF-megállapodást akarnak, gyarmati sorban akarják látni az országot, kizsákmányoltnak a magyart.
Mikor Vona abbahagyta és mindenki elszállingózott, a helyi és a pesti szolidaritásosok búcsúképp felültek a téren álló, meglehetősen bizarr tákolmányra, az Oktatás Hintájára, amelyet Hoffmann Rózsa avatott fel az NFÜ kampányának keretében azzal a céllal, „hogy művészi formába öntse az Új Széchenyi Terv keretén belül az oktatásban eddig megvalósult sikeres fejlesztést”.
A Magyar Élet Menete jóformán kizárólag a lényegesen nagyobb számban részt vevő ellentüntetőket érdekelte, a város észre sem vette őket. Végül éppen úgy alakult ez a szombat, ahogy a bölcs polgármester előre látta: szép, derűs, késő nyári nap volt.
