Visszaadja lovagkeresztjét a kétszeres paralimpiai bajnok

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 23.

Belpol

„A szavak itt már nem elegendőek” – írja Pásztory Dóra.
false

A kiváló sportújságíró, lapunk alkalmi szerzője Sydney-ben és Athénban is aranyérmet szerzett 200 méteres vegyes úszásban. Most azt írja a Facebookon: „Sportolóként és kétszeres paralimpiai bajnokként jobb- és baloldali kormánytól is vettem át díjat, mindkétszer büszkén és emelt fővel, ugyanis azt éreztem, hogy egy ország ismeri el ezzel a sportteljesítményemet, nem pedig az éppen hatalmon lévő kormány vagy kormányfő.”

Majd így folytatja: „Éppen ezért nagyon nehéz formálisan visszaadnom, mert megdolgoztam érte, mert mindent megtettem azért, hogy örömet és büszkeséget szerezzek a hazámnak azzal, hogy a tőlem telhető legjobbat nyújtom azon a világversenyen, amin épp indulok. Elhittem, hogy ha odaítélték, akkor nekem tényleg jár ez a díj. Ma is így gondolom. Ahogy azt is, hogy egy ilyen elismerés kitüntetettjének lenni felelősséggel is jár.”

Pásztory azt írja, hogy korábban is volt olyan kitüntetett, akivel nem értett egyet, aki más értékrendet vallott, de Bayer Zsolt más szint, mert az ő munkássága „a gyűlölet, a verbális erőszak szimbóluma”, ami ellen Pásztory minden erejével küzdeni akar.

„Vissza kell adnom ezt a díjat a lelkiismeretemért, a családomért, akik egymás elfogadására, megértésére és a békés együttélésre neveltek, a tanáraimért, akik az újságírás felelősségére, etikájára és minőségére tanítottak és mindazon jóérzésű emberért, akiket megbántott, akik ugyanezt tennék a helyemben, akik becsületesen, kitartóan, elhivatottan végzik a munkájukat nap mint nap, csak épp nem egy olyan »látványos« területen, mint a sport, kultúra vagy tudomány, amelyért kitüntetéseket osztogatnak.”

A teljes írást itt találják, érdemes elolvasni.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.